Csomor Csilla új élete

Vadas Zsuzsa | 2007. Január 10.
A nézõknek hiányozni fog, de õ úgy érzi, nyolc év után jól jön egy kis szünet. Ami nem jelenti azt, hogy majd, karba tett kézzel ül. Errõl is beszéltünk, nálam, a forgatásokra nehezen követhettem volna bottal.

Amíg megfőztem neki a teát, magamnak a kávét, kiderült, hogy sok közös témánk van. Rögtön azzal kezdte, hogy egy évig járt mankóval. Jó néhány éve színpadi baleset érte, a térde csúnyán megsérült. Majd miután szétnézett a lakásban, elmesélte, milyen kálváriát jár azért, hogy hozzájusson a saját tulajdonához.

– Mindig arról álmodtam, hogy a betonrengetegből kiköltözhessem a zöldbe. Sikerült is komoly bankhitellel hozzájutnom egy új lakóparkban épült ingatlanhoz, amely a mai napig nincs a nevemen. Nem én vagyok az egyedüli károsult. Az építő cég ugyanis jóval a keretén felül adott el lakásokat. Van egy lakásom a senki földjén és papíron, de nincs bejegyezve a földhivatalnál. Túl vagyunk már több bírósági tárgyaláson, de a mai napig nem sikerült megállapodnunk. Az építő cégnek bottal üthetjük a nyomát, az elérhetők pedig csak a saját érdekeiket tartják szem előtt.

– Közben meg sokan azt hiszik rólad, hogy úszol a pénzben, a sikerben és a boldogságban.

– Úszom az adósságban, mert tizenöt évig fizetem a részleteket a banknak, és ez csak egy szelete az életemnek. Elválásom a produkciótól szintén nagy próbatétel. Februárban lejár a szerződésem, és egyelőre nem tudom, mennyi ideig leszek távol. Nélkülem folytatódik a sorozat, vagy később visszatérhetek? Ugyanakkor jólesik végre egy kis pihenés, illetve más irányú elfoglaltság. Rettenetesen belefáradtam szakmailag és mentálisan is, hogy be voltam szorítva egy karakterbe, és másra alig volt időm, energiám. Olyan ez, mint a huszonnégy órás szolgálat. Mostantól egy kicsit már a saját érdekemben szeretnék működni.






– Mindig is ott volt neked hátországnak a színház.

– Jószerivel egyedüli vagyok a stábból, aki alapító tagja a Barátok köztnek és mellette megtarthatta a helyét, a Magyar Színházban. Erre nagyon büszke vagyok. Sajnos, évi egy bemutatónál nem vállalhattam többet, épp a tévés elfoglaltságom miatt. A repertoárdarabjaim javarészt kiestek. A La Mancha és a Mirandolina azért, mert Gregor Bernadett elment szülni, a Tangót Agárdi Gabi bácsi halála miatt vették le a műsorról, a Játék végét pedig Kállai Feri bácsi gyengélkedése miatt pihentetjük. Egy megmaradt, a Tartuffe.

– Említetted, hogy nagy váltás következik az életedben.

– Már most beállok egy új darabba, egy másik színházban, erről még nem mondhatok többet. Nagy terveim vannak, és sok erőt érzek magamban a megvalósításukhoz. Szeretnék megmaradni a képernyőn is, mellette az eddiginél többet színházazni. Ezenkívül egy képzőművészeti galériához adtam az arcomat és a nevemet. Innét is egy aukcióra megyek. Négy éve kezdtem el golfozni, három éve igazolt játékos vagyok, és nemcsak játékszinten szeretnék foglalkozni ezzel a szép sporttal. Utazni is nagyon szeretek, ezzel is vannak elképzeléseim. Arra gondoltam, hogy utazni fogok, és beszámolok az élményeimről. Rengeteg ötletem van.

– Mi van akkor, ha nem jönnek be?

– Huszonkét éve vagyok a színészi pályán. Ezalatt megtanultam két fontos dolgot. Az egyik, hogy soha nem szabad megsértődni. A másik: merni kell kockáztatni. Aki nem mer, annak semmi esélye arra, hogy valamit elérjen. Most érzem csak, mennyire kinyílt előttem a világ, milyen sok lehetőség kínálkozik, amellyel érdemes élni. Nem akarok sztár lenni. Egyszerű színész szeretnék lenni, aki csendben teszi a dolgát és jól.

A teljes cikket a január 10-én megjelenő 2-es Nők Lapja-számban olvashatjátok!

Exit mobile version