2007. Március 08.

Megbántam, hogy szakítottam

Nemrég szakítottam a párommal, ami akkor jó döntésnek tûnt, de azóta üres vagyok nélküle. Érzem, hogy szeret, de nem mer újra együtt lenni velem. Fél, hogy megint meggondolom magam. Szerinted érdemes még ostromolnom?

Soma

Kedves Soma!

21 éves főiskolás csajszi vagyok, két hónapja szakítottam a párommal (két és fél évig voltunk együtt). A szakítás oka teljesen banális, apró dolgokon sértődtem meg. Azon a hétvégén fent voltam Pesten és több vizsgára készültem egyszerre, emiatt kellőképpen stresszes voltam. Ennek a kapcsolatom is kárát látta. Kedvesem rendkívül megértő volt ez alatt az időszak alatt, tudta, mekkora nyomás alatt állok. De én megsértettem, fennhangon beszéltem vele a telefonban, ezt viszont már nehezen viselte. Végig türelmes volt és igyekezett kedves lenni, de azt, hogy apró dolgok miatt kiabáljak vele, már nem viselte el. Azonnal letette a telefont. Viszont perceken belül vissza akart hívni, hogy bocsánatot kérjen, nem akart velem így beszélni, de én nem vettem fel a telefont.

Vizsgákra készültem, így kellőképpen stresszes voltam…

Aznap este e-mailt írt, hátha így meg tudjuk beszélni a problémát. Erre szintén nem a megfelelő stílusban válaszoltam. (Annyit tudnod kell még, hogy a szakításunk előtti pár hónapban nem voltam biztos az érzelmeimben, úgy éreztem, a szerelem elmúlt. Ő a levélben ezt is taglalta. Olyan okokat hozott fel, amivel én nem értettem egyet. Ezért is volt a válaszlevelem olyan, amilyen. Két hónap elteltével visszaolvasva el sem tudom képzelni, hogy ezt én írtam. Most látom csak, hogy nagyon erős szavakkal dobálóztam akkor.) A következő levelét, amelyben érthetően fel volt háborodva, már csak pár mondatos levélkével szintén erős hangnemben méltattam. Azon a decemberi hétvégén ért véget az a kapcsolat, ami nekem nagyon sokat jelentett, és jelent még most is.

Koncertre hív Soma

Legközelebb március 13-án kedden este 9-től játszunk az After Music Clubban (VII. ker., Nyár utca 6.), a Blahánál, a Corvin Áruházzal szemközti utcában.

A zenei stílust nehezen tudnám meghatározni, egyedi, dallamos, energikus, élettel teli, sokféle stílus megjelenik: a dzsessz, funky, cigányzene, sanzon, rock, de a hangszerelés és a zenei megszólalás miatt mégis egységes hangzású muzsika a miénk. Saját zenét játszunk, a zenét Lőrincz György írja, a szövegeket én.
Zenésztársaim:
Lőrincz György zeneszerző, szaxofon
Szappanos György basszusgitár
Kovács Gábor billentyű
Banai Szilárd dob
Frankie Látó hegedű, elektromos hegedű

Az ország legkiválóbb zenészei ők, a szakma ismeri és elismeri őket. A basszusgitáros tavaly megkapta az eMeRTon-díjat, ami azt jelenti, hogy az egyik legnagyszerűbbnek tartott zenész. Az ő neve élő legenda a szakmában, csakúgy, mint a hegedűsé. (Egy igazi őstehetség cigányprímás…)
A debütáló koncertre eljöttek zenész kollégák is. Somló Tamás azt mondta (szó szerint): Ezzel le fogjátok tarolni az országot! Török Ádám azonnal meghívott a zenei műsorába, majd a felvétel után egy héttel rám csörgött, és közölte, hogy azóta rendszeresen a mi zenénket hallgatja.
De a közönség tagjai közül sokan szintén hálálkodnak, mondván, hogy rengeteg energiát kaptak a zenénktől. Szóval mindenképpen szeretném, ha minél több embernek adhatnánk vele. Úgyhogy számomra ez az év a zenénk köztudatba hozásáról (is) szól. Ez szívügyem. (Persze minden munkám az…)

A Libidó zenekart egyébként minden szombaton lehet látni, hallani az M1 Testi mesék című műsorában, este 6 órától. Időnként én is énekelek, saját számokat és dzsesszt egyaránt. De hát erre nagyon rövid időket kapunk, hiszen ez nem egy zenei műsor. Mindenesetre ennek is nagyon örülünk.

A szakítás után folyamatosan igyekeztem magamnak bizonygatni, hogy jó döntés volt: nekem szabadságra és levegőre van szükségem. Karácsony előtt találkozgattunk párszor, igyekeztem vele kedves lenni, nem megsérteni, a problémánkat viszont akkor még nem tudtuk megbeszélni. Karácsonykor eljött hozzám, csak azért leutazott, hogy találkozhasson velem, sütit készített nekem, a kedvencemet, úgy, ahogyan én szeretem. Ő ki akart velem békülni, én akkor viszont úgy éreztem, hogy nekem ez a helyzet teljesen megfelel. Együtt akarta velem tölteni a szilvesztert, én viszont nem akartam, hogy reménykedjen. Ezt közömbös hangnemben megmondtam neki. Létezik, hogy még valaki ennyire kegyetlen legyen, mint én??? Rettenetesen megsértettem. Tudom, hogy mennyire szeretett, és még szeret most is. De talán ezt sosem fogja nekem megbocsátani, hiszen összetörtem a szívét.

Amíg fent voltam Pesten, zajlott körülöttem az élet, elvonta a figyelmemet a vizsgaidőszak. Nem is gondolkodtam azon, ami kettőnkkel történt. Viszont az utolsó vizsgám után 3 hét szabadság következett otthon. Eluralkodott rajtam az unalom, a kedvetlenség, és ekkor jöttek elő az elfojtott érzések is. Üresnek éreztem nélküle az életem, és hiányzott. A korábban jónak hitt döntésem már nem bizonyult annak. Sőt, a legrosszabbnak. Sokat találkoztunk ez alatt a 3 hét alatt, és végre meg tudtuk beszélni a történteket. Úgy, ahogyan azt a veszekedés után kellett volna. Azóta eltelt ismét 3 hét, folyamatosan próbálkozom visszakapni őt. Minden hétvégén találkozunk, hosszas sírós találkozások ezek. Mindig arról beszélgetünk, hogy mi legyen velünk. Én vele akarok lenni, szíve szerint ő is velem lenne. Tudom, abból, amit mond, és érzem abból, ahogy viszonyul hozzám. Érzem az érintéséből, ahogyan megfogja a kezem, ahogyan néz rám. De nem mer belemenni abba, hogy újra együtt legyünk. Azt mondja, attól fél, hogy pár hónap múlva meggondolom magam rájövök, hogy nem akarom őt, már nem jó együtt, vagy a következő vizsgaidőszak alatt megint kifordulok önmagamból és ismét szakítani fogok vele. Azt pedig nem tudná még egyszer elviselni. Bevallom, én is félek attól, hogy mi lesz, ha valami tényleg nem működik, és megint szakítanék vele. Nem akarom még egyszer megbántani. De úgy érzem, szükségem van rá!

Szerinted érdemes ezek után még ostromolnom, próbálkozni visszakapni őt? Vagy annyira megbántottam, hogy esélyem sincs több? Hagyjak neki időt feldolgozni a történteket? Szerinted sem érdemes a káposztát újra felmelegíteni? Annak ellenére, hogy szeretjük egymást, hagyjuk egymást a magunk útján továbbmenni és maradjunk csak barátok? Hagyjuk a szerelmünket szeretetté válni? Nem tudom, mit kellene tennem. Hogyan bizonyosodhatnék meg az érzéseimről, hogy biztosan tudjam mondani, hogy igen, ő kell nekem!? Miért van az, hogy másfél hónappal később jövök rá arra, hogy rosszul cselekedtem, és addigra már annyira megbántottam, hogy nehéz visszacsinálni a dolgokat? Tudom, a bocsánatkérés nem elég, de mivel tudom valamennyire jóvátenni?
Köszönöm válaszod! Remélem, ezzel a hasonló helyzetben levőknek is sokat segítesz!

Solya

Kedves Solya!

Úgy látszik, neked most ezt meg kellett tapasztalni. Most meg kellett élned azt a szenvedést, amit ő is átélt általad. Érzem, ahogy szorongsz, ahogy tele vagy kétséggel, bizonytalansággal. Jogosak a kérdéseid: vajon tényleg rá van-e szükséged, és vajon nem játszod-e el vele még egyszer ugyanezt? Ahhoz, hogy változz, igazán mélyen és belülről, épp ez a szenvedéses periódus kell. Ez fog abban segíteni, hogy a jövőben ne csak a saját érzéseiddel, saját magaddal legyél elfoglalva, hanem a másikat is meglásd, megérezd. Ezt a változást ő is látni fogja. Lágyabb leszel, a másikra jobban figyelni tudó. Ez már maga a jóvátétel része lesz. Az jó, hogy látja a szenvedésedet, a megbánásodat, azt, hogy elkezdted átélni, hogy mit okoztál neki. A kapcsolatotok további alakulásában jelenleg ez nagyon meghatározó.

Hogy hagyjátok-e a szerelmet szeretetté válni? Hogy mi a ti közös utatok, ezt csak ti tudhatjátok. A jelenlegi bolygóegyüttállások időszaka pedig a legkiválóbb a mélyre tekintéshez. Ez most az intenzív befelé út időszaka. Olyan dolgok is fel fognak jönni a mélyből, amire nem is számíthattál, hogy ez még mindig nincs feldolgozva. És örülj mindennek, mert akármennyire is kínkeserves ez az időszak, fejlődni fogsz tőle. És nagyszerű, hogy megláttad az elkövetett hibáidat, és az is, hogy most ezt megbűnhődöd. Akár lesz közös jövőtök, akár nem, a kapcsolatotok karmájának ez most nagyon jót tesz.

A szerelemről pedig a következőket érdemes tudnod: bizonyított tény, hogy a felek közötti különféle kémiai anyagok termelődése 1-2 év alatt leáll. Az annyira pörgető adrenalintermelődés 2 év után a felére esik vissza. Úgyhogy természetes, hogy két és fél év után azt érezted, hogy a szakításunk előtti pár hónapban nem voltam biztos az érzelmeimben, úgy éreztem, a szerelem elmúlt. Igen ám, de ilyenkor azt kell okosan végiggondolni, hogy ez bárki mellett meg fog történni, és mi az, ami a perzselő kémián kívül összetart benneteket? Ha lefejtitek a szerelmet a másikról, vajon tényleg egymás társai vagytok? Ő az, akivel kölcsönösen segítitek, emelitek, támogatjátok és kiegészítitek egymást? Erre csak te tudhatod a választ. Légy minél többet egyedül, az érzelmeiddel, gondolataiddal, figyelj befelé, a válasz ott van belül. Menj ki a természetbe, kirándulj, sétálj vagy biciklizz, hagyd lecsendesedni magad, hogy meghalld a föltett kérdéseidre a választ.

Viszont van jó hírem is a szerelemmel kapcsolatban. Hogy periodikusan újjá tud születni. Én 17 éve vagyok együtt a férjemmel, és jelenleg megint szerelmes vagyok belé. Persze ez más, mint amikor megismerkedtünk (kétszer nem lépünk bele ugyanabba a szerelembe, mint tudjuk…), ez már sokkal mélyebb.
Szóval örülj mindannak, ami megtörtént. Szenvedésed nemesebbé, érzékenyebbé, együtt érzőbbé, empatikusabbá fog tenni, és ez segít ahhoz, hogy a jövőben ne kövesd el azokat a hibákat, amik megtörténtek.
A belső úthoz pedig kívánok éberséget, bátorságot, erőt!

Soma Mamagésa

Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag amelyben személyed természetesen titokban marad bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »