A 60-as, 70-es évek lakótelep-építési láza idején, amikor a legtöbb magyar játszótér is készült, nem törődtek a balesetveszéllyel. Masszív magyar beton került a könnyen rozsdásodó vasjátékok alá. Ujjnyi csavarok álltak ki a mászókából, lötyögött az ülés a hintán, a csúszda meg olyan hirtelen ért véget, hogy az ember kék-zöld tomporral ment haza a nagy huppanásoktól. Amikor libikókázó barátném egyszer csak úgy döntött, elege van, és más játék után néz, az ő hirtelen mozdulatától én egy szempillantás alatt a betonhoz csapódtam.
Ma a játszóterekről írok. Nem osztályozom az odajáró gyerekeket, szüleiknek sem találok ki vicces kategóriákat ezt megtették mások. Különben sem vagyok az az osztályozós fajta. Most, hogy hazaköltöztünk, engem inkább az érdekel, hogy mi változott a hetvenes évek vége óta. Hogy ki kell-e párnázom Lola fenekét és egyéb testrészeit, mielőtt játszótérre viszem. Nos, a válasz nem egyszerű. Az ugyanis attól függ. Tény, hogy ha valaki olyan szerencsés, hogy nem kell elhagynia a budapesti Szent István Park-Margitsziget-Városmajor háromszöget, akkor párnázásra semmi szükség. A hinták biztonságosak, a csúszdákba lassító szakaszt építettek, a libikóka alatt pedig gumitégla-szőnyeg van, amely nem veszélyezteti az ember gyerekének farát. Vidéken is sok helyen javult a helyzet. A kaposvári Szabadság parkban hiába kerestem a csonttörő mérleghintát igaz, a parkot sem Szabadságnak hívják már…
Amióta hazajöttünk, sokszor, egyebek mellett a játszóterekkel kapcsolatban is, fölteszik nekem az és Európában ez hogy működik? kérdést. Hogy Európában ez hogy működik, azt nem tudom, hiszen a játszótér-modernizáció ütemezését az Unió a tagországaira bízza. Viszont azt tudom, hogy Lola szerencsés kislány, mert mind eddigi otthona, Belgium, mind pedig apaországa, Nagy-Britannia példásan teljesítette a penzumot. Brüsszeli játszóterünket pihe-puha fehér homok, a nagymamáékhoz közel eső játszóparkot pedig igazi angol pázsit borítja. Mindkettőben van biztonságos babahinta és rugós libikóka, minicsúszda a legkisebbeknek, sok-sok bokor, fa, virág, na és persze ivókút meg tiszta vécé természetesen pelenkázóasztallal. Na, ettől mi még messze vagyunk. Legtöbb mamatársam nevében kijelenthetem, hogy nem is vágyunk ötcsillagos ellátásra, ha a játszótérre visszük a gyerekeinket. Kezdetnek talán az is megteszi, ha eltekinthetünk a kutyakaki kerülgetéstől, ha van egy kút, ahol kezet lehet mosni, és ha nem kell a gyerekeket Michelin-babaként kipárnázni baleset-megelőzés céljából.
| Ördög Nóra a “lázas” napok után » Hujber Ferenc tüzes tánca a jégen » Teszteljük magunkat: mit tudunk az ezotériáról? » Meg kell mentenünk a férfiakat » Segítség mellényúltam! » A szoptatás gyönyörűsége » 10 tipp, hogy 5-ösünk legyen salátából » “Jössz-e iskolába kicsi leánka?” » |