Aktuális

Nem akarok féltékenykedni!

Azt hiszem, megtaláltam életem párját, boldogok vagyunk, csodálatos vele együtt élni. Azonban hiába lát engem tökéletesnek, én gyakran vagyok elégedetlen magammal, és akkor féltékeny leszek.

Drága Soma!





Kilenc hónapja ismerem a páromat. Csodálatos dolgokon mentünk át együtt: egy hónap után összeköltöztünk, kocsit vettünk, és egy hónapja beköltöztünk a közös lakásunkba. Ő 30 éves, én 25. Minden úgy jött, mint a villámcsapás, semmin sem kell gondolkodnunk, minden jön magától. Soha nem éreztem még ilyet, mintha mindkettőnket kicseréltek volna. Megtaláltuk egymásban a nagy Őt!

Viszont én elég féltékeny típus vagyok. Ez abból következik, hogy régen rengeteg rossz tapasztalatom volt, és megmaradtak bennem a negatív élmények. Nagyon tudok szeretni, és félek, hogy ennek a jónak vége szakad. Amikor a kedvesemmel összejöttünk, rengeteget chatelt, és persze lányokkal, akik nem rejtették véka alá a vágyaikat. Aztán két hónap alatt a párom abbahagyta a
chatet. Azt mondta, hogy amióta vagyok neki, nincs erre szüksége. Én pedig megígértem neki, hogy igyekszem megbízni benne, és nem féltékenykedni, pláne, ha nincs okom.

Valamelyest már tudok önmagamon uralkodni. Jobban megismertem a kedvesem, imád engem, és 30 évesen igencsak benőtt a feje lágya: nem a szex az elsődleges számára. Nem azon agyal mindig, hogy kit lehetne elkapni egy menetre. Csodálatos vele élni, és együtt akarjuk leélni az életünket. De nekem néha bevillan valami rövidzárlat, amitől féltékeny vagy legalábbis gyanakvó leszek. És ez általában akkor van, amikor nem vagyok megelégedve önmagammal. Nem becsülöm magam eléggé, mindenkit szebbnek, jobbnak látok magamnál. Kevés az önbizalmam, és ilyenkor képes vagyok azt hinni, hogy nem vagyok elég jó a páromnak.

Pedig ő tényleg tökéletesnek lát, szeret engem, megdicsér, és kiakad, ha túl sokat nyavalygok, magamat utálva. Segíts, Soma, hogyan tudnám elfogadni önmagam olyannak, amilyen vagyok? Azt súgja a szívem, hogy ha elfogadom önmagam, akkor nem leszek féltékeny sem többet, hisz lesz elég önbizalmam, és a párom szerelme felől cseppnyi kétségem sincs!

Köszönöm a válaszod előre is!
Zsuzsa






Kedves Zsuzsa!


Nagyszerű, hogy a párod szerelme felől semmi kétséged nincs, no de 9 hónapja vagytok együtt. Az, amit most szerelemnek nevezel, érzel, te is tudod, hogy az évek folyamán át fog alakulni. Aztán persze visszajöhet még a szerelem is, más ízben, más színben… (Én pl. most 17 év után újra szerelmes vagyok a férjembe…) Üsd be a keresőbe azt a kifejezést, hogy a „szerelem kémiája”. Érdemes szembenézni azzal, hogy ebben az állapotban milyen kémiai folyamatok mennek végbe az elkövetkező hónapokban, években bennetek. Merthogy a többéves együttélés folyamán fel kell készülnöd arra, hogy a párkapcsolat nem csak arról szól, hogy folyamatosan lobogva imádjuk egymást. Jöhetnek hullámvölgyek és -hegyek, a lényeg, hogy mindig szeresse és emelje egymást a két ember. Ne lehúzzák egymást, hanem fejlődjenek egymás mellett. Igen, jól látod a kérdést. Valóban dolgozni kell az önbizalmadon. Véleményem szerint ennek a munkának az egyik része az, amit tudatosan meg lehet tenni, a másik szinten mélyebbre kell menni. Azt felejtsd el, hogy eldöntöd, hogy nem leszel féltékeny. Ezzel pont az ellenkezőjét éred el.

Eszembe jutott egy zen történet. A mesterhez odamegy a tanítvány, és azt mondja: „Mester! Már második évtizede tanulok tőled, mikor fogok már megvilágosodni?” A mester erre annyit mond: „Menj haza, és ne gondolj többet a majmokra!” Elgondolkodik ezen a tanítvány, és bizony minél inkább töri a fejét, annál jobban eszébe jutnak a majmok. De hát milyen majmok? És miért mondta ezt a mester? Így aztán egyre több majmot látott. Ráadásul az agy programozásánál a negatív állítás úgy működik, hogy vésődnek az egymás utáni szavak, vagyis: „leszek féltékeny”. No meg minél jobban tartunk valamitől, annál inkább bevonzzuk. És minél többet foglalkozol a témával, annál nagyobbra hizlalod a dolgot. Erről már többször írtam. Amibe gondolatenergiát rakunk, az elkezd növekedni. Ha a szorongásba, az, ha mondjuk a vágyott vizualizált énképbe, az. Tehát képzeld el belül azt a reális, számodra pozitív énképet, amilyen lenni szeretnél. Nagyon fontos, hogy reális, személyre szabott legyen, mert ha a megvágyott énkép idealizált, akkor az identitásproblémához vezet. Tehát egy olyan Zsuzsát láss meg belül, aki valóban te vagy. A te egyedi, egyszeri lényed, a te egyéniségedre, természetedre szabva. Mindenesetre bizonyára benne van a vágyott énképben az, hogy önbizalommal teli, magabiztos, sugárzó, stabil, derűs felnőtt nő legyél. Szuper! Ezt lásd belül minél többször, minél plasztikusabban! Képzeld el magad különféle élethelyzetekben, és éld át! Képzeld el, hogy elképesztően csinos, szexi nők között szórakoztok a pároddal, és te TUDOD, hogy te is szuper csaj vagy, és tök jó, hogy tudsz örülni annak, hogy vannak más szuper csajok is!





Egyébként meg egy hosszú távú párkapcsolatban úgysem az a legfőbb érték, hogy mennyire „szabályos” és „tökéletes” valaki, hanem hogy mennyire erősítjük, támogatjuk a másikat, és mennyire tudunk kiteljesedni egymás mellett. Ha megérzi két ember, hogy valóban kellenek egymásnak, hogy az út közös, ott olyan erős szálak alakulnak ki, hogy azt kemény destruktív munkával lehet csak szétszakítani.

Titokban mindig hosszan megnézem azokat az idős párokat, akiket kézen fogva, egymást ölelve látok menni… Különleges aurája van annak a buroknak, ami körülöleli őket. Van benne valami szimbiózis, eggyé válás. Tulajdonképpen minden párkapcsolat, vagyis szövetség alapkérdése a függetlenség-elkötelezettség. Hiszen a kapcsolaton belül is meg kell élni az autonómiát. Muszáj, hogy egyedül is legyünk magunkkal, és levegőt hagyjunk a másiknak! Ha rátapadunk valakire, az egy pont után taszító lesz. Az elkötelezettség pedig azt jelenti, hogy igen, tudom, hogy nincs egyetlen ember sem, aki „mindent” megad, de tudom, hogy nekem épp rá van szükségem, és neki is rám. Bizonyos dolgokat ő nem fog megadni nekem, de is nem várhatok el tőle mást, mint amit ő adni képes, hiszen ő ilyen, és épp ezért szeretem. Ezt jó tudni, mert nem fogok hiányt és elégedetlenséget gyártani magamnak.

Visszatérve az önbizalomra. Ez tök jó, hogy most kimondtad, leírtad, de többet szerintem ezt ne mantrázd: „Nem becsülöm magam eléggé, mindenkit szebbnek, jobbnak látok magamnál. Kevés az önbizalmam.” Helyette inkább azt tudatosítsd magadban, hogy „egyre inkább becsülöm, szeretem, elfogadom magam, érzem, ahogy nő az önbizalmam”.

Leírok neked egy egyszerű kineziológiai önbizalom-erősítő gyakorlatot: akupresszurális pontok és meridiánok (energiapályák) stimulálásáról szól. De ezek épp olyan pontok, amik az agyban az önbizalom erősödését fokozzák. Tehát. Ülj le egy székre. Hajolj előre, és mindkét kezeddel kezdd el csipegetni az Achilles-inadat, tehát hátul a lábszárad alsó részét. Tízszer. Majd a térdhajlat következik. Mindkét kezed élével, oldalával kezdd el finoman ütögetni egymás után mindkét térdhajlatod tízszer. Ezután akár fel is állhatsz vagy ülhetsz, mindegy, jön a „vonatozás”. Tedd a jobb kezedet a válladra, bal kezedet ökölbe, és írj le vele tizenkét kis kört előre, majd tizenkettőt hátra, úgy, hogy minél jobban vállból mozogjon az egész karod. Majd csere a másik oldalon. A gyakorlat neve KIT. Én ilyenkor verbalizálással és vizualizálással is megsegítem magam, vagyis kérem is az önbizalmat, és el is képzelem, hogy jön, combosodik, gyűlik.





A túlzott törekvés persze semmiben nem jó. Nyilván mindennek a titka az arany közép. Az úgynevezett „hiperszándékkal” sokszor épp az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk. Ennyit a tudatos munkáról, most pár szót a mélyebb szintekről. Annak az embernek, aki az első hónapjaiban (ez a mélyebb sérülés), illetve az első éveiben sérült az ősbizalmában, a tudatos szint nem sokat tud segíteni.

Különféle technikák vannak arra, hogy a múltba visszalépve gyógyítsák a sebeket. A kineziológia ebben egy nagyon direkt módszer. Direkt – hiszen konkrétan az adott életkorban levő problémára fókuszál – és ráadásul gyors is. Egy jó kineziológus kiteszteli azt, hogy sérült-e az ősbizalmad, mikor, és mit tehet azért, hogy ezt a stresszt feloldja. És akkor szép sorjában jönnek a házi feladatok (csipegetés, ütögetés, szemkörzés, szimbólumokkal való munka stb.), épp az, ami személyre szólóan neked segít. Döntsd el, érezd meg, hogy neked kell-e. És még valami. Nézd meg kívülről-felülről magad. Itt vagy most ebben a testben, ebben a fiatal, életerős, szép, egészséges testben. Képzeld el, hogy 80 éves vagy, és kaptál még egy esélyt, visszamehetsz a saját múltadba, a most 25 éves Zsuzsa testébe, élethelyzetébe. Így éld az életed! Kaptál még egy esélyt, hogy boldog legyél, hogy megbecsüld azt, amid van. A benned élő bölcs idős hölgy biztos úgy döntene, hogy szeretni, becsülni fogja ezt a lányt.

Soma Mamagésa


Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu





Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése