Praga, sör, knédli, Hrabal

Ma sokkal inkább nyüzsgő európai metropolisz, ahol évente 30 millió turista fordul meg.

Mintha hazajönnék – egy kicsit ezzel az érzéssel érkezem Prágába. Egyrészt
Budapest és Prága – közös múltja miatt – sok mindenben hasonlít egymásra, másrészt államközi ösztöndíjjal fél évet tölthettem már el itt, azaz tényleg kicsit „hazajöttem látogatóba”. A háborús pusztítást gyakorlatilag ezer éven át elkerülő
történelmi városmagot a 90-es évek elején nem kevés pénzből gyönyörűen felújították, aminek meg is lett az eredménye: Prága mai gazdagságát nem kis részben az évi 30 millió (!) turistának köszönheti. Ennek persze óriási hátulütője is van: a központban egész álló nap végeláthatatlan embertömeg hömpölyög, kiszorítva a valódi városi életet. Itt tényleg kizárólag a turisták kiszolgálásával
foglalkozik mindenki. Így sajnos a Károly híd vagy az Óváros tér nevének gyakran negatív csengése van már… Óriási hiba volna azonban kihagyni a legnépszerűbb turistacélpontokat – kora reggel, esetleg késő este elkerülhetjük
a tömeget.

A történelem illata

Prága óriási művészettörténeti múzeum. Alapítása óta az összes nagy korstílusban világhírű épületeket emeltek itt. A belváros kacskaringós utcái máig is emlékeztetnek az ezeréves város egykori alakjára, a barokk házak gyakran
gótikus föld alatti szinteket rejtenek. Több helyen találunk román kori körtemplomokat, a középkori építészet első hírnökeit. A csehek legnagyobb királya, IV. Károly Prágát a kor egyik legvirágzóbb európai városává tette: gótikus templomok egész sora, köztük a Szent Vitus-székesegyház,
a vár, a Károly híd és a Károly Egyetem megalapítása is az ő nevéhez fűződik. A várost két évszázadon át a gótika uralta, Prága a Habsburgok színre lépésével folyamatosan vette fel mai barokk arculatát: a régi házakat elbontották,
átépítették, a gótikus templomok barokk homlokzatot kaptak. A 19. században a kor szellemének megfelelően új városrészek épültek eklektikus stílusban, elkészült a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum. A századfordulós Prága sok mindenben hasonlít Budapestre, és a két város a 20. században is hasonló utat járt be. Jelentős szecessziós és modernista hatások után Prága a háborút viszonylag kis veszteségekkel vészelte át. A szocializmus évei alatt megroggyant ugyan, de a 90-es évek közepén új erőre kapott.

Folytatás a Nők Lapja Évszakok őszi számában!