Aktuális

Megcsalt – elhagyjam?

A pasim lefeküdt az exével, de már megbánta, és rájött, hogy engem szeret. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, össze vagyok zavarodva. Meg lehet egy ilyet bocsátani? Mûködni fog utána? Lehet még közös jövõnk?





Kedves Soma!

Hirtelen elhatározásból „ragadtam tollat”, hogy leírjam neked bánatomat, azt, ami a szívemet nyomja. Tudom, hogy sokan keresnek meg téged hasonló problémákkal, és rengeteg levelet kapsz, de bízom benne, hogy esetleg rám is tusz szánni egy kis időt, hogy tanácsot adj nekem. Eddig bármi problémám volt, a barátaimmal és a családommal beszéltem meg, de most úgy érzem, hogy nem fordulhatok hozzájuk, mert ők még nem voltak ilyen helyzetben, és tudom, hogy mit tanácsolnának: „te döntesz”, vagy „hagyd a fenébe”. De részemről ez nem ilyen egyszerű.

Arról van szó, hogy megcsaltak. A fiú életem második szerelme, négy hónapja vagyunk együtt. Nem volt felhőtlen ez a pár hónap, de nagyon szerelmes voltam (vagyok?). Tudtam, hogy tartja a kapcsolatot a volt barátnőjével, hogy néha beszélnek telefonon, de soha nem gondoltam volna, hogy megcsal vele. Szóval két nőt szeretett. Amíg velem volt, ott volt a remény, mélyen a szívében, hogy talán a volt barátnővel újrakezdheti, és minden mehet a régiben. (Ezt nem tudtam, és talán benne is most tudatosult csak).

Most, hogy találkoztak és lefeküdtek, döbbent rá, hogy az már soha nem lenne olyan, mint rég. Végig viszonozta a szeretetem, bár így is többet adtam és kevesebbet kaptam. Ő csak most döbbent rá, hogy engem elveszíthet, és ezt nem akarja. Rájött, hogy hülyeséget csinált, megbánta ezerszer, azt mondta, lezárja a múltat, és új életet akar velem kezdeni. Bennem látja a jövőt, mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy helyrehozza a dolgokat.







Én mindig úgy voltam vele, hogy ha valakit megcsalnak, akkor ott nincs minden rendben az ágyban. De nem így van, legalábbis nem mindig… Tökéletesen működött közöttünk a szex, tudom, hogy nem emiatt csalt meg. Fáj a szívemnek, a lelkemnek. Bár még friss a dolog, de úgy érzem, döntésképtelen leszek. Nem tudom, mit tegyek. Az eszem azt mondja, hogy: „Te hülye, megcsaltak, nehogy már… szedd össze a holmid, ami nála van, és küldd el a francba, szállj ki emelt fővel a kapcsolatból!” De a szívem még nem súg semmit, várok… Sajnálom, hogy ez kellett ahhoz, hogy rájöjjön, hogy nincs közös jövőjük a volt barátnőjével. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, össze vagyok zavarodva. Meg lehet egy ilyet bocsátani? Működni fog utána? Tudom, hogy a végleges döntést nekem kell meghoznom, csak tanácsot szeretnék kérni tőled.

Köszönöm, hogy elolvastad a levelem!
Gia






Kedves Gia!

Te kis csacsi, tapasztalatlan kislány! Hogy mit tegyél? Hát hallgass a szívedre! Fontos neked ez a férfi/fiú? (Feltehetően még ő sem igazán felnőtt férfi, ahogy te sem vagy érett nő…) Hát akkor persze hogy meg kell bocsátanod neki! Ugyan már! Mit érnél a „büszke” egóddal, ha szívszakadva aszerint cselekednél, hogy: „Te hülye, megcsaltak, nehogy már… szedd össze a holmid, ami nála van, és küldd el a francba, szállj ki emelt fővel a kapcsolatból!” Mit számít az emelt fő, ha ezt csak az ego mondja, de a szív mást üzen? Négy hónapja vagytok együtt, ez még oly rövidke idő egy kapcsolatban, hogy teljesen megérthető, ha az előzőt még nem tudta teljesen lezárni. Semmi különös, semmi egyedi nincs benne, ami nyilván nem csillapítja a te fájdalmadat. De ne gyárts magadnak feleslegesen rossz érzéseket, rengeteg ehhez hasonló történetet ismerek, ahol a kapcsolat elején – akár búcsúképpen – még egyszer-kétszer (akár háromszor) voltak együtt az előző párok, hogy igazán képesek legyenek elengedni egymást, és csak utána voltak képesek egész lényükkel az új kapcsolatba merülni. Persze ilyesmi többnyire akkor van, ha nem telt el elég idő az előző partner elengedésére, mert túl hamar jött a következő.


Magam is megtapasztaltam ezt huszonéveim elején, nincs ebben semmi kivetnivaló, ez a dolgok rendje. Ha te olyan csacsi vagy, hogy az egód, a büszkeséged, sértettséged, gőgöd miatt eldobod a szerelmed, szerintem hibát követsz el. Minden cselekedetünknél a legfontosabb a motivációnk megvizsgálása. Milyen motivációból teszünk valamit? És a recept igen egyszerű! Ha motivációnk indulatai rosszak, vagyis negatív érzésből jövők, akkor döntésünk sem lehet jó! Márpedig a harag, sértettség, düh, hiúság nem lehetnek jó motivációk egy döntéshez! Dönteni csak úgy szabad, ha indulataink, érzéseink tiszták! Tehát higgadtan, szeretettel, megértéssel fordulunk az egész helyzethez, magunkhoz és a másikhoz egyaránt. Mindaddig, amíg nem vagyunk képesek ezt az állapotot megteremteni, senkinek nem ajánlom, hogy fontos dolgokban döntsön!





Tipp: Te mit csinálnál Gia helyében? Ötletek fórumozóinktól »

A kedvesed és előző partnere, úgy látszik, valamit még nem zártak le. Ha te tényleg szereted őt, légy boldog, hogy most az az ember, akit szeretsz, tisztábban lát, és képes volt feldolgozni ezáltal lezáratlan dolgokat. Az egymáshoz tartozás nem azt jelenti, hogy valaha is birtokolni fogjuk egymás lelkét, hanem azt, hogy partnerként, egy totálisan szabad és őszinte partnerviszonyban megértjük, elfogadjuk, szeretjük, támogatjuk a másikat.






A házasság sem arról szól, hogy egymást birtokoljuk, és egy életen át csak egymást kívánjuk. És ennek apropóján lessük, számon kérjük, ellenőrizzük a másikat. Minden lélek szabadnak születik, és a legmagasabb szinten nincs birtoklás. Együtt örvendezés van a másik örömével, mert a szeretet nem akar, nem tart fogva, nem birtokol. Többször leírtam azt, amit Pál apostol a korinthusbelieknek mondott, most ismét. „A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent remél és soha el nem fogy.” És ez éppen az ellenkezője annak, amiről te írsz. Te a saját sértettségedről írsz, eszedbe sem jut, hogy vajon a kedvesednek miért volt szüksége az egészre. Pontosabban fölmerült benned is a dilemma, ami benne is lejátszódott. No de az örvendetes jelen mégiscsak az, amiről írsz, hogy ezáltal tudta meg, hogy téged akar, és hogy nem akar elveszíteni. „Rájött, hogy hülyeséget csinált, megbánta ezerszer, lezárta a múltat, és új életet akar velem kezdeni. Bennem látja a jövőt, mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy helyrehozza a dolgokat.” Hát akkor szuper! Halleluja! Milyen nagyszerű, hogy ez még a kapcsolat elején, néhány friss hónap után tisztázódott!

Nem is értelek… Ahelyett, hogy ennek örülnél, azon gondolkodsz, hogy hiúsági kérdésből fakadóan otthagyod a másikat? Hát akkor hogy bízzon meg a jövőben benned a párod? Ha még a saját önző sértettségedet sem tudod feldolgozni? Ha fontosabb neked a saját hiúságod, mint a másik megértése, szeretete és egyáltalán, az életedben való jelenléte, a hozzád tartozás? Mint mondtam, a férfi-nő kapcsolat magasabb szintje nem a birtoklásról szól, hanem az egymás fejlődését szolgáló, elfogadó, segítő támogatásról! Felejtsd el azt az illúziót, hogy két egészséges, fejlett, autonóm ember az esküvő után évtizedeken át soha többé nem vágyik senkire! (Bizonyára van ilyen is, de ez ritka, mint a fehér holló…) Nem ez a lényeg! A szeretet feltétel nélküli elfogadás. Maga az ősbizalom. Az igazi otthon levés, és sajnos azt látom, ezt nagyon kevés embertársam gyakorolja, és főleg házasságban. Nagyon beteges tévkép, téveszmény alakult ki az elmúlt időkben a házasságról. Többségében azt látom, hogy a lélek szabadságát teljes mértékben feladott nyomorult rabsággá, beszürkült szokássá alacsonyodott dologgá vált a párkapcsolatok eme intézményesült formája.

És rajtunk van a sor, hogy ezen változtassunk! Rajtad is, hogy most, ilyen fiatalon eldöntsd, hogy képes vagy-e a másikra figyelni, átélni azt, ami a másikat segítette az útján, anélkül, hogy beleragadnál a saját sértettségedbe, úgy, hogy eljuss a saját szíved hangjáig, a szeretetig. És meglátod majd, milyen csodálatos támogató erő lesz, amikor ő fogadja el a te botlásodat (ha ugyan egyáltalán, az övé az volt – szerintem nem), hiszen a szeretet mégiscsak azt jelenti, úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van, azon a szellemi, lelki, érzelmi, spirituális fejlettségi szinten, ahol épp tart. És amit mi adunk embertársainknak, csak azt várhatjuk el tőlük is. Nyugi, kislány, lazíts, az élet nem fekete-fehér! Légy nagyvonalú, mert veled is csak akkor lesz nagyvonalú az élet. Az egész leveled csak magadról szólt, most figyelj a másikra is, és akkor a szenvedéseid is csökkennek! És még egy: gyakorold a megbocsátást, hogy neked is megbocsássanak! (Egyébként meg kívülről szemlélve tök megérthető a kedvesed. Ha felülemelkedsz az indulataidon, egyszer te is meg fogod látni.)

Minden jót: Soma Mamagésa






Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu


Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése