Ilyenkor, késő ősszel Erdély már a sötét és vadregényes arcát mutatja a látogatónak. A rossz idő szürkévé teszi az épületeket, a ködtől nem látni a hegyeket, az autó pedig csúszkál a falvak olykor aszfalt nélküli, eső áztatta utcáin.
Egy apró erdélyi falu még apróbb óvodájában, egy lelkes óvó néni, Székely Andrea, és a közösség tiszteletes asszonya, Borbándi Erika elérte, hogy a falu összefogjon, és jót tegyen azoknak, akik számukra a legfontosabbak: saját gyermekeiknek. Tavaly, amikor az önkormányzat elvégezte a legszükségesebb felújításokat az óvodán, megbeszélték a szülőkkel, hogy segítsenek be ők is. Hiszen a gyerekek többet érdemelnek egy felújított, ám hangulattalan épületnél. Igazi második otthon kell nekik, játékokkal, kényelemmel, vidám hangulattal.
A felhívás értő fülekre talált, és a falubeliek ott segítettek, ahol tudtak: az egyik szülő a piciny konyhát csempézte ki, a másik ugyanide bevezette az ivóvizet. Egy apuka felbérelt egy mesterembert, aki fából és zsindelyből játszókuckót épített a gyermekeknek erre egy másik apuka kijelentette: ő állja az anyagköltséget
Mire elkészült az óvoda, mindenki láthatta, mennyi mindent el lehet érni egy kis jóakarattal, összefogással és nem utolsósorban szeretettel.
 |
A boldog gyerekarcokat látva az óvó néni és a tiszteletes asszony nemrég ismét gondolt egy nagyot.
Hogy a legkisebbek ne csak a teremben, de a szabadban is
Amire szükség lenne: |
A terv mostanra már majdnem valósággá vált. Az iskola tűzifájából félretették a megfelelő minőségű és mennyiségű faanyagot. Ezeket nemrég az iskola felső tagozatosai előkészítettek a megmunkálásra. A falubéli mesteremberek megígérték, hogy ingyen és bérmentve kifaragják majd a játékokat.
Gyakorlatilag egyetlen utolsó tőkeinjekció hiányzik: ebből lehetne megvásárolni a színes olajfestéket, a fakímélő védőanyagot, amellyel tartósítani lehet az elkészült építményeket, és amennyiben marad pénz a játszótéri játékokat is. Magyarlapádon ez lesz az első játszótér.
Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!
