Szemerkélő esőben érkezünk Nagykőrösre, vasárnap reggel van, fázós hideg, köd, mégis tizenvalahány boldog gyerek várakozik a városszéli lovarda apró nádtetős pihenője körül. Csabi morcos, először kiszalad az esőre, aztán vizes haját fogja, és mérgelődve visszakuporodik a hintaágyra. Őt most kedvencei: a chips, a lovas kocsikázás és anyukája simogatása sem nyugtatja meg.
Jobb szeretne otthon lenni a családdal, mint hétvégenként általában magyarázza az édesanyja, aki azt mondja, az autista gyerekek nagyon nehezen alkalmazkodnak a változáshoz, jobban szeretik a megszokott dolgokat, a bejáratott napirendet. Pedig a lovarda is megszokott hely, csak épp nem vasárnaponként.
Amire szükség lenne: Nyugodt, képezhető ló Vasanyagok, szaktudás, hogy a birtokukban lévő, váz nélküli sátrat felállíthassák, és esőben is lovagoltathassanak |
A kis Judit visít. Ő egyáltalán nem tud várni, és már nagyon szeretne a lóra ülni. Ezt a leginkább a környezete felé fordított agresszióval juttatja kifejezésre, aztán hirtelen megnyugszik, mosolyogni kezd, hisz az istállóból megérkezik Bence, a terápiás ló. Közben néhányan lovas kocsikázni indulnak, kezdetét veszi a szokásos lovardai rutin. A szülők hihetetlen eredményekről mesélnek: van, aki úgy jött, hogy rettegett az állatoktól, ma már boldogan játszik a lovardát őrző kutyával. Mások kinyíltak a lovaglástól, javult a mozgáskoordinációjuk, fejlődött a kommunikációjuk.
A ló hallgat a parancsokra, ez sikerélményt, önbizalmat ad a kicsiknek. Ez segít elfogadtatni az idegen környezeteket, helyzeteket magyarázza Cseténé, Judit, a Nagykőrösi Lovas Sport Egyesület lovas terápiás munkatársa.
A gyerekek valamennyien a Ceglédi Losonci István Általános Iskola speciális tagozatára járnak. A lovaglás a szüleik által alapított Töredék Világ Autizmussal Élő Emberekért Alapítvány és az egyesület közös szervezése.
Nagy álmunk még egy terápiás ló, hogy többet lovagolhassanak a gyerekek! Erre költenénk a pályázaton nyert összeget, és azon a lovon minden autista gyerek ingyen lovagolhatna! ígéri Molnárné Szóláth Erzsébet, az egyesület elnöke, aki maga is képzett terápiás lovas oktató. Az egész azzal kezdődött, hogy a gyerekeim óvodás csoportja kezdett lovagolni, aztán az osztálytársaik, terjedt a hírünk, és megtalált néhány beteg kisgyerek is bennünket. Miattuk végeztem el a szükséges iskolákat, hogy lovas terápiával foglalkozhassak, aztán jött a Töredék Világ alapítvány. Azt hiszem, kölcsönösen megszerettük egymást a gyerekekkel, de persze az igazi barátjuk Bence lett!
Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!