Kedves Soma!
Immár nyolc éve folyamatosan „csak” olyan férfiakkal hoz össze a sors, akik már foglaltak. Fantasztikus férfiakkal ismerkedhettem meg, persze nagyon gyorsan szerelmes is lettem. Sajnos azonban mire éppen beleéltem magam a kapcsolatba, kiderült, hogy ez a fantasztikus pasi, aki az enyém, nem csak az enyém, már foglalt. Mivel szerelmes lettem, belementem a kapcsolatba. Az elmúlt nyolc évben egymás után négy ilyen kapcsolatot tudhatok magam mögött. Nagyon sok boldog napot kaptam tőlük, nem igazán panaszkodhatom, hisz nagyon sok nő egész életében nem kapott annyi kedvességet, gyengédséget, figyelmet, mint én. De nem értem, miért vonzok mindig ilyen férfiakat.
Szeretnék végre én is családot, mivel 32 évesen már itt lenne az ideje. Férjet már fogtam magamnak, csak sajnos más férje volt. Most is szerelmes lettem egy csodálatos, intelligens, gyengéd férfiba, aki szintén élettársi viszonyban él.
Sajnos amikor választaniuk kell, mindig a megszokott kapcsolat nyer, nem mellettem döntenek. Mit tegyek, hogy végre nekem is igazi családom legyen?
Válaszodat előre is köszönöm.
Tündér
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Tündér!
Én nem tudom megmondani, hogy te miért mindig nős férfiakat vonzol be, viszont tudom, hogy a Hellinger-terápia épp ebben tud segíteni!
Talán egy évvel ezelőtt írtam le annak a nőnek a történetét, aki bizonyos szempontból hasonló cipőben járt, mint te. (Úgy tudom, azóta már együtt van valakivel.) Az első Hellinger-terápiámon hallottam az ő történetét, a kedvedért ismét leírom.
Ő 39 éves, kifejezetten vonzó nő, aki elmesélte, hogy életében két érzelmi kapcsolata volt, az egyik egy római katolikus pap (aki a hivatását – és ezzel együtt, ugye, a cölibátust – választotta), a másik egy kisgyermekes, nős férfi, ahol pedig ő nem vette volna a lelkére, hogy feldúlja a családot. Futó kalandjai, szeretői voltak, de végül is társnak alkalmas férfi egy sem volt az életében. Csodálkozva hallgattam és néztem, mert kifejezetten szép, csinos, finom lelkű, intelligens és nőies, odaadó teremtésről van szó. Nagyon érdekelt, vajon mi lehet az oka, hogy ezt a sorsot kapta, választotta? (Sors – szabad akarat, minden gondolkodó embert az egyik legjobban érdeklő, hatalmas téma…) Szóval, a következő derült ki nála. Anyai nagymamája szülés után gyermekágyi depressziót kapott. Két generációval ezelőtt sejtheted, mennyire foglalkoztak a gyermekágyi depresszióval… Mivel az emberek nagy többsége amiről nem hall, az nincs is, ezért támogatás, megértés helyett szemrehányásokkal illették a fiatalasszonyt: „Mit nyafogsz, ahelyett, hogy örülnél, hogy egészséges gyereked lett, itt kínlódsz” stb. A nagymama öt év múlva öngyilkos lett, és a nagypapa nevelte föl az említett hölgy anyukáját. A családállításon (azaz Hellinger-terápián) derült ki, hogy ő vette át és vitte tovább a nagymama sorsát, „életmintáját”, vagyis az a „program” volt a tudatalattijában, hogy ha bevonz egy társnak alkalmas férfit, abból házasság lesz, gyerek lesz, halál lesz. Így „hiába” volt meg minden szerencsés adottsága, a nagymamától hozott energiablokkok nem engedték meg neki, hogy megtalálja a párját.
A Hellinger-terápiáról hatalmas anyagot találsz az interneten (egyébként a site-omon az „Írások” link alatt nekem is van róla egy írásom), de ismételten ajánlok a módszerről két könyvet: Az egyik: Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja, a másik: Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? (Bert Hellinger párterápiája). Mindkettőt a Bioenergetic Kiadó adta ki.
Privát levélben tudok ajánlani terapeutákat is. Szóval szerintem menj el, járj utána, segíts magadon!
Ami még eszembe jutott, ahogy olvastam a leveled: egy mexikói elengedési gyakorlat. Taisha Abelar Absztrakt repülés című könyvében olvastam erről a több ezer éves rituáléról. A régi mexikói asszonyok úgy gondolták, hogy minden férfi, aki valaha belénk élvezett, egy „fénylő fonalat” hagyott a méhünkben, ami által szakítás után is összeköttetésben maradhatott velünk, sőt bármikor energiát is csapolhat tőlünk. Hét éven át intenzíven, utána már kevésbé. El lehet hinni, vagy sem, de az józan paraszti ésszel is bizonyos, hogy az a férfi, akivel ilyen intim helyzetbe kerültünk, az különbözik attól, akivel „csak” kollegiális vagy baráti viszonyban voltunk/vagyunk. (Ez is megtalálható a site-omon: www.somamamagesa.hu, Egy elengedés gyakorlat címmel az „Írások” link alatt.) Egyes asszonyok, ha új életet akartak kezdeni, elvonultak, és addig csinálták a gyakorlatokat, míg azt nem érezték, teljesen „kiürültek”, megtisztultak.
Pszichológushallgatóként pedig a következő kérdéseket teszem föl neked, ha úgy érzed, gondolkozz el rajtuk.
– Mennyire látod példaértékűnek a szüleid házaséletét? Egyáltalán milyen párkapcsolati mintákat láttál a környezetedben?
– Mik a félelmeid a hosszú távú párkapcsolattal szemben?
– Hogyan viszonyulsz ehhez a két dologhoz: függetlenség, elkötelezettség?
– Mikor és milyen örömöt okozott kisgyermekkorodban, amikor megszerezted a másét?
– Mi az, ami a férfiakon kívül még adrenalint hoz az életedbe, és mit gondolsz, mennyire van erre szükséged? (Ugyanis átlagban kb. másfél-két év után csökken az adrenalintermelődés a felére.)
Az azért négyszer egymás után nem lehetett a „véletlen” műve, hogy éppen mire beleélted magad, hogy milyen fantasztikus a pasi (ahogy te írtad), akkor derült csak ki, hogy már van társa.
Őszintén, te melyik férfit szeretted volna egy életre? Gyermekeid apjának, kéz a kézben megöregedni vele? Egyáltalán, ezt vajon el tudod képzelni bárkivel is? Milyen érzést hoz ez föl benned?
Kívánok éberséget, bátorságot ezen az izgalmas önismereti úton, és persze sok-sok örömöt, erőt:
Soma Mamagésa