– A történet az idén nyáron kezdődött. Egy fantasztikus hetet töltöttem Egyiptomban az Anubis Travel szervezésében. Hurghadán volt a bázisunk, és számos fakultatív programon vettünk részt. Nem afféle gagyi „folklórprogramokon”, hanem tényleg igazi kalandban volt részünk. Jártunk Luxorban, ami valódi időutazás, igazi múltidézés. Még a helyi lakosok is olyanok, mintha a történelemkönyvekből léptek volna elő. Nekem a legnagyobb élmény mégis a tenger volt, tengerszint alatt és felett egyaránt. Rengeteget búvárkodtam, igazi mesevilág van odalent.
A színészt azonban nemcsak a tenger élővilága, hanem az illata is elvarázsolta. A búvárórákra mindig ugyanazzal a hajóval mentek, és már a második nap azt érezte, hogy olyan otthonosan mozog a tengeren, mintha évek óta hajózna.
– Elkezdtem figyelni az alkalmi kapitányunk mozdulatait, amit ő persze azonnal kiszúrt. Igazi vén tengeri medve lévén odaintett magához, és csak annyit mondott: „Kérdezz bátran.” Hát én kérdeztem… Egy perc alatt nagyjából harminc kérdést tettem fel… Nem éppen bőbeszédű barátom csak rejtélyesen hümmögött, és végül egyetlen gondolatot adott át a láthatóan nagy tudásából. A hajóskapitány azzal kezdte, hogy van valami, ami nélkülözhetetlen egy kapitány számára: a sapkája! Anélkül ugyanis 
felforr az agya a nyílt vízen.
Erre a színész hangos röhögésben tört ki, ám a hajós komoly képet vágott. Az első pihenőhelyen – nyomatékot adva szavainak – egy sapkát nyomott Győző kezébe, amely aztán az utazás végéig már le sem került a színészről. – Naná, hogy ez lett a szerencsesapkám – emlékszik vissza nevetve a színész.
Az egyiptomi utazás valóban mély benyomást tett Szabó Győzőre, aki elhatározta, hogy leteszi a hajóskapitány-vizsgát.
– Mielőtt valaki azt hiszi, hogy ez egyszerű megmérettetés, romantikus kis hajókázás, és már meg is van a bizonyítvány, ki kell, hogy ábrándítsam. Hosszú heteken át jártam elméleti oktatásra, számoltam, magoltam egy teremben ülve. A sikeres elméleti vizsga után azonban jött a gyakorlat, majd egy hét az Adrián! A vizsgára az egyik legrangosabb navigációs túravitorlás-verseny keretében került sor, ahol én is hajóra szállhattam. Nagyon izgatottan indultam útnak a báziskikötőből, természetesen csak matróz minőségemben, nem kapitányként. Az igazság az, hogy minden percét élveztem. Ilyen szabadságérzetet eddig kizárólag csak a motoron tapasztaltam, fantasztikus volt! (NLC, fotó: Anubis Travel)
