2009. Május 13.

Spermavizsgálat, mintaadás – hogyan éli meg a férfi?

Ha tíz férfit megkérdezünk, melyek a férfiasság ismérvei, minimum hárman elsőként jegyzik meg: "gyereket nemz". A férfias képhez még ma is hozzátartozik, hogy a férfi képes az új élet létrehozására – miközben tudjuk, hogy évtizedek óta csökken a férfiak nemzőképessége. Vajon hogyan élik meg ők a vizsgálatokat, a meddőségi terápiát, és miként támogathatják őket ebben a nők?

Fejős Éva

Ha belecsöppenünk egy női társalgásba, gyakran hallunk efféle, tárgyilagos kijelentéseket: „Nincs peteérésem”, „megvizsgálják, átjárható-e a petevezetékem”, „lombikprogramra megyünk”, „a nőgyógyászom szerint inszeminációra van szükség, hogy teherbe essek”. A női társalgásban (barátnők között) ez nem tabutéma, talán azért, mert valahogy úgy szocializálódtunk, hogy belénk rögzült: ha egy kapcsolatban késik a gyermekáldás, azért a nő a „felelős”. Régen a terméketlen párok nőtagját küldték el fürdőkúrára, ahol aztán a fürdőmester esetenként áldásosan tevékenykedett, és az asszony teherbe esett. Az szóba sem került, hogy esetleg a férfival lehet probléma, és manapság is nehéz elképzelni, ha belefülelünk egy férfitársalgásba, akkor efféléket hallunk: „Gyenge a spermaképem”, „kevés az életképes spermiumom, ezért lombikprogramban veszünk részt”. A férfiak számára ez a helyzet majdnem tabutéma, és sok férfi nem is képes szembesülni az igazsággal: csökkent vagy – átmenetileg, illetve véglegesen – megszűnt a nemzőképessége. A káros környezeti hatások, a hajszolt életmód, bizonyos betegségek, illetve egyes gyógyszerek szedése is a férfitermékenység csökkenéséhez vezethet, azonban a férfiak még ma is a férfiasság bizonyítékát látják abban, ha képesek – orvosi segítség nélkül – gyermeket nemzeni. És a társadalom számára ma is „elfogadottabb”, ha a nő meddő, és nem a férfi…

„Nem akarom hallani!”

dr. Somogyi Andrea pszichiáter

– Volt egy páciensem, akinek az első házasságából két gyereke született, de az új párjával is gyereket terveztek – meséli dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – Mivel évekig nem jött össze a gyermekáldás, elmentek egy meddőségi központba, és az első vizsgálat során kiderült, hogy a férfival van a probléma. Az ugyanis nem garancia a jelenlegi nemzőképességre, ha valakinek már született gyereke. A férfi, amint a diagnózist megtudta, megtagadta a további vizsgálatokat, illetve kezelést. Azt mondta, vele nincs baj, ő „elég férfias”. Egyébként több férfi páciensemtől hallottam: nem akar elmenni vizsgálatra, mert nem szeretne szembesülni azzal, hogy esetleg nem lehet gyereke.

– Ilyen esetben a nőnek kell döntenie: elfogadja-e, hogy nem lesz gyerekük, vagy azt mondja, ha a partnere nem vállalja a kezelést, akkor ez a kapcsolat nem vezet sehová – magyarázza szakértőnk. – Az említett férfit ezért elhagyta a párja, de ő ezután sem gondolta meg magát.

Hasonlóról mesél egy harminchét éves nő (nevezzük Kingának): három éve együtt élt a párjával, és felvetette, hogy gyereket szeretne, amit a férfi, Zsolt kapásból elutasított. Nem indokolta a döntést, csak azt hajtogatta, hogy nem akar gyereket.

– Nem is értettem – fejtegeti Kinga. – Nagyon jól működött a kapcsolatunk, de tudtam, hogy gyerek nélkül nem teljes az életem. Mivel Zsolt nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, szakítottunk. Nagyon fájdalmas volt a döntés, de muszáj volt továbblépnem. Másfél évvel később, egy nem annyira mély kapcsolatból teherbe estem. Amikor megszületett a kisfiam, újra Zsolt volt mellettem. Bevallotta, hogy mindvégig szeretett, de tudta, hogy egy korábbi betegség miatt nemzőképtelen, és ezt nem volt képes bevallani. Inkább vállalta, hogy elhagyom… Ez a történet hepienddel zárult: Kinga és Zsolt három éve – születése óta – együtt neveli a kisfiút. Akit Zsolt a nevére is vett…

Ha a férfi szemet huny…

Mielőtt a vizsgáló várójába kukkantanánk, elmesélek nektek egy megrázó történetet. Egy huszonnyolc éves lánytól, Tímeától hallottam. Tímea a huszonötödik születésnapján tudta meg, hogy nem az édesapja a biológiai apja. Hanem… a szülei baráti köréből egy férfi.

– Pont a születésnapomon vallották be, hogy apukámnál volt valami gond, és akkor még nem voltak olyan korszerű módszerek, mint manapság – magyarázta párás tekintettel a lány. – Anyukámék legjobb barátai megsajnálták őket, és anyu barátnője azt mondta a saját férjének: „Segíts nekik!” Apu tudtával zajlott le az együttlét, amikor megfogantam… Nekem apu az édesapám, bármi is a valóság. Amikor megtudtam az igazságot, összeomlott az egész életem. Minden, amit addig megéltem, egy másik ember élete volt…

Dr. Somogyi Andrea szerint az ilyen súlyos titkok előbb-utóbb felszínre kerülnek.

– Vannak párok, akiknél a nemzőképtelen férfi inkább szemet huny egy félrelépés felett, ha a kalandból gyermek születik – mondja. – Hiszen így nem „esik folt” a férfiasságukon. Más kérdés, hogy ma már lehet törekedni a spermakép javítására, az életképes, tisztított spermiumokat művileg fel lehet juttatni a méhbe, vagy akár adományozott spermium is a meddő párok rendelkezésére áll.

„Életem legnehezebb vizsgája”

De mi is történik a meddőségi központban? János és Erika két éve vágyik gyerekre, ám nem következett be a gyermekáldás, ezért egy meddőségi klinikán kötöttek ki. Itt, a vizsgálatok során gyorsan kiderült, hogy János ondójában csak nagyon kevés fürge és életképes spermium található, ezért a spontán teherbe esés esélye igen csekély.

– Már a mintaadás sem volt egy álom – mosolyog János. – El lehet képzelni, hogy az ember bevonul egy szobába, ahol van néhány szexlap, és, ha esik, ha fúj, mintát kell adni. Nekem ráadásul többször kellett mintát adnom, hogy a programhoz legyen elég fagyasztott spermium, szerencsére Erika az első alkalom után bejött velem a szobába, és „segített”. Elég furcsa helyzet, hiszen közben a folyosón mindenki tudja, mi történik a kis szobában, és azért az idő is szorít. Olyan, mintha rajt-cél győzelemre hajtana az ember… A legszörnyűbb az volt, amikor a lombikprogramra sor került, hiszen akkor Erika nem lehetett bent velem, mert már előkészítették a műtőben az altatásban végzett petesejtleszívásra, s nekem közben friss spermát kellett „produkálnom” a szobában. Elég sokat nevetgéltünk előre ezen, de amikor eljött a pillanat, úgy éreztem, mintha megbénítottak volna. Tudtam, hogy mindjárt elaltatják a feleségemet, és nekem igyekeznem kell… Ráadásul „jó” mintát kellene adnom, minél több életképes ivarsejttel… Nem volt könnyű. Mintha csak életem legnehezebb vizsgáján lettem volna. És még nincs vége…

Jánoséknál tényleg nincs még vége, mert az első program nem járt sikerrel. Most készülnek a másodikra, s igyekeznek szeretettel, humorral megélni az egészet, és közben arra gondolnak: hamarosan talán a kezükben tarthatják a gyereküket.

– Nagyon fontos, hogy a nő tartsa a férfiban a lelket, és tudatosítsa benne: „Így is szeretlek, melletted vagyok, és együtt végigcsináljuk” – tanácsolja a hasonló helyzetben lévőknek dr. Somogyi Andrea. – Ha sor kerül efféle kezelésre, biztosan felmerül – akár kimondatlanul is – a pár mindkét tagjában: „Mi lesz, ha mégsem sikerül, ha nem lesz gyerekünk?” Szerintem a kezelés során mégsem erről kellene beszélgetni, inkább koncentráljunk a megoldásra, és bízzunk benne, hogy előbb-utóbb sikerrel jár a meddőségi kezelés. Nagyon fontos, hogy tartsuk a lelket a férfiban, és ebben a helyzetben még inkább erősítsük meg őt a férfiasságában!

Legközelebb arról írunk, hogyan élik meg a férfiak, ha csak donorspermiumból születhet gyerekük. Történeteiteket, leveleiteket Fejős Éva várja az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címen.