Aktuális

Fenyvesi László, a Dinnyési Förtő őre, tanítója, szolgálója, szerelmese

Aki vonattal utazik a Velencei-tó mentén, s a tavat elhagyva, Dinnyés állomásnál kinéz balra az ablakon, összefüggő nádast lát. Ha ágaskodik, fölröppenő madarakat is észrevehet. Jól sejti, a nádas védett birodalmat rejt, ritka vízimadarak tanyáját, a Dinnyési Fertőt (régi nevén Förtő). S egy embert, aki ott él rétek és vizek, nádasok és madarak, ezüstgulyája és birkanyája szerelmetes fogságában. Családjával, feleségével, hat gyermekével. Örökös szolgálatban és végtelen szabadságban… Náluk járt Schäffer Erzsébet és fényképezőgépével Sopronyi Gyula.

Böskénél kezdjük, elkísér?
– El, ha nem zavarok – bólogatok, és érzem, jó beállni a ritmusába. Abba a ritmusba, ami attól a pillanattól vette kezdetét, ahogy Fenyvesi Lászlóval kezet fogtunk, és egymás szemébe néztünk. Nem kérdeztem semmit, mert az a kézfogás sokat mondott. Annyit mindenképpen, hogy erre az emberre rábízhatom magam. Itt az igen, igen, a nem, nem, nincs szük¬ség fölösleges körökre. És idő sincs ilyesmire. Az idő pénz, mondja a buta emberiség, s szót fogad. És ezzel a hamis intelemmel mint ostorral hajtja végig magát a saját életén. El sem gondolkodik azon, vajon igaz-e, amit mondanak neki.

Fenyvesi László, a Dinnyési Förtő őre, tanítója, szolgálója, szerelmese

Mert az idő nem pénz. Ha kilépünk a mókuskerékből, és közel megyünk mindahhoz, amiből kiszakadtunk, a természethez, a lélek dolgaihoz – kiderül szépen. Itt, legelők, tocsogók és nádas zsombékok közelében az idő is az, ami. Madárdal, frissen született kisborjú, nyurga szél, hallgatás, Böske tejének habos surrogása, a nyári lúd fiókáinak bizalma, reggelinél egy szőke copfos kislány szája szélén a méz, a lila ökörfarkkóró magánya, a mezei veréb kékből szürkébe hajló, ékszernek beillő parányi tojása, a pipaszárlábú gulipánok óvatos lépte… Két ember összekapaszkodása, hat gyerek imája és tiszta ruhái, Ági türelme és odaadása, vágya a tánc és szabad szöszmötélések után, Csobán, a loboncos puli hűsége, Berkenye gida tejillatú, hálás szuszogása… És hajnaltól napestig az ezer tennivalójuk. Ez az idő. Amit munkának is lehetne hívni. De nem így hívják…
Ekkor már a szérűskertben járunk. A fákon ma¬dárodúk, a fűben óriáslepények.
– Vigyázzon, tankcsapdák – mondja Fenyvesi László. Nagy tempóban lépdel, vissza se néz. Egyik kezében piros vödör, másikban Böske reggelije. Nézem, ahogy átlendül a kerítésen, megveregeti a tehénke oldalát, leül, elhessenti a legyeket a tej forrásvidékéről, és halkan fü¬tyülni kezd.
Hej, Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér,Dunáról fúj a szél…
Több dallamot is felkap a szél, mire megtelik a vödör és kiürül a tőgy. A habos tejet beviszi a házba, s már indulunk is. A kocsi hátuljában Csobán és Villám, a két kutya meg se mukkan. Tudják, hová tartunk.

Vízbe köpni halálos Vétek
Nem kell sok idő, már szabad mezőben járunk, nemsokára oldalt feltűnik a nádas.
– A médek földje volt ez a vidék, időszámítás előtt 500 táján kerültek ide. Hallott róluk?
– A szót sem ismerem… Akkor ezért médmadárdal az e-mail címe?
– Ezért. A médek a vizek népe volt. A vizek védelmében éltek, maguk nagy tisztelettel bántak a vízzel. Tisztán tartották, óvták, belepiszkolni, például beleköpni, halálos véteknek számított. Ghirschman angol tudós sok adatot talált róluk. Mélyen természeti, gyógyító népek voltak, a medicina szó az ő nevükből ered. Nem temetkeztek földbe. A halottaikat úgynevezett égi temetéssel búcsúztatták. A holttestet mély tisztelet mellett fölvitték egy magaslatra, s ott keselyűk, sasok, hollók, ragadozó madarak gondjaira bízták. Visszaadták a természetnek, ami onnan vétetett, táplálták a madarakat, általuk jutott az égbe, a végtelen minden¬ségbe a test, ami már elengedte éltetőjét, a lelket…
Czeibert Róbert Gyula egyik könyvében számol be ilyen égi temetésről, Tibetben járva volt tanúja a szertartásnak, ott ma is él az égi temetés szokása.
– Ha végiggondolom, megborzongok…
– Én nem tartom barbárságnak. Gondoskodásnak sokkal inkább. Kihalóban lévő madarakat táplál az üres test… Az ember elfelejti, hogy egy hatalmas körforgás része vagyunk… Az ezüstmarháim lábán ott a pióca, szívja a vérüket, mert abból él. A piócát megeszi egy madár, a batla, ami a tocsogót szereti, és pióca az ebédje, vacsorája, de ez a madár szinte kihalt innen. Amióta újra gulya legel a Vezér-szigeten, újra van pióca, a bakcsók között lefészkelt az első batlapár. Ennek három éve. Most huszonhat batlát számoltam meg. A természet ilyen, óriási kedv van benne, rövid idő alatt képes újraéledni. Ezt a nádast az ember el akarta tüntetni. Bután, mindig nyerni akarunk. Utoljára az ötvenes években csapolták le a mocsarat, a nádas kiszáradt. Kubikosok százai dolgoztak, amikor egy nap a vonatból kipattant szikrától – akkor még gőzösök jártak – kigyulladt a nád. Égett, mint a zsír. Az emberek ki tudtak még menekülni. Hála istennek, mert ahogy mesélik, napokig tartott a pokoli pusztítás. A második világháborúban errefelé nagy harcok voltak. A nád tele volt bombákkal, gránátokkal.
Égett, robbant, durrogott itt minden. Fekete csatatér maradt a tűz után. Nem telt el három-négy év, visszajött a víz, kihajtott a nád. Így alakult ki ez a varázslatos zsombékos világ. Ideális hely a vízimadaraknak. Szinte alkalmasabb, élhetőbb, mint előtte volt.
Megállunk. Előttünk a vízi szigetekkel szabdalt nádas. Kékek, szürkék, mély- és világoszöldek. A vízben villódzó árnyékok, felhők tükrös játéka. A két kutya visszanyeri a szabadságát, ahogy vágtatnak szabadon, fülük, farkuk rohan utánuk boldogan…
– Dinnyést, a falut egyébként 1200-ból való források még Médek földjeként (Terra Med) említik, Mátyás haláláig királyi birtok volt. Később egy Dénes nevű uraságról kapta a nevét.A szabadtéri történelemórát most felváltja egy élő mozi, elnézném napestig. Házigazdám állványos távcsövet állít a fűbe, a nádas felé irányítja. Szabad szemmel is látni, nagy élet van arrafelé. Tűz a nap, de melegét elfújja a viharos szél. A madaraktól fújhat, ráfekszenek a levegő szertelen útjára, szárnyuk alá fogják az áramlatokat, mit nekik szél!

Folytatás a Nők Lapja Évszakok nyári számában!

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, és olvasd elsőként a legizgalmasabb híreket!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése