Titkos spermadonorok, álszent törvény

A törvény egyértelműen fogalmaz: spermiumot adományozni csak „névtelenül” lehet, vagyis a donor és a befogadó nem ismerheti meg egymást. Sok esetben ez mindkét fél számára védelmet jelent: egyrészt a meddő párok többsége szívesebben fogad el „személytelen” segítséget – adományt egy kis fiolában –, másrészt a donornak sem kell attól tartania, hogy tizennyolc-húsz év múlva felkeresi majd egy fiatal, arra hivatkozva, hogy ő az apja… Ám nem mindig előny a névtelenség.

Néhány héttel ezelőtt megírtuk Ildikó és Zoltán történetét. Zoltán egy gyerekkori probléma miatt nemzőképtelen, és csak donorspermium segítségével születhet gyereke. Csakhogy Ildikóék nem szeretnének „anonim” donort szerezni, hiszen találtak segítséget.

 
– Annyira szerencsések vagyunk, hogy Zoltán unokabátyja felajánlotta: segít – mesélte néhány hete a Nők Lapjában Ildikó. – Nagyon örültünk a lehetőségnek, hiszen Zoli unokatestvérét ismerjük, tudjuk, hogy egészséges, és hogy nagyon szerethető a személyisége. Idegen, ismeretlen donornál nagy a rizikó… mit örökölne majd a gyerekünk? Azt eldöntöttük, hogy nem hagyományos úton foganna meg a gyerek, hanem meddőségi klinika segítségét kérjük. És ekkor jött a probléma: azt mondták, csak anonim lehet a spermadonor, nem ismerhetjük egymást, nem hozhatunk mi segítséget. Egészen elkeseredtünk, mert mi nem szeretnénk idegen adományozót. Ha petesejtet adhat egy nőnek a testvére, akkor spermát miért nem?

Jogosnak tartottam Ildikóék panaszát, és nem értettem: vajon miért nem mehet oda egy – valóban segíteni vágyó – férfi egy meddő párral, hogy ő adná az ivarsejtjeit, és természetesen hivatalosan lemond az apaságról? Miért ennyire álszent a törvény: alkotói talán azt gondolják, ezt a kérdést „megoldják a párok maguk”? Muszáj-e ilyen helyzetben egy nőnek – a párja tudtával – félrelépnie, ha ismerőstől kapnának segítséget? Ildikóék mellesleg kitalálták a megoldást. Az unokatestvér vállalta, hogy ad nekik friss spermát, amit egy fecskendővel be lehet juttatni a szervezetbe. És reménykednek, hogy Ildikó teherbe esik az akció segítségével. Így nem kell félrelépni, és a törvénnyel sem kell összetűzésbe kerülni. Érthetetlen, hogy a törvényt így ki kell játszani, és nem tekintik felnőttnek azt a három embert, akik ekként döntenek a gyermekvállalásról. Ezért segítséget kértem az Országgyűlési Biztos Hivatalában.

Apasági per nem indítható a donor ellen

Dr. Zeller Judit jogi referens

– Úgy látom, több nyugat-európai országban, illetve Kanadában és az Egyesült Államokban az ivarsejt-adományozásban egyre inkább feloldják az anonimitást, tehát a donor személye nem marad titokban – magyarázta dr. Zeller Judit, az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referense, aki kolléganőjével, Szabó-Tasi Katalinnal tekintette át ezt az ügyet. – Magyarországon azonban a spermaadományozás esetére a törvény anonimitást ír elő. A petesejt-adományozásban már nem: éppen a Nők Lapjában megjelent cikkek és az ombudsman javaslata alapján módosították a törvényt. Amennyiben Ildikóék (vagy más érintettek) szeretnék módosíttatni a hazai szabályozást, nincs teljesen elveszett ügyük. Azonban két alapjog áll egymással szemben: az adományozó magánszférához való joga (vagyis: a személye és az adatai maradhassanak titokban), s ezzel szemben áll az a jog, hogy a gyerek megismerhesse vérségi származását. Az 1989-es nemzetközi gyermekjogi ENSZ-egyezmény egyértelműen kimondja, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megismerje a szüleit. Ha Ildikóék változást szeretnének a hazai szabályozásban, vagyis szeretnék elérni, hogy a donor személye ne maradjon titokban, akkor erre az egyezményre is hivatkozhatnak, ha az Alkotmánybírósághoz fordulnak.

– Azért lenne jó, ha megmaradhatna a névtelen adományozás, és mellette lehetnének „ismert” donorok is, mert az nem veszélyeztetné a hazai spermadonáció létét. Ugyanis azokban az országokban, ahol egyértelműen előírják, hogy a donornak vállalnia kell a felfedhetőséget a születendő gyereke előtt, meredeken visszaesett az adományozási kedv.

– Igen, az adatvédelmi kérdések erősen amellett szólnak, hogy továbbra is maradjon titokban a donor személye – bólint dr. Zeller Judit. – Ez a kérdés a társadalomban is vitatott, éppen ezért az esetleges törvénymódosítás előtt szükséges lenne egyfajta társadalmi vita. A jó szabályozás kialakításához szociológiai és pszichológiai tanulmányok is hasznosak lehetnek, például egyes országokban tanulmányok születtek arról, hogyan hat egy-egy családra, a mindennapjaikra, a család dinamikájára, ha megismerhetik az adományozó kilétét. Azt azonban mindenképpen tudni kell: ha megismerhető lenne is a donor, apasági per nem indulhatna ellene. Az egészségügyi törvény ugyanis kimondja, hogy azok ellen nincs helye apasági pernek, akik ivarsejtet adományoznak. Más kérdés, hogy miként hatna lelkileg egy férfira, aki fiatalon spermiumot adományozott, ha évtizedekkel később megkeresné valaki, akiről kiderülne, hogy a biológiai gyereke…

Mit gondoltok a témáról? Maradjon-e továbbra is anonim a spermaadományozás, vagy érdemes lenne kicsit „nyitottabbá” tenni a törvényt? Írjatok mailt az e.fejos@sanomabp.hu email címre.

 
Könnyebb fogadni egy ismeretlentől

– Lelkileg általában sokkal könnyebb egy meddő pár számára ismeretlen donortól elfogadni a segítséget, hiszen ilyenkor nem személyesül meg a donor maga, nem derülnek ki az adatai, és nem ébred fel a párban (később a gyerekben sem) a kíváncsiság, hogy meg kellene őt keresniük – véli dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – Azt gondolom, ilyen esetekben gyakran meg sem mondják a donáció eredményeként megszületett gyereknek, hogy más a genetikai apja. Mindenképpen a pár döntése, hogy elárulja-e a gyereknek ezt a titkot, azonban úgy gondolom, ha a donor személye megismerhető, akkor a genetikai apa adatai nem hallgathatók el a gyerek elől sem…

Még több az e heti Nők Lapjából: • Borbás Marcsi: Szembenéztem a félelmeimmel! » • Jégből kapott édesség, avagy fagylalt házilag » • Távol a babától, Afrikában » • Gyógyító ölelés » • Fiús anyák, haragos menyek, elfogult anyósok » • Útkeresők, újrakezdők Ausztráliában »