Örökre kislány maradok? – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Van egy folyamatosan visszatérő problémám. Pontosabban: csak szőnyeg alá söpröm, aztán mindig visszatér, de most már megelégeltem!

Szerintem átlagosan csinos vagyok. Elmúltam már huszonéves, évek óta férjnél vagyok, van egy imádni való gyermekünk. Felelősségteljes munkám is van, itthon is megállom a helyem. Szóval felnőttéletet élek, ha lehet ezt így mondani, de valahogy mégsem érzem magam felnőttnek. Igazából nem is ez a bajom, mert szeretek vidám lenni, meg a kicsimmel játszani, de valahogy nem fér össze bennem ez a sok szerep. Nem tudok gyermeki is maradni, meg NŐ is lenni, és ez már nagyon zavar.

Vannak barátnőim, akikkel nagyon jól megértem magam, ők is tudnak bohókásak lenni, de azért ők nők. Nem feltétlenül nevezném mindegyiküket szép lánynak, de a kisugárzásuk mégis annyira nőies, némelyiknek szerintem dívás. Mellettük is úgy érzem magam, mint egy kislány. Ha szórakozni megyünk, őket megbámulják a pasik, és olyankor pláne furán érzem magam. Nem irigykedem rájuk, engem hidegen hagy a megbámulós téma. Egyébként azt sem értem, hogy miért nem zavarja ez a hiúságomat.

Régebben próbáltam az öltözködéssel meg a kiegészítőkkel nőt „faragni” magamból, de a belsőm ettől nem változott, és úgy éreztem magam, mint egy karácsonyfa. Ez már a magánéletemre is kihat. Mikor a párom közeledik, úgy érzem magam, mint valami szűz tini. Szerintem már évek óta nem kezdeményeztem, pedig sohasem utasított vissza. Aztán persze belelendülök a dolgokba, de ez nem elég nekem. Ő szerencsére így elfogad, meg segít is, hogy ne legyek gátlásos, de nem tudok egyről a kettőre jutni. És azért titkon biztosan ő is vágyna egy belevalóbb csajra, biztosan jólesne neki, ha nem azért lennénk együtt, mert neki eszébe jutott, én meg „egye fene” alapon belemegyek. Úgy érzem, ezt nekem kellene megoldanom valahol fejben.

Kérlek, ha van ötleted, segíts nekem!

Köszi!
Nőcikezdemény

Kedves Asszonytársam! (A magyar nyelv szépen megkülönböztet: aki már szült, nem leány, hanem asszony.)

Tudjuk jól: a mi izgalmas, duális „tanulóbolygónkon” mindennek van előnye és hátránya, tehát annak is, hogy te nem mersz felnőtt nő lenni.

Mit is jelent felnőttnek lenni? A százszázalékos önálló döntéseket és az azokért való tudatos felelősségvállalást – vagyis egy spirituális értelemben is felnőtt ember (nem csupán az életkorát tekintve) pontosan tudja, hogy tettei következményei miatt senkire nem mutogathat, és nem háríthatja másra a körülötte és vele történteket. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindennek mi vagyunk az okai és okozói, hanem azt, hogy pontosan tudjuk, mennyire köszönhetjük az adott helyzetet önmagunknak.

Többször írtam már a spirituális értelemben „alvó gyermekember”, a „felébredt” és az „ébredező” ember közötti különbségről. Az „alvó gyermekember” hagyja, hogy mások döntsenek helyette, mások irányítsák az életét, jellemző a másoknak való megfelelni vágyás, a belső bizonytalanság. Így a következményekért is más a felelős (ez igen kényelmes így, sokan ezért nem tudnak ebből kilépni), viszont a megoldást is mástól várják. A spirituális értelemben (nem csupán biológiailag) is felnőtt ember pontosan tudja, hogy nem véletlenül került abba a helyzetbe, amibe. Ezt bizonyos tekintetben ő választotta magának, és mindez érte való. Döntéseiért felelős, van elég énereje szembenézni önmagával.

Neked azt érdemes végiggondolnod, hogy vajon milyen előnyöd származik abból, hogy valamiféle gyermeklány-énállapotot választasz magadnak. Ha belegondolok abba a helyzetbe, amelyről írtál, hogy a szórakozóhelyeken a barátnőidet megbámulják a pasik, téged pedig nem, ennek az lehet az előnye, hogy így legalább kisgyermekes anyaként, feleségként nem esel kísértésbe. Gondolj bele, milyen nehéz lenne, ha folyamatosan kikezdenének veled a férfiak… Vajon akkor is hű maradnál, akkor is csak a gyermeked apjára vágynál? Sok olyan nővel találkoztam, akik valamilyen (maguk elől is elrejtett) félelmük miatt, ahelyett, hogy felvállalták volna magukat, inkább elbújtak valami mögé. Ez sok minden lehet: kislányosság, lomposság, kövérség, nőietlen öltözködés, betegség. Azt lenne még jó végiggondolni, hogy mi változna az életedben, ha igazán nőies felnőtt nő lennél életed minden lehetséges színterén, és hogy ez milyen érzéseket hozna fel benned.

Amit még hasznosnak és fontosnak tartok, hogy vizsgáld meg, nézd meg kívülről is, milyennek látod az édesanyádat. Ő mennyire élte, éli meg magát nőként? Milyen az ő felnőtt női élete? Mennyire örömteli, kiteljesedett? Milyen lehetett a lánykora? Vajon mi az, ami az ő életéből rossz érzést hoz föl benned? (Azt már mondanom sem kell, hogy ezeket a felismeréseket és a családenergetikai blokkok feldolgozását is segíti a Hellinger-terápia.) Hogy úgy érzed magad, mint egy szűz tini, amikor a férjed közeledik hozzád, generációs női sérülés is lehet. Az, hogy a párod egy belevalóbb csajra vágyna, egyáltalán nem biztos. Sőt! Nyilvánvalóan azért választott téged, mert épp olyan vagy, amilyen. (A férfiak egyébként is imádják a hódítást, te legalább ezt megadod neki.) Akit szeretünk, pont azért szeretjük, mert olyan, amilyen, viszont az önbizalom erősítése nagyon fontos, hiszen csak akkor járhatunk a saját utunkon, ha kellőképpen bízunk önmagunkban.

Mindennek az alapja az önbizalom. Ennek a hiánya folyamatosan  tévútra visz, úgyhogy azt javaslom neked, keresd meg azokat a módszereket, dolgokat, amelyek növelik az önbizalmadat. (Pszichodráma, kineziológia, jógázás, táncok, kreativitás megélése, sportok, új hobbi, főzés, lakberendezés, te tudod – mert ott van a válasz benned, ha kérdezel.) Tudod, amibe energiát fektetsz, az növekszik. Ehhez elengedhetetlen az éberséged, a bátorságod, a magaddal szembeni őszinteséged,és a saját magaddal való rendszeres „elbeszélgetés”.

Izgalmas út a változás, sok-sok örömöt és előrevivő felismerést kívánok hozzá!

Soma Mamagésa