Már megint egy dögös külsejű Peugeot. Hülye fejemmel megint utolsó napra hagytam a fotózást, de miközben sötétben és zuhogó esőben próbálok kattintgatni, rájövök, hogy a 308 CC így is szép, nem csak ragyogó napsütésben. Nyitottan nyilván jobb még egy fokkal, de zártan is kihúznánk valahogy jövő tavaszig.
Esőben jobb a kemény
Ha ránk szakad az ég, kereken húsz másodperc bezárni a tetőt, ami gyorsabb, mint az elődben. Akár a 12 km/órás limit, amely sebesség mellett még működik a mechanizmus. Persze ez még mindig olyan, mint halottnak a csók: forgalomban csinálva szórják majd ránk az átkokat, és ennyi idő alatt simán bőrig ázunk, aztán csak ülhetünk a pocsolyában, és várhatjuk, amíg az ülésfűtés kiszárítja alólunk az esőcseppeket. De hát valamit valamiért.
Mert hát vannak ugye jóval gyorsabb vászontetős szerkezetek, de azért a keménytetőnek van egy vitathatatlan előnye ezekkel szemben. Ha jön a szutyok idő, a fémtető mindig halkabb, csendesebb, melegebb, komfortosabb és így kényelmesebb, mint a puha. A prémiummárkák vászontetős megoldását most hagyjuk, az más árkategória.
Ennek megfelelően a 308 CC teljes biztonságban és maximális komfort mellett használható mostantól egész jövő tavaszig, amikor majd újra lenyitjuk a tetejét. Megállja a helyét sima kupéként is, akár négyszemélyesként, még akkor is, ha a kabriótulajok nagy része magasról tesz erre. Nem családi autónak veszik a CC-t, pedig ebben a szerepben sem túl esetlen. Elég csak a 403 literes csomagtérre gondolni, ami bő ötven literrel nagyobb, mint az ötajtós 308-asé.
Egy nullával kevesebb
A nemrégiben próbált 3008-as után azért muszáj megemlíteni, hogy a két Peugeot között óriási a különbség. A kissé csúnyácska, magas 3008-as belseje meglepően kulturált, ráadásul a kocsi olyan vezetési élményt ad, amire inkább a 308-asban számítana az ember. Az inkább külsejével hódító CC ezekkel az élményekkel kissé szűkmarkú. Persze a fekete bőrbelső sem csúnya a CC-ben, de a kocsi még így sincs olyan extravagáns, mint a 3008. Fura.
A fémtetőtől már tízezer kilométer utáni hallani apró ciripelést, ha nem szól a rádió, és a futómű is gyengébb, mint a 308-as család szabadidőautós kivitelében. Jobban behallatszik a kerékzaj és nincs meg a tankszerű, masszív érzés, hiába a megerősítések és a súlyos 1,6 tonnás szerkezet.
A 140 lóerőre izmosodott 2.0 HDi azért ilyen tömeg mellett sem gyenge, elfogadhatóan mozgatja a kupé/kabriót, bár a 10,8 másodperces gyorsulás nem vagánykodásra való. Arra egy turbós benzines a megoldás. A kormányzás nem csábít minket vad szlalomozásra, inkább a tempós utazás illik az autóhoz, és még inkább a lágy suhanás nyitott tetővel.
Sokáig húzza
Azért volt még egy utolsó kellemes hétvégénk a CC-ben a hideg beállta előtt, nagyjából 16 fok körüli maximummal. Ugyan húsz fok alatt már nem nagyon illik kabriózni, ha szeretnénk a hajhagymáinkat átmenekíteni a következő szezonra, a 308 CC-ben ez mégsem reménytelen.
A laposan ívelő szélvédőkeret az átlagosnál jobban behajlik az utastér felé, remek szélvédelmet nyújtva ezzel az elöl ülőknek. Erre jön egy kis meleg levegő elölről, plusz jókora felárér ellenében az ülésből is. Máris jól vagyunk, persze csak felhúzott ablakok mellett, és így már a dízel hangja sem zavaró.
Jó választás
Van választék bőven a kategóriában, az Astra, a Focus, és az EOS mind kínál hasonló motorral autót, de a Peugeot árban, használhatóságban, és felszereltségben is a jobbak közé sorolható. Ha ilyenre fáj a fogunk, vágjunk bele most nyugodtan, hogy elsőként élvezhessük majd a napsütést jövőre.
