Karácsony válság idején

Csányi Vilmost nemrég egy tévéműsorban (Mert érdekel, Story TV4) arról kérdezték, szerinte miért lett Magyarország az eladósodottak országa. A neves etológus indulatosan jelentette ki, hogy a magyarok maguk tehetnek erről, mert nincs semmi pénzügyi kultúrájuk, és ez vélhetően az elkövetkező évtizedekben így is marad. Mint mondta, egy tanulási folyamat közepén vagyunk. Úgy mozgunk a pénzügyi rendszerben, mint a gyermek, aki járni tanul. Feláll, elesik, újra feláll, megint elesik, és ez így megy tovább, amíg végül már futkos a szobában. Csányi szerint három generációra van szükség ahhoz, hogy a magyar társadalom megtanuljon bánni a pénzzel.

Nem szép jövőkép. Persze kérdés, hogy mennyire van igaza az etológusnak, és hogy mennyire segíti elő tanulásunkat a pénzügyi válság, amely egy éve telepedett rá hétköznapjainkra. Merthogy a „szósz”, amelyben leledzünk, igen nagy. Nem véletlen, hogy a Nők Lapja hasábjain is kiemelt figyelmet fordítottunk az elmúlt évben a pénzügyi témákra, az eladósodás veszélyeire, a THM és egyéb szakszavak megismertetésére. Az idei karácsonyi szezon több szempontból is iránymutató lesz: egyrészt megmutatja, van-e még pénzünk (a magyar vásárlók hagyományosan a karácsonyi szezonban költik a legtöbbet), másrészt a hitelfelvételek alapján kiderülhet, vajon idén jobban odafigyelünk-e a kiadásainkra (például felveszünk-e személyi kölcsönt, csak hogy drágább ajándékot vehessünk a gyereknek)? Megkérdeztünk néhány, a válságban érintett családot, hogyan készülnek a karácsonyra.

„Levontuk a tanulságokat”

– Idén kis karácsonyunk lesz, bensőséges. A férjemmel megbeszéltük, hogy ajándékokat ezúttal nem veszünk egymásnak, ám a fiunk, Danika, természetesen nem marad ajándék nélkül. A fenyőnk nem normand lesz, hanem valami szerényebb fajta, az ünnepi menü valami egyszerű, ízletes ételsor, és a dekorációban a tavalyit fogjuk újrahasznosítani – meséli Maros Annamária. A harminchárom éves függönykészítőt erősen érintette a válság. – Az emberek ott spórolnak, ahol tudnak, és nem igazán vesznek új függönyt. Tavasszal már éreztem a forgalomcsökkenést, nyárra pedig teljesen leállt az üzlet. Még mindig vannak egyszeri megbízásaim, de állandó jövedelemre a válság végéig nem számítok.

Ráadásul nemrég rendszergazda férje, Gábor is elvesztette az állását, szintén a válság miatt. Annamária szerint az új helyzet jóval kevésbé reménytelen, mint ahogy hangzik, sőt, valahol még hasznos is.

– Nemrég beszélgettünk a férjemmel arról, hogy ez az első válság, amelyet felnőtt emberként átélünk. Meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk kezelni a helyzetet. Ebben rengeteg segítséget kapunk a férjem szüleitől, akik mellettünk állnak, anyagilag is, és abban is, hogy átvállalnak egy csomó házimunkát. Ők sokkal kiegyensúlyozottabbak, hiszen már átéltek háborút, forradalmat, rendszerváltást…

Annamária nemrég új állást talált, négy órában takarít egy iskolában.

– Nagyon hálás vagyok ezért a munkáért, mert csak négy óra, ráadásul délután dolgozom, amikor az anyósom tud vigyázni Danira. A függönyökkel kapcsolatos feladataimat pedig hétvégenként bőven el tudom látni. A játszótéren szoktam beszélgetni a többi kismamával, és ők nincsenek ilyen jó helyzetben.

– Ha visszagondol az elmúlt évekre, kizárólag pénzügyi szempontból, van valami, amit most, hogy saját bőrén érzi a válságot, másképp tenne?

– Igaz, hogy jelentősen megnőtt a hitelrészletünk, de máig úgy érzem, jól tettük, hogy felvettük, mert így van saját lakásunk. Most, ebben a gazdasági helyzetben biztos nem kapnánk meg. Ám arra rájöttem, mennyire fontos a diploma. Sajnos, se nekem, se a férjemnek nincs diplomája, ami megnehezíti, hogy megfelelő állást találjunk. Ha valami tanulságot levontam az elmúlt évből, az az, hogy a fiamat buzdítani fogom a továbbtanulásra.

„Vállalkozunk, állatokat tartunk”

– Tavaly nagyon megijedtünk, amikor beütött a válság – ezt már Berkes Diána meséli, akit Pest megyei otthonában kérdeztem, vajon milyen tanulságokat vont le az elmúlt évben. – Emlékszem, miközben olvastuk a híreket, párommal, Árpáddal arra gondoltunk, lehet, hogy Magyarországon is bekövetkezik, ami néhány éve Argentínában, és teljesen összeomlik az ország pénzügyi rendszere. Mi felkészültünk a legrosszabbra: hathavi élelmet, vizet, gyufát, tűzifát halmoztunk fel, hogy kitartson, ha esetleg beköszönt a káosz.

Diána természetesen azóta megnyugodott.

– Furcsa ez a válság. Persze megnehezíti az életet, mindamellett az embert gondolkodásra is készteti. Én például a válság hatására kezdtem vállalkozni! Arra gondoltam, hogy mivel mindenkinek egyre kevesebb a pénze, olyan iparba kell belevágnom, ami ilyenkor virágzik. Így hát nemrég nyitottam egy használtruha-kereskedést Veresegyházán. Bízom benne, hogy ki fogja termelni nekem a havi betevőt.

– Máson is változtattak a válság hatására?

– Igen. Sokkal jobban ügyelünk arra, hogy ne pazaroljuk az energiát, illetve tavasszal elkezdtünk állatokat tartani az udvaron. Hat pulykával és négy nyúllal kezdtük, most épp négy pulykánk és harminchárom nyulunk van. Rájöttünk, hogy ezzel a módszerrel feleannyi pénzt költünk húsra, mint régen. Lehet, hogy ez első hallásra nem tűnik soknak, de sok kicsi sokra megy…

– Hogy telik majd a karácsony?

– Kicsi, bensőséges karácsonyt tervezünk. Ajándékokat nem veszünk egymásnak, legfeljebb készíteni fogunk. Süteményt sütünk, együtt leszünk. Ez a legfontosabb.

Bölcsebbek lettünk?

Két nő, két okos, példaértékű hozzáállás, a karácsonyhoz, és általában az élethez – ebben a válságos időszakban. Remélem, elhiszik, hogy amikor cikkhez megszólalókat kerestünk (hivatalosan szólva a Nők Lapja nem reprezentatív közvélemény-kutatását végeztük), csakis hasonló, pozitív, bölcs hősökre találtunk. Mintha a híradókban felvázolt, üzleteket megrohamozó, személyi kölcsönökből „dorbézoló” vásárlók nem is léteznének. Biztos, ami biztos, a Nők Lapja Café oldalain is feltettük a kérdést, más lesz-e a karácsonyuk idén, most, hogy válság van. A hozzászólások ismét csak bölcsnek bizonyulnak (tekintsétek meg őket a nlc.hu/valsagkaracsony internetes címen!): „a karácsony a szeretet ünnepe, nem a drága ajándékokról szól”; „a felnőttek egymásnak egyre kevesebb ajándékot vesznek, de a gyerekek szerencsére még beleférnek a családi keretbe”; „áruhitelt senki nem vesz fel, mert azok mind bolondok, akik egy plazmatévé vagy egy laptop miatt magas THM-es adósságokba verik magukat…”

Ugyan boldogok is lehetnénk ezekkel az válaszokkal, de legyünk őszinték: az ilyen fokú bölcsesség már gyanús. Ezért úgy döntöttünk, megpróbálunk a „másik oldalról” is adatokat szerezni. Első körben felhívtuk az egyik legnagyobb hazai számítástechnikai „kütyügyártó” cég vezető értékesítőjét, és megkérdeztük, hogy megy a bolt. Azt mondta, rosszul: az elmúlt hónapokban annyira nem volt pénzük az embereknek, hogy már a viszonteladók is feladták. Most megváltásként tekint mindenki a karácsonyi szezonra, bár az már látszik, hogy a kezdete csúszik. A cég arra számít, hogy az utolsó két hétben fog csak igazán beindulni, akkor viszont – remélik – teljes gőzzel.

A gondterhelt értékesítő egyik távoli kollégája – aki az egyik legnagyobb hazai televízió-disztribútornál végez hasonló tevékenységet – már sokkal optimistábban nyilatkozott. Mint mondta, idén eddig ugyanannyi televízió fogyott, mint tavaly, és jóval több, mint két éve, bár azt hozzá kell tenni, hogy a cég nyeresége azért megsínyli a válságot, mert az árak folyamatosan csökkennek. „Tévéfronton” az emberek a hitelekre is nyitottak még: az eladott készülékek mintegy 20 százalékára vesznek fel áruhitelt.

Hogy végül is idén hogyan alakul a karácsonyi vásár, lapzártánkkor még nem lehet tudni. Mi mindenesetre reménykedünk, hogy riportunk készítésekor azért nem találtunk senkit, aki büszkén mesélné, hogy hitelből megy telelni a Bahamákra, mert az idén ez a hozzáállás már ciki. Lehet, hogy végül mégsem lesz Csányi Vilmosnak igaza, és nem kell még negyven év, mire megtanulunk bánni a pénzünkkel? Jó lenne. Már úgyis tele a hócipőnk ezzel a válsággal!