Rejtélyes Valentin

Az ősi kalendáriumok szerint a január közepétől február közepéig tartó időszakban minden a szerelem, a termékenység, a párválasztás körül forogott. Hiszen ekkor volt Zeusz és Héra szent frigyének ünnepe vagy a Lupercalia fesztivál, amely a termékenység növelését és a szülés megkönnyítését szolgálta. Ennek a pogány fesztiválnak a felszámolására rendelte el I. Gelasius pápa Szent Valentin megünneplését.

Szent Valentin, vagy ahogy mi jobban ismerjük, Szent Bálint napjáról francia és angol területeken úgy tartották, ekkor választanak maguknak párt a madarak, ezért ekkor ülik a menyegzőt. Az udvari szerelem virágzásának idején Charles D’Orleans, francia herceg feleségét nevezte „Az én édes Valentinom-nak” egy versében. Az angol hagyományok szerint, akivel először találkozunk február 14-e reggelén az utcára kilépve, és az ellenkező nemhez tartozik, azt a személyt Valentinnak kell szólítani, egy évig kitüntetett figyelemmel ajánlott bánni vele. Így akár a sors által küldött jövendőbelivé is válhat. Geoffrey Chaucer angol költő versében Szent Valentin napját a madarak párválasztásának napjaként említi.

Valentin a középkorban az angol és a francia vidékeken az egyik legkedveltebb ünnep lett, végül szent Valentint a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé választották. A Magyarországon Szent Bálint napjaként számon tartott ünnep már a középkori naptárakban, misekönyvekben is előfordult, sőt kereszt- és családnévként is gyakori lett a Bálint név. Népi hagyomány is kötődik hozzá: ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés, madárral álmodni pedig férjhez menetelt jelentett.

A hivatalos források igen sivárak, ami Szent Valentin tevékenységét illeti, a szájhagyományban élő – és a 14. században keletkezett – történetek azonban sokkal színesebbek és romantikusabbak. A legismertebb szerint Valentin pap volt, aki II. Claudius császár idején tevékenykedett. Claudius elrendelte, hogy a fiatal férfiak nem házasodhatnak, mivel rájött, hogy az egyedülálló katonák sokkal kitartóbbak és bátrabbak, mint a családos társaik. Valentin ennek ellenére összeadta a hozzá járuló fiatal párokat, ami a császár fülébe jutott. Valentint bebörtönözték és kivégzésre ítélték. A cellában töltött idő alatt beleszeretett börtönőre vak lányába. Hitével visszaadta a lány látását, a kivégzése napján pedig levelet küldött neki „A te Valentinod” aláírással – innen ered a képeslapok közkedvelt mondata.

A történetnek számos változata ismert: egyesek szerint a lány nem volt vak, mások szerint a lány világtalan volt, de Valentin nem gyógyította meg. Az sem teljesen biztos, hogy Valentint azért ítélték el, mert összeadta a párokat, vagy mert nem volt hajlandó megtagadni hitét, de még csak azt sem lehet egészen biztosan tudni, hogy pap volt-e vagy püspök. Számos rejtély övezi tehát a Szent Valentinként ünnepelt személy alakját, és ahogyan azt Gelasius pápa is megfogalmazta: „… nevét méltán tisztelik, de cselekedeteit csak az Isten ismeri.”

Valentin-nap alkalmából később divat lett üdvözlőkártyákat, képeslapokat küldeni, és ahogy változik a világ, ezek a hagyományok is átalakulnak. Ma már SMS-eket, e-maileket küldünk, szentimentális vagy éppen vicces ajándékokkal lepjük meg azokat, akiket szeretünk, vagy akikre jó szívvel gondolunk.