Családi játszmák: A férjem, az anyja és én

Kedves C. Molnár Emma!

Két éve mentem férjhez, az anyósom a legjobb anyósnak tűnt. Mindent megbeszéltünk, egyetlen fia hibáit is, a vitákban legtöbbször mellém állt, és sokat hangoztatta, hogy a fiának szerencséje van velem. Aztán az esküvő után már nemcsak Zolit hívogatta naponta, hanem engem is.

Ezzel nincs is baj, de az nagyon zavar, hogy amikor átjön hozzánk (heti egyszer), bemegy a hálószobánkba körülnézni, és feltérképezi a hűtőnk tartalmát is. Ráadásul folyton megkérdi, hogy mikor lesz unokája. Nem bántó, csak éppen megőrülök ettől. A férjem ideges lesz, ha ezt szóba hozom, nem érti, mi bajom, szerinte az anyja szeret minket. De nekem már görcsbe rándul a gyomrom, ha jön.

Hogyan tudnám leállítani, anélkül hogy megbántanám?

Üdvözlettel: Anna

 
Kedves Anna!

Érthető is meg nem is az az ingerültség, amely áthatja a leveled. Nem értem, mert:

• Ha tudod, hogy az anyósod szereti a fiát, miért vele beszéled meg immár két éve Zoli hibáit?
• Miért várod Zoli édesanyjától, hogy a fia előtt is mindig a te pártodat fogja?
• Ha érzed, hogy Zoli szereti és tiszteli az édesanyját, miért a férjedtől várod, hogy az anyja hibáira éles szemmel figyeljen?
• Miért fontos neked, hogy a férjed az édesanyjával szemben a te pártodra álljon?
• Miért ennyire fontos számodra a hibák feltárása és kimondása?
• Szerinted miért a hibák kapcsán való állásfoglalás az alapja a jó kapcsolatnak?
• És végül: ha a hibát veled kapcsolatban mondják ki, miért ez a nagy ingerültség?

Ha gondosan végigolvasod ezeket a kérdéseket, talán meg is találod a választ. Azt a választ, amelynek az átgondolása, sőt mi több, a megvalósítása segíthet a ténylegesen jó viszony kialakításában. Mi kell ehhez?

• Tiszteld az anyósodat, mert ő édesanya. Nem a menyéé, a fiáé.
• Ne zavard össze a viszonyt azzal, hogy mint „két testvér” esetében, a közös édesanyához fordulsz, tegyen köztetek igazságot. A házasság révén nem lesz az anyósod az édesanyád, csak a kapcsolatot óvó, tapasztaltabb szövetségesed – a legjobb esetben!
• Az igazság nem helyettesíti az érzelmi elkötelezettséget az anya-fia, de a férj-feleség viszonyban sem. • Az „igazságkeresés”, az „igazságtevő játék” szenvedéllyé válhat. Erről szól Albee Nem félünk a farkastól című kisregénye. Végül mindenki magára marad(hat).
• Jobb tisztelettel kezelni azt a tényt, hogy mindenkinek van hibája. A másikat általában nem a hibáiért szeretjük.
• Fontos és tisztelendő a mély érzelmi alapokra épülő viszony. A problémát ezen a két ember közötti kapcsolaton belül helyes tisztázni. Nem érdemes bevonni elkötelezettségben lévő, de pártatlanságra ítélt harmadikat.

Egyszóval, kedves Anna, ha zavar az anyósod hibakereső reakciója, közöld ezt vele. Értesd meg, hogy ez zavaró, mert nem akarsz tökéletes lenni. De akkor hagyd abba a másik fél tökéletessé faragását is, legyen az akár a férjed, akár az anyósod. Jobb egy egymást tisztelő és szerető tökéletlenség, melyben örömmel tudjuk kiegészíteni egymást.

Ízelítő a Nők Lapja Psziché első számából: • Meddig tart a szerelem a 21. században? • Müller Péter: Mikor van vége egy kapcsolatnak? • Apák, akik egyedül nevelik a gyereküket • Kiéled a szexuális vágyaidat? Vagy fantázia marad? • Rácz Zsuzsa vallomása a kínos állásinterjúkról • Kell, hogy féljen a gyerek a tanártól? – Ranschburg Jenő írása a gyereknevelésről • Megcsaljam, vagy hű maradjak? – Szendi Gábor írása a mai párkapcsolatokról