Nők a startvonalnál – Mi fontos egy pályakezdőnek?

Állásinterjú. Sok helyen már az ajtón való belépéskor más kategóriába kerül a nő, illetve a férfi. Méghozzá azért, mert tudják: a nő előbb-utóbb gyermeket szül. S tudja, hogy ezt ők is tudják, tehát nagyon kell neki az állás, mert nincs sok ideje megmutatni, mit ér. Végső soron feltételezik: kevesebb fizetéssel is beéri, főként, ha nincs is a helyén az önértékelése. De a startnál a pénzen kívül más is fontos. Jó, ha a pályakezdő a hosszú távú szempontokat is mérlegeli.

„Látták, hogy terhelhető vagyok és maximalista”

dr. Bikali Bernadett ügyvéd

Az ügyvédi karrier az a terület, ahol egy darabig nem érdemes a fizetést számolgatni – örülni illik, ha a kezdő lehetőséget kap. A jelöltek a szakvizsgák után általában alkalmazott ügyvédként dolgozhatnak az irodában. Ritka, ha ott maradhatnak, és szinte rendkívüli, ha felajánlják nekik, hogy társak legyenek.

A huszonkilenc éves dr. Bikali Bernadett Pécsett végzett jogászként, majd szülővárosában, Zalaegerszegen kezdett el ügyvédjelöltként dolgozni a város egyik vezető irodájánál. Négy év múlva, sikeres szakvizsgáit követően az iroda vezetője felajánlotta neki a partneri együttműködést. Azóta Bernadett megalapította önálló ügyvédi irodáját is.

– Már a harmadéves kötelező joggyakorlatot is ennél az irodánál töltöttem, így megismertük egymást. A kollégák látták, hogy terhelhető vagyok és maximalista, próbálok új megoldásokat keresni, és mindent meg akarok tanulni. Az iroda vezetője felajánlotta nekem a jelölti állást. Tudtam, hogy itt akarok dolgozni, de azért próbálkoztam Pécsett és a fővárosban is. Volt olyan interjú, ahol porig aláztak, majd egy hét múlva közölték, hogy megfeleltem. Ez csak megerősített abban, hogy a zalaegerszegi jó hangulatú, de dolgos csapatban a helyem. A bojtárévek alatt rengeteget kellett dolgozni, és anyagilag sem ez volt a legfényesebb időszak. Mégis szerettem ezeket az éveket, mert megvalósíthattam az álmom, és azzal foglalkozhatom, amit szeretek.

Bármilyen jó a munka – legyen idő a magánéletre is!

Domonkos Anett értékesítési referens

„Jó hangulat”, „csapat” – olyan szempontok, amelyeket a Figyelő-Hewitt kutatás résztvevőinek többsége nem az első helyeken említ. Nem kizárt, hogy egy csak nők körében végzett vizsgálat eredménye ezeket a tényezőket előbbre sorolná.

Domonkos Anett huszonhárom éves, a túlzsúfolt turisztikai szektor egyik szerencsés pályakezdője. A Heller Farkas Főiskola Turisztikai Karán nemrég kapta meg diplomáját. Úgy döntött, a mesterfokozatot levelező tagozaton szerzi meg, hogy közben dolgozhasson. Több jelentkező közül őt választották ki az egyik budapesti utazási iroda értékesítési referensének.

– Nekem az volt a legfontosabb, hogy kihívásokkal teli munkahelyet találjak, ahol jó a kapcsolat a főnök és a beosztottak között. Ez számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy jól menjen a munka. Persze számít a jövedelem is, de ha rosszul érzem magam valahol, és halálra dolgoztatnak, akkor nem éri meg. Olyan helyet kerestem, ahol azért marad elég szabadidőm a magánéletemre, a hobbijaimra. Bár szeretek dolgozni, nem akarom, hogy csak ez tegye ki az életem, ezért praktikus a fix munkaidő. Az iskola utolsó félévében sikerült olyan gyakornoki helyet találnom, ahol önálló feladatokkal bíztak meg. Nagyon szerettem volna ezt az állást! A kolléganőim azt mondják, látszott rajtam, hogy nem görcsölök. Magamat adtam, nem akartam másnak látszani, de volt kellő önbizalmam – a főnököm szerint sugárzott rólam a lelkesedés, és hogy valóban épp erre a munkára vágyom. A mi szakmánkban a becsületesség mellett nem árt egy kis fiatalos agresszió, pici szemtelenség – hiszen minden nap árakról alkudozunk -, és bennem ez is megvan.

„Jó a fizetésem, de többre vagyok képes”

Az önbecsülésünk sérülhet, ha úgy érezzük, nem kellünk azon a területen, ahová tartozni szeretnénk. K. Ilona német-kommunikáció szakon diplomázott, ma az egyik nemzetközi bank telefonos ügyfélszolgálatán dolgozik – és elvágyódik. Mivel a szakmájában nincs lehetősége elhelyezkedni, folyamatosan képezi magát.

– A főiskola alatt már munkát kellett keresnem. Először nagy cégek kommunikációs, marketing-, közönségkapcsolat- és pr-osztályaira jelentkeztem. Többek között épp erre jogosít fel a közéleti kommunikáció szakirány. Azt mondták, ez a terület kevésbé telített, de ez nem igaz. Fél éves gyakorlatom ellenére pályakezdő pozícióra sem kellettem ezzel a diplomával. Jó a fizetésem a banknál, de tudom, hogy többre vagyok képes, mint hogy egész nap a telefonokat kapkodjam. Amint lehet, felmondok. Pályázom folyamatosan, de nem sok eredménnyel. Az elmúlt két hónapban negyven cégből egy jelzett vissza. Nemet mondtak. De nem adom fel, inkább továbbképzem magam: most tanulom a közigazgatást, és a német mellé egy angol nyelvvizsgát is akarok. Ez az egyik beugró a munkahelyekre, akkor is, ha valóságosan nincs rá szükség. A közigazgatásban dolgoznék szívesen, ott voltam gyakorlaton sajtófigyelőként.

Az sem árt, ha külföldön kezdjük el

Gonda Melinda marketingmenedzser

A női lét nagy kihívása, hogy a karriert összeegyeztessük a családdal. Eleinte a társsal, aztán az anyasággal, úgy, hogy senkinek ne kelljen föláldoznia magát. A harminckét éves Gonda Melinda alighanem a Déli-sarkon is megvetné a lábát – mobilitás tekintetében messze túlszárnyalja az átlag magyar fiatalt. Párjával (a harminchat éves Polhammer Péter) mindketten sikeresek, méghozzá úgy, hogy karrierjüket egymáshoz igazítva, egymást támogatva sikerült befutni. Melinda most gyesen van egyéves kislányukkal.

– A főiskolán kijutottam Cordobába fél évre. Spanyolul ugyan nem tanultam meg, mert a munka angolul folyt, mégis fontos tapasztalat volt, hogy megállom a helyem külföldön. Itthon aztán egy kis cégnél marketingesként titkárnői feladatokat is el kellett látnom – ezt is egyfajta befektetésnek tekintettem, ahogyan a tanulást. Egy év után váltottam, nagyobb vállalatnál akartam kipróbálni magam, ahol sokféle feladattal találkozom. A Közgáz állásbörzéjén jelentkeztem egy menedzsmentgyakornoki programra. Fölvettek, és egy év után kineveztek.

Melinda párja főiskola után nemzetközi könyvvizsgáló cégnél kapott állást.

– Ezeken a munkahelyeken minden évben felvesznek huszonöt-harminc kezdőt, mert nem mindenki bírja a feszített tempót, s ha páran kihullnak, legyen utánpótlás. Általában tíz-tizenkét órát dolgoztunk. Ez engem nem zavart, az volt a célom, hogy minél rövidebb idő alatt minél több cégre lássak rá. Kijutottam az amszterdami központba, ahol másfajta vállalati kultúrát, gondolkodásmódot ismertem meg. Külföldön jobban előkészített és szervezettebb a munkavégzés. Hatékonyabbak, s a munka és magánélet is kiegyensúlyozottabb. Két és fél év után jöttem haza. Nekem fontos, hogy tanulhassak abból, amit éppen csinálok. Amikor az ügyfélmunka rutinszerűvé vált, váltottam, ami rögtön egy kiküldetéssel indult.

– Amikor Péter londoni kiküldetést kapott, a cégemnél próbáltam én is londoni pozíciót találni. Nem sikerült – veszi vissza a szót Melinda. – De végiggondoltuk: az együttlét fontos, de csak azért ne menjek vele, hogy egész nap várjam, mikor jön haza. Akkor éri meg feladni az állásomat, ha tudok odakint fejlődni. Találtunk Londonban egy olyan magas szintű stratégiai marketingképzést, amilyen itthon akkor még nem volt. Kimentem hát tanulni. És részmunkaidőben dolgoztam egy dizájnügynökségnél.

Amikor visszajöttünk, ismét alkalmazott az a munkahely, ahonnan kiléptem, de váltottam egy jól hangzó stratégiai menedzseri pozícióra. Kiderült, olyan ember kell oda, aki csak végrehajtja, amit mondanak neki. Végül egy francia cégnél helyezkedtem el, de nem sokáig dolgoztam, mert megszületett Panni lányunk. Féltem, mi lesz így a munkamániámmal, de egy pillanat alatt átprogramozódott az agyam. Most gyereket nevelek, házat építünk, utána meglátjuk, mi lesz.

Negyvenen túl – újra pályakezdőként

dr. Ádám Éva tréner

Egészen nagy vargabetűket is lehet tenni, mire végre úgy érezzük, megtaláltuk, amit kerestünk. A negyvenhét éves dr. Ádám Éva orvosnak indult, aztán üzletasszony lett a gyógyszeriparban, három éve pedig új pályára lépett: oktat. Pilátest, intimtornát és autogén tréninget. Aszerint váltott, mikor mi volt fontos az életében. A belső meg a külső út találkozott.

– Amikor orvosi pályára mentem, nem gondoltam végig, mit jelent ez a munka a hétköznapokban: hétvégi ügyeleteket, folyamatos stresszt. Pár hónapig kutatólaborban dolgoztam, aztán szültem egymás után két fiút. Amikor a gyes véget ért, akkoriban jöttek be a magyar piacra a nagy gyógyszergyárak, és adódott a lehetőség, hogy orvoslátogató legyek. Ideális volt: úgy osztottam be az időmet, ahogyan akartam, volt autó, ruhapénz, és munka után rohanhattam a gyerekekért. Három év elmúltával már rutinból csináltam, és az nem elégített ki. Lépkedtem hát a ranglétrán: termékmenedzser lettem, aztán másik osztályra kerültem, majd negyvenéves korom körül arra gondoltam, ki kellene próbálni egy másik vállalatot is. Rangban följebb léptem annál a multinál, de a munkát robotnak éreztem. Egy kisebb magyar cég következett, amely nagy kihívást jelentett: csapatot kellett szervezni, stratégiát fölépíteni. De egyre inkább éreztem, hogy nem nekem való az üzleti világ és az irodai munka. Az is nagyon zavart, hogy mire hazaértem, a gyerekeim elmentek az esti edzésre, és hét közben alig láttam őket.

A korombéli nőkkel sokat beszélgettünk arról, hogy fölfelé haladva a gyógyszeripari ranglétrán, negyvenen túl egyre bizonytalanabb lesz a helyzeted, különösen, ha nem akarsz egészen a csúcsig előretörni. Gondoltam egy nagyot, és jelentkeztem pilátesoktatói tanfolyamra. Mikor levizsgáztam, felmondtam a gyógyszeriparnak, és a mélyvízbe ugrottam. Egy ideig honlapszerkesztésből jött az egyetlen állandó jövedelmem, aztán fokozatosan lett néhány óraadó helyem, majd csoportjaim.

Profiból kezdő lettem, de nem éltem meg rosszul, mert az első pillanattól nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. De azt sajnálom, hogy legalább tizenöt éves hátrányban vagyok a többi trénerrel szemben. Ugyanakkor megvolt a magam útja, hogy ezt a hármat így együtt építettem föl, és egyiket sem tudnám elhagyni. Mindegyik olyan, amely nekem személyesen is sokat adott valamikor az életemben. Az pedig hatalmas biztonságot ad, hogy több lábon állok.

Mitől lesz vonzó a pályakezdő? Hegedűs Dóra a Business Coach Szakmai Szövetség stratégiai igazgatója – Miközben a szülők ma már attól tartanak, hogy az óvodaválasztás is hatással lesz később a gyerekük karrierjére, a tapasztalat azt mutatja, hogy a vállalatok nem az alapján szelektálnak a jelentkezők között, hogy ki milyen jó hírű egyetemen végzett – mondja Hegedűs Dóra, a Business Coach Szakmai Szövetség stratégiai igazgatója. Íme a három legfontosabb tulajdonság, amelyet a szakember szerint a cégek a pályakezdőkben keresnek: 1. A munkához való pozitív hozzáállás. 2. Mennyire intelligens, képezhető és fejleszthető a jelölt. 3. Készségek és képességek: jó kommunikáció, vezetői potenciál, csapatszellem, problémamegoldás, szervezés. Pluszpont jár az egyetem alatt és mellett végzett szakmai gyakorlatért, a nyári munka, gyakornokoskodás vagy bármilyen más szakmai tapasztalat is sokat számít, főként, ha azokat multicégnél szerezte a jelentkező. Jó benyomást kelt, ha a jelölt, ha… – már az egyetem elvégzése előtt egy-két évvel járja az állásbörzéket, – sportol A csapatsportok ugyanis megtanítják, hogyan legyen valaki igazi csapatjátékos. – tisztségviselő volt a hallgatói önkormányzatban Mert ez vezetői ambíciókra és képességekre utal. – bármilyen külföldi tapasztalatot szerzett A nemzetközi környezet interkulturális tapasztalatokra és használható nyelvtudásra utal. – nyelvtudását tárgyalóképesnek vagy társalgási szintűnek minősíti – valamilyen különleges hobbi Minél inkább fűzhető a hobbihoz kézzel fogható eredmény, annál szerencsésebb megemlíteni. – tájékozott a cégről – reális fizetési igényt jelöl meg A legjobb 30 karrierindító cég Magyarországon A Figyelő-Hewitt KarrierStart TOP30 kutatás 36 000 pályakezdő megkérdezésével állította össze 11 iparágból annak a 30 cégnek a listáját, melyek a legjobb választást jelenthetik a pályakezdő fiataloknak. A vizsgálatból kiderül, hogy a megkérdezettek miként vélekednek az egyes iparágakról és a munkaadókról. A másik oldalon pedig jól látható, hogy a várakozásokkal szemben mit kínálnak a vállalatok a pályakezdőknek. A felmérés alapján a legjobb cégek közé tartoznak – nem meglepő módon – a nagy márkák: többek között az Audi, a Coca-Cola, az IKEA, a Magyar Telekom, a MOL, a Morgan Stanley, az OTP, a Pannon, a Richter, a Tesco és a Vodafone. A Figyelő különdíját a leggyorsabb szakmai előremenetel biztosításáért a General Motors Powertrain kapta, a kezdők továbbképzésére a legnagyobb figyelmet a PricewaterhouseCoopers fordítja, a diákok tehetséggondozásában a MOL a legjobb. Mitől vonzó a munkahely? A Figyelő-Hewitt KarrierStart TOP30 vizsgálat résztvevőinek többsége – tíz pályakezdő közül hat – a vonzó fizetést jelölte meg a számára egyik legfontosabb szempontként. A szakmai fejlődés, vagy az emberközpontúság csak ezt követően számít. Nem csoda hát, hogy az egyik legnépszerűbb és legvonzóbb iparág a pénzügyi szféra, mely együtt hordozza a magas fizetés, a szakmai fejlődés és a vonzó karrier ígéretét. Ugyanakkor nem mondható túlzottan emberközpontúnak, sem kihívásokban bővelkedőnek. A másik legvonzóbb terület az IT-szektor, amelyben viszont megvan a kihívó, izgalmas munka, és a szakmai fejlődés lehetősége, és sokan vélték úgy, hogy karrier és csapatmunka terén is jó lehetőségeket kínálnak. Negatívum viszont, hogy az itt megkövetelt munkamorál a magánélet rovására mehet.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Harminc éve együtt, mégis alig ismerik egymást » • D. Tóth Kriszta: „Újkertesházam” » • Tavaszi zsengék:Korianderes karalábéfőzelék » • Tompos Kátya: Mi az, hogy csont nélkül? » • Pedofilía-botrányok: Krízisben a katolikus egyház » • Életre szóló minta:A tetoválásom én vagyok! »