“A Cho Oyu a könnyebb nyolcezres csúcsok közé tartozik, a túrát a csapat el is nevezte rehab expedíciónak” – mondta Erőss Zsolt, akinek egy magas-tátrai lavinabalesetet követően januárban térdtől lefelé amputálni kellett jobb lábát.
“Tisztában vagyok vele, hogy a rehabilitáción az ilyenkor szokásosnál gyorsabban esem át, valójában másfél-két évig is eltartana, amíg az ember egy ilyen baleset után teljesen visszazökken a régi kerékvágásba. Mégis úgy érzem, hogy fizikailag és pszichésen is elég erős vagyok ahhoz, hogy folytassam a hegymászást, és lelkileg is ez tenne a legjobbat” – fejtette ki a Mount Everest első magyar meghódítója.
Erőss Zsolt elmondása szerint múlt héten Ausztriában vett részt felkészülési túrán, s tervei szerint a nyár folyamán még egyszer visszatér ugyanide, ezenkívül kétszer egyhetes erdélyi túrát is tervez a himalájai indulás előtt. “Félve mentem Ausztriába, de végül jól sikerült a dolog. Egész nap gyalogoltunk, napi tízórás megterhelésnek voltam kitéve, de úgy tűnik, bírom” – mondta.
Forrás: Hópárduc.hu |
A világon tizennégy 8000 ezer méternél magasabb hegycsúcs van, Erőss Zsolt ezek közül eddig nyolcat mászott meg, a 8201 méteres Cho Oyu lenne a kilencedik. Elmondása szerint idén lépte át a húszat azok száma, akik mind a tizennégy csúcsot meghódították; mint mondta, ebbe a “klubba” szeretne ő is idővel belépni. “Ha idén sikerül a Cho Oyu, akkor jövőre folytatódhat a nyolcezresek meghódítása” – tette hozzá.
“A mászáson kívül is sok elfoglaltságom van: nemrég gyermekem született, építkezünk, a fotóimat, filmjeimet rendezem, és még idén szeretnék megjelentetni egy fotóalbumot a hegyi képeimből” – beszélt terveiről a legeredményesebb magyar hegymászó. (MTI)
Olvass bele februári interjúnkba, amit az Everest első magyar állampolgárságú megmászójával készítettünk januári balesete után. Példamutatásról, saját példaképéről beszélt akkor, de elárulta a belőle áradó optimizmus titkát is. – A belőled áradó derű és optimizmus családi mentalitás? – Azt nem mondanám, hogy az egész család ilyen, inkább csak én nőttem föl ilyennek. Ilyennek alakítottam magam. Az ember próbálja formálni a maga sorsát és a személyiségét, nekem ilyenre sikerült. – Azt mondtad egy interjúban, hogy néha felfedezel némi sorsszerűséget abban, ami velünk történik. Ezt még most is így gondolod? – Nem, én ebben semmit nem akarok látni. (A lábára mutat, és nevet.) Ez súlyos baleset, ami akkor lenne sorsszerű, ha valamiért vezeklés lenne, vagy a fene tudja, micsoda, de hülyeség lenne ebbe bármit belemagyarázni. Ez baleset, amit a helyén kell kezelni. |