Börtön vagy közmunka – mit érdemel, aki tyúkot lop?

A hír: Még többen kerülhetnek börtönbe
A börtönök kihasználtsága már most 120 százalék körül alakul, pedig a közbiztonság javítását célzó törvénycsomag lehetővé tenné az elzárás kiszabását a tulajdon elleni szabálysértéseknél – derül ki a Népszabadság című napilap hétfői számából.
Évente mintegy 80 ezer tulajdon elleni szabálysértési ügyben kellene a bíróságoknak dönteniük, ha a parlament elfogadja a közbiztonság javítása érdekében beterjesztett törvényjavaslatot. A kezdeményezés szerint ugyanis a 20 ezer forintnál kisebb kárt okozó lopás vagy rongálás elkövetőit nemcsak pénzbírsággal, hanem 60 napig terjedő elzárással is sújtanák.

Ez aztán nagyszerű javaslat, tényleg… Kreatív megoldás tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér. Józan paraszti ésszel ez kb. olyan, mint hogy van 3 kg krumplim, és főzzek 5-ből. A 12 ezer főt befogadó börtönökben jelenleg is 15 ezren ülnek, úgyhogy a halmozottan hátrányos helyzetűek, a munkanélküliség és a riasztó gyermekszegénységi adatok ellenére, uccu neki, kezdjünk el börtönöket építeni! Merthogy ez most a legfontosabb. A börtönökhöz fizessük az őröket, szakácsokat, élelmezést és rezsit stb., hiszen a büntetés ezen megoldása nem kevés költséget róna az országra.
A 20 ezer forintnál kisebb kárt okozó tolvajok nagy többsége feltehetőleg megélhetési bűnöző. (A 20 millió fölötti léptékben lopók már zsigerileg átadták magukat a Sötét Erőnek és a pénz-hatalom mámorának, de őket a retorzió többnyire nem érinti… Ebben az országban csak kis léptékben bűn lopni…) Szóval a piti tolvajok zöme feltehetőleg egyik napról a másikra él. Érdemes lenne megvizsgálni körükben a munkanélküliség arányát.

Emiatt én velük a következőket tenném: Kötelezővé tenném az adott kerületben a közmunkára való bejelentkezést. Amennyiben az illető munkanélküli, optimális lenne (ez biztos, hogy nem egyszerű feladat…), ha felkínálnának neki munkalehetőséget is. Tehát a megélhetési tolvajt munkára inspirálnám, és ha munkanélküli, akkor munkalehetőséghez segíteném. Amennyiben a kijelölt közmunkát adott ideig nem teljesíti, akkor lehet gondolkodni a börtönön vagy más retorzión. A közmunka lehetősége végtelen, csupán a fantáziáját kellene használnia az adott kijelölő szervnek, attól függően, hogy az adott településnek, kerületnek mire van leginkább szüksége. (Kertészmunka, az utcák, terek tisztítása, kerítésfestés, betonozás, útépítés vagy bármely más építésben való segédkezés stb.)

Persze erre is kell egy ember, aki mindezt ellenőrzi (lehetőleg úgy, hogy a munkájába ne vegyítse bele a hatalmi drámás elemeket), de ha a mérleg nyelvére rakjuk a börtön költségeit a kijelölő és ellenőrző szerv költségeivel, plusz a közmunkával termelt értékkel, akkor szerintem egyértelmű, merre billen a mérleg nyelve. Arról nem beszélve, hogy a büntetett nem azt éli meg, hogy börtöntöltelék, hanem azt, hogy hasznos munkával kiegyenlítette a számlát. Érdekes lenne arról is olvasni valamely tanulmányt, hogy akik már egyszer bekerülnek a börtönbe, vajon mennyire tudatosul bennük, hogy „most már akkor bűnöző vagyok”. Márpedig ha ezt belátja, akkor afféle önbeteljesítő jóslatként, avagy tényszerű megállapításként máris lehúzta magát.

A börtönbe a bűnözők kerülnek (leszámítva egy-két ártatlant), és ez a bélyeg könnyen rásülhet az emberre. Márpedig ha rásült („most már úgyis bűnöző vagyok”), akkor elindult ezen az úton. Átszakadt egy határ, átlépődött, akkor már hadd szóljon! Szóval nem vagyok biztos abban, hogy a börtönbe kerülés visszatartó erő lehet. Nyilván a közmunka sem. A piti tolvajok ott jelennek meg, ahol jelen van a NINCS, a nélkülözés. Minél jobban él egy ország, ez annál kevésbé jellemző. A hal pedig a fejétől bűzlik. Fontos lenne a nagy volumenű tolvajok és hazaárulók retorziója, amely morálisan kihathatna erre az országra. Mert amint kint, úgy bent, amint lent, úgy fent.