A férfi, aki guminővel vigasztalja magát

A hír: Guminőt csináltatott barátnője mintájára
Az olasz üzletembernek annyira hiányzott volt barátnője, hogy egy játékkészítő mesterhez fordult segítségért.
Az ötvenéves férfi egy halom fényképet adott Diego Bortolinnak, aki ezek alapján keltette életre az exet guminő formájában. Az üzletember csupán két helyen kért változtatást az eredetihez képest: nagyobb melleket és formásabb popsit akart a babának.

Különvélemény Peller Marianntól

Ha egyszer abban a kivételesen szerencsés helyzetben találjuk magunkat, hogy a sorsunk elénk sodorta életünk párját, minden együtt töltött perc csodálatos, kívánatos, és igazából sosem elég. Nem tudunk betelni a másikkal, legszívesebben minden szabad (de lehetőség szerint minden nem szabad) pillanatunkat is vele töltenénk. Ő a másik felünk, akivel tökéletes az összhang, és akivel játszva, kacagva fejezzük be egymás mondatait. Továbbá, ha igazán mázlisták vagyunk, még a szex is tökéletesen működik. Vágyunk a másikra, szinte minden pillanatban, minden porcikájára, úgy, ahogy van, mert őt szeretjük, mindenével együtt (még ha esetleg nem is tűnt tökéletesnek első ránézésre, bezzeg másodikra…).
Eszünkbe sem jutna megcsalni, minek is, ha egyszer úgysem érhet senki a nyomába! De mi van akkor, ha esetleg elutazik, teszem azt, üzleti útra, ahova nem tudjuk elkísérni saját munkánk miatt? Megmondom én: úgy hiányzik (nagyjából attól a perctől fogva, hogy elcsattant az utolsó utáni búcsúcsók is), hogy majd belegebed az ember, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz. Nahát, én csakis ilyen elképesztő ragaszkodás esetén tudok elképzelni ennyire extrém megoldást a másik hiányának pótlására.
Mégis mennyi ideig kellett nélkülöznie ennek a férfinak imádata tárgyát? Hónapokig? Netán évekig? Tényleg ennyire nehéz lenne egy férfinak uralkodnia a vágyain? (Megjegyzem, ez a ragaszkodás igen hízelgő.) Persze ennek az éremnek is két oldala van: egyrészt dicséretes, hogy az úriember nem próbálja meg akárhogyan, akárkivel helyettesíteni szerelmét. Nem veszi igénybe egy – mondjuk, a kedveséhez hasonlatos külsővel rendelkező – örömlány üzleti szolgáltatásait. Nem vesz tudomást a kiéhezett kolléganők kihívó viselkedéséről, és nem járja éjszakánként a bárokat, hogy összeszedjen legalább egy egyéjszakás kalandra valót. Ergo, mindent elkövet, hogy ne csalja meg a szerelmét.

Peller Mariann korábbi különvéleményei itt olvashatók!

Mégis kicsit betegesnek érzem a guminővel való helyettesítést mint alternatívát. Önmagában a guminő használata is zavarba ejtő, persze előfordulhat az is, hogy valaki a kaucsukra gerjed – ez jobb, ha előbb kiderül… De a legmegalázóbb az én szememben mégis az, hogy nagyobb melleket és formásabb feneket csináltatott a gumibabának, mint amilyen eredeti, hús-vér szerelmének van. Na de mégis miért? Nem arról volt szó, hogy úgy imádja a párját, ahogy van, minden porcikáját pontosan olyan formában és méretben, ahogyan megteremtetett, és először a kezébe vehette? Ez aztán hatalmas szerelem lehet a férfi részéről…
Már csak egyetlen kérdésem maradt: vajon hogyan fogadná ez az úr, ha a barátnője is rendelne egy gumiférfit az ő mintájára, hiánypótlás céljából (színtiszta szerelemből), csak egy kicsit izmosabb felsőtesttel, Brad Pitt-esebb fejjel?