Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

Maratonfutás gombkészítés előtt

Massányi Kinga nagy hagyományú gombkészítő dinasztia tagja. A vezetői szék azonban nem járt automatikusan. Kitérőkkel teli útjáról, a sport hasznáról és az új üzleti lehetőségek folyamatos kereséséről mesél.

A fogorvostól a kirakatrendezőn és a bőrdíszművesen át a cégtáblafestőig mindenféle foglalkozást elképzeltem magamnak gyerekkoromban, de leginkább alkotó tevékenységeket. Írni is nagyon szerettem, ifjoncként több kezdetleges krimit és novellát írtam a fiókomnak. A családi házunkban a földszinten az 1932-ben alapított gombkészítő műhely működött, ahol a nagyapám és az apám együtt vezették a céget. Gyerekként meg sem fordult a fejemben, hogy később én viszem tovább az üzletet. Liberális közegben nőttem fel, a szüleim hagyták, hogy az érdeklődésemnek megfelelően tanuljak és nem „nyomtak“ a családi vállalkozás irányába. A középiskola után nem vettek fel azonnal egyetemre, ezért érettségi után egy könyvtárban kezdtem el dolgozni. Korán férjhez mentem, huszonkét évesen szültem. Nyolc évig otthon voltam a három gyerekemmel. Közben rájöttem, hogy küzdés nélkül nem érek el semmit és elkezdtem ismét tanulni.

Maratonfutás munka előtt

Fotó: Wellness magazin
Fotó: Wellness magazin

Először kitanultam a fényképész mesterséget, majd művelődésszervező szakra jártam, később magyar szakon is diplomát szereztem. Amikor a legkisebb gyerekem óvodás lett, beiratkoztam a MÚOSZ újságíró tanfolyamára. Úgy éreztem, hogy az újságírást nekem találták ki, és belevetettem magam a médiába. A 168 Óránál kezdtem gyakornokként, majd külsősként több magazinnak, heti- és napilapnak is dolgoztam.  A családi vállalkozás a háttérben tovább is működött, majd 2006-ban édesapám megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem átvenni. Ennek az előzménye az volt, hogy egyre többet kezdtem el „sündörögni“ a cég körül, mert éreztem, hogy három gyerek mellett a médiában nem tudok kiteljesedni. Az álmomat, az oknyomozó újságírást nem éreztem összeegyeztethetőnek a családi élettel. Láttam viszont, hogy a családi vállalkozásban elkél a segítségem, hiszen édesapám számára az online világ és az internetes kereskedelem is új volt. Gondolkoztam kicsit, majd mondtam, hogy ugorjunk. 2006. novemberében vettem át üzletet. Aláírtam a szerződést, de még mielőtt elkezdtem volna a munkát, lefutottam egy maratont Firenzében, utána újult erővel láttam neki a feladatoknak. Nagy váltás következett, hiszen a médiavilág pörgése után olyan, számomra új ismereteket kellett elsajátítanom, mint a marketing.

Békebeli hangulat és modern kori kihívások

Természetesen nem kellett mindent elölről felépítenem, de sok mindent modernizálni kellett a cégnél. A gépek azonban még ma is ugyanazok, amelyeket még a nagyapám alkotott. Szeretem azt az ambivalenciát, amit a műhely békebeli hangulata és a modern üzletvezetési kihívások jelentenek. Hasonlóan álltam a cégépítéshez, ahogy a maratonfutáshoz és hosszútávú triatlonhoz. Harminckét évesen futottam az első maratonomat, és harmincöt évesen teljesítettem először az első Ironmant, és talán furcsán hangzik, de ezek a kihívások nagyon sokat segítettek az üzletben, a hosszútávú tervezésben. Azt hiszem, a hosszútávú gondolkodásban jobb vagyok, mint a mindennapi, rövid határidejű feladatok megoldásában.

Új utak

A válság nekünk sem jött jól, sok olyan cég bezárt, amelyek vevőink voltak. Ma már sajnos egyre kevesebben használnak behúzott gombokat a ruhagyártásban. Folyamatosan keresem az új bevételi forrásokat: a lányommal honlapokat gyártunk, elkezdtem ruhákat tervezni, bővítettük a profilunkat kitűzőkészítéssel, megpróbálunk több lábon állni. A kitűzők jól kiegészítik a gombgyártást, hiszen ugyanaz a technológia. Régen a gombgyártás tömegtermelést jelentett, a nagyapámék alig győzték a megrendeléseket teljesíteni. Próbálom kamatoztatni a korábban megszerzett tudásomat is a cég javára, amivel meg tudjuk különböztetni a vállalkozást másoktól. Nem tudom megtagadni a tanári, népművelői, újságírói vénámat: felolvasó esteket szervezek üzletfeleinknek, barátainknak. A felolvasásokon szereplő irodalmi alakok ruháit tervezem meg úgy, hogy a mindennapokban is hordhatóak legyenek. Szeretnék fejlődni a ruhatervezés terén  és tökéletesíteni a ruháimat, ezért beiratkoztam egy jelmez- és díszlettervezői és -kivitelezői tanfolyamra. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy üzletvezetőként rendszerben kell gondolkodnom, elhelyeznem a dolgokat és keresni mindennek a helyét.

A váltás nem kényszer

Természetesen adódnak olyan feladatok is, amelyek inkább mechanikusak és nem olyan érdekesek,  mint ahogy gyermekkori álmaimban elképzeltem a jövőt. Azonban megpróbálom mindig kiszínezni az üzlet körüli teendőket olyanokkal, amelyek azt éreztetik velem, hogy alkotok valamit. A rendszerszemlélet alapján felfoghatjuk például egy színházi előadásnak a munkát, egészen másként tekintek így a legunalmasabb rutinfeladatra is. Szeretem az ambivalenciákat az életemben, bár sokszor csak látszólag ellentétes dolgokról beszélünk, hiszen az írást üzletvezetőként is folytatom. Azt hiszem, apám azért merte rámbízni a céget, mert tudta, hogy szabadúszó újságíróként, anyaként és más szerepeimben is jól elboldogultam. Ugyan nem lettem címlaplány, de a saját magam teremtette világban jól érzem magam. Ma az élet a folyamatos önképzésről szól, de ez nekem öröm, a kíváncsiságom kielégítése. A váltásokat a pályámon nem kényszerként éltem meg, hanem úgy, hogy az új ismeretekkel a horizontomat szélesítem. A vállalkozói lét folyamatos, de jófajta stresszt jelent, küzdelmet, gondolkodást, önállóságot. Új piacokat keresni, új feladatokat végezni a hagyomány, tradíció megőrzése mellett, igazán nekem való feladat.

Címlap

top