Aktuális

Lőjük a Marsra a 60 éveseket?

60 év körüli emberekkel lenne érdemes kezdeni a Mars gyarmatosítását – vallja két amerikai kutató. A hírt Für Anikó kommentálja.
Lőjük a Marsra a 60 éveseket?Van, amitől megnő az idősek önbizalma – Winkler Nóra különvéleménye.

A hír:  Idősekkel telepítenék be a Marsot
A Mars gyarmatosítása gyorsabban és gazdaságosabban zajlana, ha az odaérkező űrhajósok egy későbbi kolónia előőrseként véglegesen ott maradnának – állítja két amerikai kutató.

Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Állami Egyetem professzora és szerzőtársa, Paul Davies, az Arizonai Állami Egyetem fizikusa úgy érvel, hogy az emberiségnek el kell kezdenie egy másik bolygó gyarmatosítását, biztosítékképpen arra az esetre, ha a Földön egy kisbolygó becsapódása, szupernóva-robbanás vagy más okból katasztrófa következne be. Nézetük szerint a Marsra tartó „egyirányú utazások” két évtizeden belül el is kezdődhetnek, később pedig akár a Naprendszeren kívüli megtelepedésre is szükség lehet.
Schulze-Makuch szerint idősebb, 60 év körüli embereket lenne célszerű kiküldeni, mert a marsi lét egészen biztosan lecsökkentené a résztvevők élethosszát az egészségügyi ellátás hiánya és a sugárzás miatt. Utóbbi a nemi szervekre is káros hatással van, így szexuálisan aktív embereket semmiképpen sem lenne ajánlatos küldeni – magyarázza a kutató.

Különvélemény Für Anikótól
Hinnye, az anyját! Azt a leborult szivarvégit! A teremburáját! Satöbbi. Ilyesmikre tudtam „fordítani” a neveltetésemnek megfelelően azt a „számtalan szebbnél szebb gondolat”-ot (hogy kissé kifacsarva éljek Petőfi csodálatos Füstbe ment tervének szófordulatával, a költő posztumusz humorérzékében reménykedve), amelyek az agyamba tolultak a hír olvasásakor!
Nos, az elképedéssel elegy felbőszülés (vagy fordítva) után cincáljuk kicsit szét ezt a remekbe szabott jövőképet. A csodás ötlet véleményem szerint több sebből is vérzik.

für kv

1. Már az alapgondolat visszataszító, hogy mért kéne az emberiségnek új bolygót gyarmatosítani? Nem ismeretes e „nagy gondolkodók” előtt, hogy az ember (ez esetben az emberiség) nem utazhat el saját énjének csapdái, hibái, fogyatékosságai, hazugságai, félelmei elől? Ha Taktaharkány-Alsón nem vívjuk meg – sőt nem nyerjük meg – az önmagunkkal kötelezően lefolytatott csatákat, ha nem nézünk szembe egónk nemszeretem-részeivel, és nem leszünk úrrá rajtuk, ugyanazokat a hülyeségeket és hibákat fogjuk elkövetni, Honoluluban is! És ha ez megfellebbezhetetlen igazság az egyén esetében, miért gondolják, hogy ez sok, illetve az összes ember esetében nem így van? Tehát ha a magunk által magunk ellen folytatott esztelen kizsákmányoláson nem tudunk változtatni itt és most, ezen a bolygón, nincs az univerzumban olyan égitest, amellyel ne tennénk ugyanezt!

2. Egyáltalán, miből is gondolják, hogy az egész világmindenség a miénk, és kedvünk (ostobaságunk) szerint einstandolhatunk bolygókat!? (Einstand: lásd Molnár Ferenc Pál utcai fiúk.)

3. Feltétlenül változtatnék a sorrenden. A számomra csodálatra méltó tudományos kísérleteket pár évvel elhalasztanám, az ezekre fordítható összegekből rehabilitálnám agyongyötört, kizsigerelt Földünket, és miután begyógyítottuk – saját, jól felfogott érdekünkben! – az általunk okozott sebeket, és úrrá lettünk fajunk pénzéhségén, csak utána indítanám útjukra a más bolygókat felfedező űrexpedíciókat.

4. Ha a Földünkbe egy aszteroida vagy kisbolygó csapódik, hát akkor már úgyis mindegy, nem hiszem, hogy valóban biztosíték volna az emberiség számára néhány gyors halálra ítélt nyugdíjas jelenléte a Marson.

5. A szerzőpáros gondolata valóságos morális lavinát indít el az idősebb emberek űrlikvidálásának felvetésével. (Bár lehet, hogy két ex-állami gondozottról van szó, akiknek semmiféle kötődése a szüleihez, illetve annyira gyűlölték őket, hogy az egész korosztályt száműznék a Marsra?) De félre a keserű tréfával! Ez a gondolkodás fel-felütötte már szörnyszülött fejét a történelemben, és sose volt jó vége!

A nem is olyan régi XX. században például Európa közepén irtottak ki milliókat hasonló szempont szerint, csak ott nem a kor, hanem a faj volt a meghatározó. Vajon a két „csendes amerikai” hiányzott az órákról, amikor ez volt a tananyag? Bizonyára. Egy biztos, ennél visszataszítóbb okfejtést keveset hallottam, és az egészben a legdöbbenetesebb számomra az, hogy nem Beavis és Butthead állt elő ezzel az igencsak szégyenletes agymenéssel, hanem egyetemi professzorok és fizikusok!
Ez még egy amerikaitól is „too much”! És ha Petőfivel kezdtem, vele is fejezném be abban a reményben, hogy ez a hagymázas okoskodás örökre Füstbe ment terv marad.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top