Megéri korán meghalni a magán-nyugdíjpénztári tagoknak?

A visszalépés kérdését a kormány alighanem eldöntötte azzal, ahogy megalkotta a maradás feltételeit. Moldova György idézte még a hetvenes években a MÁV-ról szóló könyvében, hogy a „vasútnál mára csak a hülyék maradtak és a megszállottak”. Nagyjából ez a helyzet ma a magánkasszák esetében is. Olyan szinten tették kedvezőtlenné a maradás feltételeit, hogy szinte senkinek sem éri meg. Az állam kinyilvánította azt a szándékát, hogy az összes magánkasszatag megtakarítását átterelje, s ez jó

Bedőlhet a forint a nyugdíjreform miatt?

eséllyel sikerülhet is. A maradástól lényegében az riasztja el az ezen gondolkodókat, hogy aki így dönt, 2011-től annak ellenére sem kap nyugdíjat az állami rendszerből, hogy munkáltatója továbbra is fizeti utána a járulékot – illetve most már nyugdíjadót. Lényegében csak annak éri meg maradni, aki biztos abban, hogy még a nyugdíjkorhatár elérése előtt eltávozik az égi vadászmezőkre. Ő az államtól se így, se úgy nem kap semmit, de ha marad, legalább a magánkasszában tartott megtakarításához hozzájut az örököse.

Mit tesz az Alkotmánybíróság?

Arra lehet még apellálni, hogy az Alkotmánybíróságon vagy az unión megbukik a kormány terve, de ennek esélye nehezen megmondható: előbbi jogait korlátozták, utóbbi pedig nemigen szólhat bele érdemben a tagországok nyugdíjrendszerébe, az nemzeti hatáskör. A „menjek, vagy maradjak” kérdést január végéig kell eldönteni, s noha nagyon valószínű, hogy nem érdemes maradni, érdemes kivárni, hátha változnak a feltételek. Főleg, hogy tennivalója annak van, aki marad, aki semmit sem tesz, az átkerül az állami rendszerbe. Ami viszont teljesen biztos, az az, hogy az öngondoskodásra, saját nyugdíj-takarékosságra minden eddiginél nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni. Eddig is célszerű volt abból kiindulni, hogy az államtól egészen minimális nyugdíjra számíthatunk, illetve egy kevésre a magánpénztárból. Most ez úgy módosult, hogy az államtól továbbra is szinte semmi, a magánból pedig a nagy nulla.