A hír: Az első benyomás a döntő – ezzel a mottóval dolgozta ki az UBS svájci bank alkalmazottai számára a 43 oldalas öltözködési kódexet. Tilos a rövid, túlságosan sokat felfedő top, ahogy a mini is, a hölgyeknek térdközépig érő szoknyát célszerű viselni, ami pedig a sminket illeti – legfeljebb alapozót, szempillafestéket és diszkrét rúzst használhatnak. A tiltólistára kerültek a túl attraktív kiegészítők és a divatos szemüvegek is. Az elegáns hölgyek ismérve a rövid, ápolt köröm; a merész színű körömlakk ellenkezik az előírásokkal.
Mint a dress code kiemeli, az ápolt haj és a divatos hajvágás növeli az érintettek népszerűségét. A szabályzat foglalkozik a szakállviselettel is.
Az öltözködési protokoll kitér még a férfiak alsónadrágjára is, amelynek jó minőségűnek, s könnyen moshatónak, viszont észrevétlennek kell lennie.
Különvélemény Winkler Nórától
Egyik barátom, András, egy nagy bank kiemelt vezetőjeként dolgozott, és számos üzletkötő tartozott hozzá. Köztük egy férfi, aki kedvelte a munkáját, sőt jó is volt benne, de igazán, a szíve mélyén, bulizni szeretett. Így aztán néhány délelőtti egyeztető telefonjuk furára sikeredett. Nem kellett naponta bemennie a bankba, hiszen ez mozgós munka, ügyfelekhez kell járni, telefonálni, szóval időben kötetlen, de tervszámok azért vannak. Egyszer reggel órákig nem lehetett elérni, majd mikor dél felé kicsit bizonytalan hangon, motyogósan felvette, azt mondta, tárgyal, onnan szaladt épp ki, hogy visszahívja a főnökét. Szép sztori lett volna, ha nem abban a pillanatban kezdtek volna éktelen lármázásba mögötte a kakasok, mert azt tudtuk, hogy a szülők háztáji üzletben voltak érdekeltek. Ezt persze András irtó viccesen tudta mesélni nekünk, és egyáltalán, olyan a jelenet, hogy az Üvegtigrisben sírva nevetnénk végig, de az is igaz, hogy ez pont addig jópofa, amíg nem egy fontos, komoly ügyfélnek hazudozik és bukik le, mert itt nem róla, hanem a cégről van már szó, akit ez a kis pityókás pofa is képvisel a tyúkólból. Szóval én megértem ezt a totális, minden részletre kiterjedő figyelmet. 
Pár napja Prágában elmentünk egy esti, karácsonyi koncertre, amilyenből sok van különböző templomokban, barokk termekben, könyvtárszobákban. Négytagú vonószenekar játszott, nyilván nem ismertem őket, és azt se tudtam, hogy amúgy ők egy formáció-e, vagy csak ilyen ünnep előtti alkalmakkor játszanak közösen. Mindegy is, mert nagyon szép koncert volt, és mivel csak a zene van, négy zenész székeken a színpadon, sok apró részletecskét figyelhettem meg. A stukkót, a gyertyát, a mellettem ülő párt, a programfüzetet, az ajtót, és aztán már csak a zenekaron járattam a szemem. Mindenki feketében volt, szépen, tetőtől talpig. Azon gondolkoztam, van-e ilyen konkrét egyezmény, vagy ez szabadon választott, mindenesetre a fekete üzen valamit. Például azt, hogy itt most a zene a fontos, semmiképp se terelnék el a figyelmet egy frappáns feliratú pólóval vagy egy piros zoknival. Nem. Itt most ők, a zenészek tulajdonképpen a Mozartok és Vivaldik, illetve a hangszerek mögött, a háttérben maradnak, a fekete mintha ennek a tiszteletnek, alázatnak lenne a egységes jele. Sok ilyen uniformissal találkozunk, anélkül hogy észrevennénk, miközben ezek hatnak ránk. A fehér köpenyek hitelességet adnak az orvosokon, az erős színű pólók a mexikói ételeket áruló büfében ráerősítenek a hely szellemére, ügyfélszolgálatok egyenkosztümjeitől meg valami profizmus kezd terjengeni a térben. Eszembe jut ellenpélda is, meglepve láttam, még a választások idején BKV-buszsofőrök kreclijében, hogy milyen lapokat olvasnak, mert azokat az ablakuk elé teszik. Csodás felhozatala volt pár félfasiszta újságnak, persze mindenkinek szíve joga, mit olvas otthon, de amíg egyenruhában van, addig mindenével a cégét képviseli.
