A kilakoltatás réme: Ezrek veszíthetik el lakásukat

Milyen hitelt válasszak? – Az olvasó kérdez, Ács Gábor válaszol

„2008-ban vett fel a lányom meg az élettársa az egyik banktól ötmillió forintot, amiből egy ferencvárosi lakást vettek meg, majd újítottak fel. Közben a lányom munkanélküli lett, s aztán sikerült ugyan elhelyezkednie, de most megint munkanélküli. Tavaly óta nem tudják visszafizetni a pénzt. A tartozásuk most már több mint 8,4 millió forint, és ott tartunk, hogy akármikor kijöhet a végrehajtó, és elveheti a lakást. Próbáltunk tárgyalni a bankkal, de nehéz velük zöld ágra vergődni” – meséli hozzátartozóinak kálváriáját Andrea.
A középkorú asszony családja egyike azoknak, akiket bedőlt hitelesekként emleget a köznyelv, s akikről a különböző híradásokban mind gyakrabban esik szó.

Spirálban

Bár a maga fordulatait és drámaiságát tekintve minden család története egyedinek mondható, az egyes esetekben a legtöbbször mégis azonos a háttér. A pomázi lakos Gábor például arról beszél, hogy egyik a napról a másikra következett be a fordulat a családja életében; s a tervezhetőséget, illetve a viszonylagos anyagi jólétet az életkörülmények gyors romlása váltotta fel.

„A nejem vett fel 17 millió forint hitelt, aminek a segítségével családi házat vásároltunk. Akkor még, ahogy mondani szokás, ment a szekér. A feleségem ingatlanközvetítőként dolgozott. Aztán a gazdasági válság hatására egyik napról a másikra minden összedőlt. Nem ment a piac, nekünk sem volt bevételünk. Ezt jeleztük a banknak. Jelenleg 3-4 havi részlettel vagyunk elmaradva. Már kaptunk felszólítást, és nagyon félünk, hogy kilakoltatásig fajul a dolog” – mondja a középkorú férfi, aki szerint a probléma megoldását az sem könnyíti meg, hogy arról nem szívesen beszélnek az érintettek.
„Takargatjuk a nehézségeinket, persze. De közben azért próbáljuk megoldani is a helyzetet. Bizakodunk, hogy hátha el tudunk adni valamit, és azt vissza tudjuk forgatni az adósságba. Játszunk az idővel. Ezért is szeretném azt kérni, hogy a bankok hagyjanak egy lélegzetvételnyi időt. Egy időre függeszthessük fel a törlesztést, aztán majd meglátjuk.”

A nyugdíjas éveiben járó Zsuzsa elsősorban az árfolyam-ingadozásokról panaszkodott, aztán hamar a napi megélhetési gondokra terelődött a szó.
„A fiam 11 millió forintot vett fel három évvel ezelőtt. A törlesztés 76 ezer forintról indult, és ma megközelítőleg 140 ezer forintnál tart. Most jön a harmadik kisunokám. Egy kétszobás családi házban lakunk. Szó szerint nyomorgunk. Az én nyugdíjam – ami özvegyivel együtt 78 ezer forint – teljesen elmegy a rezsire. És nem azért, mert rosszul gazdálkodunk, hiszen nem iszunk, nem dohányzunk, nem járunk szórakozni sehová. Egyszerűen nincs mit beosztanunk. Pillanatnyilag még fizeti a fiam a részleteket, jelenleg egy hónappal van elmaradva” – fakad ki a budakalászi hölgy, aki a „tűrhetetlen” jelző kíséretében beszél a hozzá hasonló sorsú családok viszontagságairól.

A kilakoltatás réme

Orbán Viktor miniszterelnök Fotó: Sanoma Archív / Vörös Szilárd

Jól látható, hogy az egyes elbeszélésekben menetrendszerűen visszatérő elem a kilakoltatástól való félelem. Orbán Viktor miniszterelnök még decemberben jelentette be, hogy április 15-ig kilakoltatási és árverezési moratórium van érvényben. Néhány hete pedig arról kezdtek szállingózni a hírek, hogy megkezdődtek a tárgyalások a moratórium meghosszabbításáról – végleges döntés azonban minderről még nem született.
A kormányfő az ismert közösségi portálon a múlt pénteken ugyanakkor jelezte: „Senki sem válhat hajléktalanná azért, mert a válság miatt nem tudja fizetni a törlesztőrészleteit.”
A Facebookon közzétett bejegyzésében a miniszterelnök egyszerre helyezte kilátásba a Nemzeti Eszközkezelő felállítását; illetve említést tett azokról a tárgyalásokról is, amelyek azt kívánják tisztázni, hogy a magyar költségvetés és a bankrendszer milyen arányban vállaljon felelősséget a kialakult helyzetért: „A magam részéről nem támogatok olyan javaslatot, amely a költségvetés kontójára fizeti a bankok által megkötött hitelek árát. Ez elfogadhatatlan lenne, hiszen akik erejüket megfeszítve fizették a hiteleiket, azok joggal éreznék igazságtalannak ezt a megoldást. Ezért a célunk az, hogy a magyar költségvetés, a bankrendszer és az adósok arányosan osszák meg a devizaárfolyam elszabadulása miatt bedőlő lakáshitelek költségeit”
Szíjártó Péter miniszterelnöki szóvivő a napokban ugyancsak közölte: a moratórium lejárta után sem kerülhet egyetlen család sem utcára azért, mert nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket.
Mindazonáltal a helyzet mind aggasztóbbá válásának a jele, hogy az elmúlt hetekben több olyan cikk, híradás látott napvilágot a sajtóban, amelyek a helyzet kuszaságára, illetve arra hívják fel a figyelmet, hogy a moratórium önmagában csupán csekély védelmet jelent. A problémás adósokkal foglalkozó Széchenyi Hitelszövetség elnöke például arról beszélt a Klubrádió egyik adásában, hogy jelenleg érvényben van ugyan a kilakoltatási tilalom, ám a bírósági eljárás nincs felfüggesztve. Barabás Gyula úgy látja: ha olyan hitel esik ki, amelyek mögött garanciavállalás van, ott egyre ritkábban tapasztalható, hogy a pénzintézetek egyezségre törekednének.

A sorok között

A Fogyasztóvédők Országos Egyesülete (FOE) mindeközben arra is figyelmeztetett, hogy míg a korábban felvett hiteleknél a bankok biztosítékként jelzálogjogot kértek bejegyeztetni az adós ingatlanára vagy kezességet kértek, újabban opciós (vételi) jogot kötnek ki az ingatlanra. A FOE közleménye szerint a különbség nem elhanyagolható. Ha ugyanis a jelzálogjoggal biztosított követelés esetén végrehajtásra kerül sor, abban az esetben a kilakoltatási tilalom vagy az önkormányzat elővásárlási joga nyújthat némi segítséget, ám az opciós jog érvényesítése esetén semmi jogszabályi segítségre nem számíthat az adós.
Legalábbis vészjóslóak Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnökének szavai is, aki a Vasárnap Reggel napilap február 26-i számában már kész tényként beszélt arról, hogy sokan fogják elveszíteni a tulajdonukat. A szakember ezért egyrészt azt javasolja, hogy a banki hitel igénylésekor valamennyi esetet egyesével vizsgáljanak meg – lehetővé téve azt, hogy a kevésbé kilátástalan helyzetben lévő ügyfelek kisebb segítséggel akár maguktól kievickélhessenek a csapdából. Másrészt a helyzet rendezéséhez Vecsei egy hálózat létrehozását tartaná jónak, ahol a családok – a bankok helyett – mentorokkal, szociális munkásokkal beszélhetnének az őket nyomasztó problémákról.