Rés a pajzson

Wikileaks

Egy norvég parlamenti képviselő Nobel-békedíjra jelölte a WikiLeaks portált, mondván a szervezet jelentősen hozzájárult a véleményszabadság és az átláthatóság elősegítéséhez. Sokak szemében azonban Julian Assange és társai információs terroristák. A Wikileaks „arca” szerint a portál egy tárolóhely, ahol a valóságtartalom szigorú ellenőrzése után megosztják a világgal az információkat. Azokat, amelyeket hozzájuk juttatnak el olyanok, akik elégedetlenek egy szervezet – adott esetben egy állam, egy kormányzat – működésével vagy titkolózásával.
Így derült fény egyebek mellett egy 2007-es bagdadi lövöldözés hátterére is. Tizenkét ember halt meg amerikai golyóktól, többek között a Reuters két munkatársa is, ezért a brit hírügynökség tiltakozott az amerikai hadseregnél. A vizsgálat szerint a katonák felfegyverzett lázadókkal szemben jogosan léptek fel, azt pedig nem tudhatták, hogy civil újságírók is vannak köztük. A Wikileakshez eljuttatott 39 perces videofelvétel azonban azt bizonyítja, hogy két harci helikopter legénysége bagdadi járókelőkre tüzel 30 mm-es gépágyúkkal. A videót két hét alatt hatmillióan nézték meg. Az Egyesült Államok azonban súlyos jogsértésnek tartja a titkos dokumentumok közzétételét.

A valóság néha nem elég

Witold Pilecki merényleteket hajtott végre a né- metek ellen, hogy az auschwitzi táborba bekerül- ve jelentéseket küldhessen

Witold Pilecki lengyel tiszt hiába hajtotta végre a második világháború egyik legbátrabb kémakcióját, a nácik rémtetteit leleplező jelentései nem érték el a kívánt hatást. 1940-ben merényleteket hajtott végre a németek ellen, hogy bekerüljön az auschwitz–birkenaui haláltáborba, onnan információkat juttasson ki, és ott titkos, belső ellenállási mozgalmat szervezzen. Hírvivői hálózat segítségével juttatták ki a leleplező üzeneteket, amelyeket a lengyel ellenállás eljuttatott a brit kormánynak is. Ezek a dokumentumok jelentették a nyugati szövetséges hatalmak hírszerzése számára az alapvető forrásokat Auschwitzról.

Komoly tervek készültek a tábor felszabadítására, amelyekben szerep jutott a brit királyi légierőnek is, nekik kellett volna a területet bombázniuk. 1943-ra azonban világossá vált, hogy a szövetségesek nem szabadítják fel a tábort. Pileckiék pedig megszöktek. Levéltári anyagokból az derül ki, hogy európai kormányok és a Vatikán is ismerte az Auschwitz-jelentést. A brit politikusok eleinte úgy gondolták, a lengyelek túloznak, annak ellenére, hogy a brit MI6 titkosszolgálat hitt az információk hitelességében. Mindenesetre történelmi tény: a haláltábor, illetve az oda vezető utak megtámadása elmaradt.

Jó reggelt, Vietnam!

Daniel Ellsberg alternatív Nobel-díjat kapott a vietnami háború valóságát feltáró do- kumentumok közléséért

Daniel Ellsberg katonai elemzőként dolgozott egy kutatásfejlesztést végző cégnek. 1969-ben olyan iratokat sikerült lemásolnia, amelyek azt bizonyították, hogy az amerikai kormány hazudik a vietnami háborúval kapcsolatban. A dokumentumokból kiderült, hogy bár Johnson elnök azt ígérte, hogy a háborút nem terjesztik ki, az indokínai bombázások már átterjedtek Laoszra és Észak-Vietnam partjaira is. Úgy tűnt, hogy a kormány tisztában volt azzal is, hogy az USA nem kerülhet ki győztesen a konfliktusból, a harcok folytatása sokkal több áldozattal jár, mint amennyit bevallottak.
Az iratokat a New York Times című lap riporterének is megmutatta. Bár az újságíró azt ígérte, bizalmasan kezeli az iratokat, megszegte szavát, és megjelentette azok egy részét a hozzáfűzött kommentárokkal együtt. A Nixon-kormány bírósági úton tiltatta le a további cikkek megjelenését, de Ellsberg további 18 lapnak is elküldte a dokumentumokat. A Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette a közlés leállítását. A katonai iratok közzététele rontotta az amerikai kormányok szavahihetőségét, és ha áttételesen is, de végső soron hozzájárult a későbbi amerikai kivonuláshoz. 2006-ban Daniel Ellsberg megosztott alternatív Nobel-díjat kapott, az indoklás szerint azért, mert „jelentős személyes kockázatot vállalva a békét és az igazságot tekintette mindenekelőtt valónak”.

Mély Torok

Bob Woodward és Carl Bernstein. A The Washington Post újságíróinak köszönhetően robbant ki a Watergate-botrány

Épp az említett iratok keltette botrányt követően alakult meg a „Fehér Ház vízvezeték-szerelői” (White House Plumbers) nevű titkos csoport, melynek feladata a szivárgások felderítése és elhárítása volt. Ennek következménye volt a Watergate-irodaházban elkövetett betörés, amely komoly belpolitikai válságot okozott az Egyesült Államokban. 1972 nyarán a The Washington Post közölte, hogy betörtek a Watergate-ház egyik irodájába, s ennek kárvallottja az amerikai Demokrata Párt akkori elnöke. A Nixon-kormány célja az volt, hogy a politikai rivális telefonjába lehallgatókészüléket szereljenek.
A vizsgálat során kiderült, hogy maga az elnök is tudott a dologról, egyes vallomások szerint ő adta ki az utasítást a betörésre. Az üggyel kapcsolatos titkos információkat a Nixon elnök környezetében dolgozó, harminc évig névtelenségbe burkolózó „Mély Torok” (Deep Throat, amely egyébként egy 1972-es pornófilm címe volt) adta ki Bob Woodward és Carl Bernstein újságíróknak. 2005-ben W. Mark Felt, az FBI egykori második embere beismerte, hogy ő volt az, aki azokat a leleplező információkat kiszivárogtatta, amelyek Nixon lemondásához vezettek.

Molesztálás az egyházmegyében

Közel egy éve a katolikus egyházat is elérte a New York Timesban nyilvánosságra hozott titkos vatikáni levelezés keltette botrány. Ezekből a dokumentumokból kiderült, hogy a jelenlegi pápa, XVI. Benedek, 1996-ban a hittani kongregáció vezetőjeként nem értesítette a rendőrséget, amikor tudomására jutott, hogy Milwaukee egyházmegyében él egy pap, aki gyermekekkel létesített szexuális kapcsolatot. A vád szerint a molesztálással vádolt lelkész huszonöt éven keresztül közel kétszáz fiatal fiút molesztált egy siket gyermekeket befogadó árvaházban.
Az iratok azért most kerültek nyilvánosságra, mert két amerikai ügyvéd tavaly tavasszal beperelte Milwaukee egyházmegyét az Egyesült Államok bíróságán. A bizonyítékok között szerepel a wisconsini püspökök és Joseph Ratzinger bíboros – a jelenlegi pápa – levelezése, amelyből kiderül, hogy a hivatal vezetése, bár fontolóra vette a megvádolt pap kizárását, fontosabbnak tartotta, hogy az egyházat megvédje a botránytól. Az esetet követően a sajtó számos hasonló ügyet tárt a nyilvánosság elé.