Hogyan taxizzunk Európában?

10 váratlan költség nyaraláskor

A hazai taxisok itthoni megítélése finoman szólva is igen negatív, ez azonban nem jelenti azt, hogy külföldi szemmel nézve a magyar fuvarozók kirívóan trükkösök vagy lehúzósok lennének. Ha tapasztalt utazókat kérdezünk, általában Prágát említik első helyen „taxisveszély” tekintetében, és ugyanez jön le az internetes fórumokon is. A magyar utasok a kedvezőtlen hazai tapasztalatokat hajlamosak kivetíteni egész Európára, pedig a szolgáltatás a legtöbb országban korrektnek mondható. Az apró trükköket persze mindenhol ismerik, de igen sok város van az öreg kontinensen, ahol kifejezetten megéri a taxik igénybevétele.

Tarifatábla kódfejtőknek és a legdrágább város

Az országok többségében hatósági áras a szolgáltatás (kivétel például Stockholm, ahol a nagy konkurenciaharc kényszeríti ki, hogy a szabad árazás mellett se legyenek nagy eltérések), de a tarifatábla sokszor kissé bonyolult.

Az alapdíjon felül a kilométerdíj adja a viteldíj nagyobbik részét, ami jókora kilengéseket mutathat naptól és napszaktól függően. Az éjszaka természetesen drágább, emellett sok helyen vannak extra költségek: például a reptéri fuvarokra, látványosságoktól történő indulásra, vagy épp poggyász fuvarozására – ez utóbbit akkor kell fizetni, ha szegény sofőrnek ki kell nyitnia az utas kedvéért a csomagtartót.

Az árak nagyon széles sávban szóródnak. Személyes tapasztalatom alapján a két véglet Barcelona és Amszterdam. A katalán fővárosban 1,3 euró az alapdíj, és csúcsidőn kívül 1 euró alatt van a kilométerköltség is – ez alig drágább, mint a budapesti árszint. A holland fővárosban viszont 7,5 euróról indul az óra, igaz, ebben legalább az első két kilométer díja benne foglaltatik. De a 2,2 eurós kilométerdíj is nagyon magas, így ha nem sietünk, vagy nem vagyunk nagyon fáradtak, érdemes inkább az éjjel-nappal megfelelő színvonalú tömegközlekedési eszközöket használni. A 7,5 eurós napijegy alig drágább, mint az európai átlag, ennyi pénzért épp csak beülhetünk a taxiba. Persze ha 3-4 ember együtt utazik, sokszor máshogy alakul az egyenleg – nem csak Amszterdamban. Londonban, illetve Nagy-Britanniában a jól ismert, speciális formájú taxik közül sok el tud vinni 6-7 embert is.

A középmezőny

Bécs, Párizs és London egyébként nagyjából a középmezőnyben foglal helyet, bár a képzeletbeli európai taxis árlistán, és persze Skandináviában kifejezetten drága mulatság a bérautó. Kelet-Európa mellett Spanyolországban és Portugáliában taxizhatunk a legolcsóbban (az itthonihoz hasonló árakon), Olaszország viszont meglepően drága. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy egy belvároson belüli 10–15 perces, néhány kilométeres fuvar Európa nagy részén kijön 10–12 euróból.

Van, ahol a taxik kinézete is azonos (vegyük például a fekete-sárga barcelonai járműveket), míg sok helyen csak a tetejükön levő tábla alapján lehet őket felismerni. Ha a tábla világít, az általában azt jelzi, hogy szabad a taxi, de például Pozsonyban nem feltétlen ez a helyzet. Általános jó tanács, hogy a mezítlábasokat érdemes kerülni, vagyis figyelni a taxiscégre utaló emblémákat. Ha beülünk a kocsiba, akkor először a taxis nevét és számát tartalmazó igazolványt vagy táblácskát, valamint a taxióra meglétét célszerű ellenőrizni. Ha ilyen nincs, de utaznunk kell, próbáljuk meg előre kialkudni a fizetendő összeget – nyelvi problémák esetén mindenképp írásban, akár egy cetlire felvésve.

Trükköző taxisok

A taxiórán szereplő számot mindig érdemes megnézni, az alapdíj ritkán magasabb 2-3 eurónál. Több helyen (Amszterdam mellett például Brüsszelben) az a rendszer, hogy 1-2 kilométer az alapárban foglaltatik, ezeknél elfogadható a magasabb kezdőösszeg. Ha viszont nem ilyen városban vagyunk és 3 eurónál magasabb összeget látunk, érdemes rákérdezni a dologra. Gyakori trükk, hogy a szállodából telefonon hívott kocsi vezetője a hívás pillanatában elindítja az órát, de ez legalább könnyen felismerhető, amikor beszállunk a kocsiba. Ahhoz viszont már előre készülni kell a helyi tarifákból, hogy kiszúrjuk a valósnál magasabb tarifa alkalmazását – márpedig az éjjeli vagy vidéki ár nappali használata szintén elterjedt gyakorlat világszerte.

Tippek

Talán nevetségesnek tűnik, de hasznos trükk az utas részéről, ha térképpel a kezében száll be a kocsiba és annak nézegetését imitálja. A sofőr ilyen esetben nem kockáztatja meg a legelterjedtebb átverést, vagyis a cikcakkozást, a kerülőutak használatát. Általában is azokat az utasokat húzzák le, akikről lerí, hogy nincsenek képben és nem érdekli őket az ár.

Hasznos, ha van nálunk apró. Borravalóként általában elég, ha felfelé kerekítünk, persze a jó szolgáltatást nem szégyen nagyobb jattal honorálni. A visszajárót mindig ellenőrizni kell, tele van a net olyan beszámolókkal, hogy a taxis leejtette a 20 euróst, aztán valahogy tízesből adott vissza.  S persze meglepően gyakran kifogynak a visszajáróból is az élelmes fuvarozók. Európa nagy részén bankkártyával is lehet fizetni, de csak erre hagyatkozni nem jó ötlet. Legutóbb egy fesztivál kimerítő napja után, éjjel 3-kor nem fogadta el egyik kártyánkat se egy barcelonai taxi terminálja, szerencsére pár száz méterre volt egy bank, ahova elvitt a sofőr, s ahol készpénzt tudtunk kinyerni az automatából.

Végezetül legkellemetlenebb élményünk. A legbunkóbb fuvarozóba Dublinban futottunk bele. A reptértől kocsival 5 percre levő egyik szállodába volt foglalásunk, késő este volt, a gép késett, busz pedig már nem volt. Rengeteg taxi állt sorba és kevés volt az utas. Öten voltunk, nagyobb kocsit kértünk. Amikor ír barátunk megtudta, hogy csak pár perces fuvar jutott neki, káromkodni kezdett, a rádióban alig félreérthetően minket, utasokat fikázott, majd a szálloda előtt – miután az érkezés pillanatában 4 euróval ugrott az óra, és ezért egy fitying jattot sem adtunk – szó szerint kidobott a kocsiból.