Gubás Gabi: Annát nem terveztük, akkor jön, amikor ő szeretett volna

– Szülés előtt három héttel még edzőterembe jársz?
– Csak annyit mozgok, amennyi jólesik. Attilával – aki már négyéves – is összesen nyolc kilót híztam. A gyermekvárást nem terhességként, hanem valóban áldott állapotként élem meg. Szerettünk volna kistestvért a fiunknak, de Anna nem volt tervezett baba – engedtük, hogy akkor jöjjön, amikor jönni szeretne. Most több időm van a befelé figyelésre, a várakozásra… Akkor a nyolcadik hónapban is energikusan készültem egy kaposvári premierre – most viszont más, hiszen naponta legfeljebb egy munkát vállalok el, és azt látom, hogy egyre harmonikusabban élem meg a mindennapokat.

– Minden nő életében eljön az a pillanat, amikor ránéz valakire, és tudja: tőle szeretne gyereket szülni. Te még emlékszel erre a pillanatra?
– Hogyne! Attila akkor még nem volt a férjem, de már együtt voltunk, és engem egy amerikai forgatás elszólított egy hónapra. Maradhattam volna tovább is, ígéretet kaptam további munkára, de én haza akartam jönni hozzá, minél előbb. Tisztán emlékszem: ereszkedett Magyarország felett a repülőgép, gyönyörű volt a táj, láttam a Balatont, és akkor hirtelen belém hasított a vágy: szeretnék Attilától gyereket szülni.

– Gyorsan estetek szerelembe?
– Á, nem. Balesetet szenvedtem a színpadon, ráestem a hátamra, és kiderült, hogy vérömleny keletkezett benne, ráadásul porckorongsérvem is lett, ami ugyan nem szakadt át, de meg akarták operálni. Én viszont nem szerettem volna megműttetni, úgyhogy elkezdtem másféle segítséget keresni, és így találtam rá. Ő természetgyógyászként színészberkekben is ismert volt. Természetes gyógymóddal helyrehozott, de eléggé zárkózott volt, visszahúzódó életet élt, ráadásul a páciense voltam, úgyhogy akkor még nem alakult köztünk semmi. Másfél évvel később viszont összetalálkoztunk egy társaságban, és akkor figyeltünk fel igazán egymásra.

– Hiszel az alternatív gyógymódokban?
– Ahhoz, hogy az ő segítségével valaki meggyógyuljon, vagy éppen megőrizze az egészségét, nem is kell hinni ezekben a módszerekben – csak alkalmazni kell őket. Például amikor Attilát vártam, illetve most, Annával is hidegen sajtolt olajakkal támogatjuk az immunrendszeremet. Csak egy kis kanállal teszek a férjem által összeállított keverékből a reggeli gyümölcslébe, és energikus vagyok, nincs a kismamákra jellemző állandó éhségérzetem, csak annyit eszem, amennyire szükségem van, nincsenek nassolási rohamaim. A természetes gyógymódokban annyira mindig hittem, mint az egyéb természethez közeli megoldásokban. Talán azért is, mert Tégláson, egy kisvárosban nőttem fel, nagyon közel a természethez – emlékszem, amikor Budapestre költöztem, sokáig szenvedtem a szennyezett levegőtől.

– Mégis a belvárosban laktok…
– Igen, de ha tehetjük, megyünk a biatorbágyi házunkba. Kétlakiak vagyunk. Attilával egyéves koráig kint laktunk, nagyon jó volt, hiszen erdő vett körül bennünket. Vele két és fél évig maradtam otthon, erre elsősorban nekem volt szükségem. Nem tudom, Annával hogyan alakul majd.

– Elkényeztet a férjed?
– Nagyon: szeretettel és figyelmességgel. Érzem, figyel rám, és ettől folyton a föld fölött lebegek… Talán ez is az oka annak, hogy az áldott állapotban ennyire jól érzem magam. Figyelek magamra, az olajakkal kenem a bőrömet is, tehát nincs rajtam plusz stressz, mert nincsenek striáim, kívánatosnak érzem magam, és jól vagyok a bőrömben. Tegnap még egy rockoperát énekeltem fel egy stúdióban, holnap szinkronba megyek, holnapután fotózásra…És mégis elképesztő nyugalmat érzek. Friss vagyok, nincs semmi, amitől rosszul érezném magam. Sok időm jut a kisfiamra, de a kislányomra is, rácsodálkozom a napsütésre, arra, hogy milyen szép és kerek így az egész világ.

– Nem aggódsz amiatt, hogy a kisfiad esetleg úgy érzi majd, Anna többet „kap” belőled a nyáron?
– Nem szoktam előre aggódni. Bízom az ösztöneimben. Szerintem nincs értelme olyasmi miatt aggódni, amit még meg sem tapasztaltunk. Attila kiegyensúlyozott, nyugodt, boldog, harmonikus kisgyerek, úgy hiszem, nem érzi majd mellőzöttnek magát. Én akkor sem féltem, amikor biztos társulat helyett a szabadúszást választottam, sőt: azt éreztem, hogy el mertem ugrani egy hegyről a semmibe, és lassan szárnyam nőtt – zuhanás helyett repülni kezdtem. De ehhez az szükséges, hogy ne féljünk a holnaptól. Aggódhatnék amiatt például, hogy lesz-e majd munkám két gyerek mellett, szabadúszóként, de ha az ember engedi, hogy történjenek vele a dolgok, ha hallgat az ösztöneire, és figyeli a jeleket, merre érdemes menni, s emellett még képes élvezni is a pillanatot, akkor jól fognak alakulni a dolgai. Örülök annak, ami van, de azt is tudom, hogy mindig minden változik. És ha erre rásegítünk pozitív gondolatokkal, akkor nagy az esély arra, hogy a változás jó irányba repít.

A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:

• Hét gyerek szeretete tölti fel energiával
  
• Újabb ezoterikus őrület
  
• Miért születik a gyerek?
  
• Marton Levente receptjei: Haltarisznya
• Interjú Gubás Gabival 
  

Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!