Mindhárom gyerekemet imádom, de most Merse a sztár

Törzshelyén, mielőtt leülnénk, hárman is hátba veregetik, pár kedveskedő mondat kíséretében. Aztán mire kérdeznék, már a közepében is vagyunk a beszélgetésnek. Szabadkozik, ha véletlenül krémmaradványokat találnék az arcán – éppen kozmetikustól jön, magyarázza! „Natúr!” – mondja, mintha mentegetőzne. – „Fölöslegesen nem viszek be mérgeket.”

– Talán egészségeséletmód-mániás?
– Huszonkét évesen, egy féltékenységi akció következtében, berepültem a zenekari árokba, és bevérzett a vesém. Kiderült, hogy egy 6,5 centis rosszindulatú daganat okozza a vérzést. Azóta keresem az egészséges termékeket. Nem vagyok egészségmániás, olykor rágyújtok, és a jó borokat sem vetem meg. Úgy gondolom, a szervezetem kohó: ha káros anyagokat viszek be, akkor utána kell küldeni olyanokat is, amelyek ezt ellensúlyozzák.  
– Szerencsefiának, Lucky Boynak nevezik a gyógyulása óta. Tényleg szerencsés?
– Az orvosok is megmondták, hogy a műtét után 40 százalék esélyem van a túlélésre. Tehát szerencsés vagyok. De mellé kell tudatosság és nagy akarás is. Amikor az életemért küzdöttem, sokat gondolkodtam, mitől lettem beteg. Biztos voltam benne, hogy lelki eredetű a daganatom. Az első feleségemmel gyerekkorunk óta együtt jártunk, és mire Bendegúz megszületett, megromlott a kapcsolatunk. Úgyhogy elváltam, és kerestem egy hobbit: megtanultam énekelni. Végső soron a betegségemnek köszönhetem, hogy változtatni akartam, közvetve tehát azt is, hogy bekerültem az Operettszínház csapatába. Ráeszméltem, hogy az életemet ajándékba kaptam, és az én felelősségem, mit kezdek vele.
– Valóban, de sokfelé tartozunk felelősséggel.
– Így van. Ezért arra törekszem, hogy őszinte csapat vegyen körül. Beleértve a gyerekeimet is: ha az első pillanattól nem próbáljuk a bizalmi körbe bevonni a gyereket, akkor a mindennapok tele lesznek sumákolással.
– A volt feleségével is jó a viszonya?
– Igen. Ott is három gyerek van, Bendegúzzal együtt. Múltkor egy baleset miatt nálunk laktak. Furcsa érzésem volt ettől, de a két nő remekül elbeszélgetett egymással.
– Nehezen talált párt a válás után?
– Összesen három kapcsolatom volt: az exfeleségem, a lány, aki miatt lelöktek a színpadról, és Erika, akivel barátságnak indult az egész, és végül igazi társam lett. Ha nem volnának gyerekeink, akkor sem tudnék elszakadni tőle. Bármit megtesz a gyerekekért, ügyes konyhatündér – mestercukrász a szakmája –, és mindent megszerel. Régen sokszor a haverjaim helyett vele jártam sörözni. Amikor megismerkedtünk, a harmadik napon összeköltöztünk, mint két barát. Talán a betegségem miatt, de volt bennem bizalmatlanság.
– Nem szereti érzelmileg kiszolgáltatottnak érezni magát?
– Szeretem, ha szeretnek, és én is sok szeretetet adok. Nálunk a szerelem és a szeretet hullámzik. Volt olyan, hogy búcsút mondtunk egymásnak, de aztán meggondoltuk. Azóta pedig, hogy gyerekeink vannak, már nem csak a magunk életéről döntünk. Erős szövetségben élünk.
– A kapcsolatokban általában van egy domináns fél…
– Nálunk Erika!
– Hogyan éri el, hogy az ő szava érvényesüljön?
– Úgy, hogy én ráhagyom. Nem próbálom meggyőzni, mert a végén úgyis mindig neki lesz igaza.
– Tehát konfliktuskerülő?
– Nem vagyok az. De kevésbé fontos dolgokban engedek, hiszen ami neki jó, az nekem is. Nem akar rosszat.
– Egy nőnek az anyaság kiteljesíti az életét. Ön hogyan van az apasággal?
– Bendegúzzal nem tudtam megélni – a betegségem miatt. Próbálom most pótolni nála, amire akkor nem voltam képes. Rózsával más volt a helyzet: amikor csak tehettem, vele voltam. Nagy a szerelem köztünk, bújós kislány, imádom! De a legerősebben most, Mersével érzem, milyen élmény egy újszülött.
– Sok férfitól hallottam, hogy ő egy gyerekkel akkor tud csak valamit kezdeni, amikor már beszél.
– Én nem. Olyan csodás volt látni, hogy kibújt két foga, vagy amikor Rózsa először mondta: apa. Mondjuk egészen pontosan így hangzott: „bab”. Nem is lehetne, hogy ne foglalkozzam velük, hiszen folyton velünk vannak. Mindenki ott hempereg a mi nagy franciaágyunkon. Sokszor, ha rossz kedvem van, csak elvonulok Mersével, és elnézegetem.
– Mintha különböző fázisban lennének: a felesége babázik, ön épp a filmes pályán szeretne elindulni. Ősszel kiderül például, kap-e szerepet egy amerikai filmben.
– Azért lettem színész, hogy filmezhessek, és maradjon valami maradandó is rólam. Sorozatokban szerepeltem ugyan, de magyar filmre sose kaptam felkérést.
– Mit gondol, azért nem hívták, mert beskatulyázták musical-operettszínésznek?
– Azért is. Meg azért, mert nagyon nagy a tolongás.
– De a sármos rosszfiú szerepében nincsenek sokan.
– Pedig az Operettszínházba bekerülve sokfélét játszottam: az őrült zsenit, Mozartot, a bohém Benvoliót, a szerelmes trónörökös Rudolfot, Latabár egykori szerepét, Froscht. De most filmen, koncerten, színpadon is rosszfiúkat alakítok. Nemrég maffiózószerepet kaptam egy olasz filmben, és boldog voltam, amikor a rendező azt mondta búcsúzóul: fogunk még találkozni, mert tetszik neki az arcom, őrizzem meg!
– Miben tudja leginkább megmutatni magát?
– Mindig másban. Nagyon élvezem, hogy rám ragadt ez a „rosszfiús maffiózó-gengszter” karakter. Augusztusban Vastag Csabival, Hujber Ferivel „Gengszterek éjszakája” címen csapunk hatalmas bulit a Margitszigeten, világhírű slágerekkel és egyedi műsorral. Világbajnok szteptáncossal és Európa-bajnok hiphopcsapattal bolygatjuk fel Budapestet egy éjszakára. Szintén augusztusban mutatjuk be az Operettszínház társulatával a Miss Saigont Sopronban, amelyben Kaszás Attila egykori szerepét, a „Professzort” alakítom.
– Boldogtalan lenne, ha nem tudna bejutni a filmes világba?
– Azt azért nem! Ebben a bőrben és ebben a színházban, amelyben vagyok, nagyon jól érzem magam. Otthon is minden egységben van. De szeretném lerakni a névjegyemet, és megmutatni magam filmen is.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Mészáros Árpád Zsolt
• Paleolit receptek 
  
• Nem kívánt babák az inkubátorban  
• Politikusok és a szex
• Így dolgozom én a strandon!
• Milyen a mi kapcsolatunk?
• Nyári nagymamák

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!