“Nem minden rózsaszín? Majd elválok!”

A hír: A péntek délután még házasokként bejelentkező párok vasárnap független, szabad emberekként távozhatnak a hollandiai válószállóból. 2499 euró, azaz nagyjából 675 000 forint megfizetése ellenében hétvégi kikapcsolódás keretein belül válhatnak el egymástól a holland házaspárok. A szolgáltató cég intézi az összes kellemetlen papírmunkát, ügyvédeket, pénzügyi tanácsadókat, sőt igény szerint még pszichológust is biztosít a feleknek. Az ő dolguk eközben annyi, hogy a lehető legjobban érezzék magukat az 5 csillagos luxusszállodában, ahol természetesen külön szobákban helyezik el őket. A nem egész háromnapos program zárásaként aztán már csak a dokumentációt kell átolvasniuk, illetve a szükséges papírokat kell aláírniuk, és máris búcsút inthetnek egymásnak, egyszer s mindenkorra.

Karfiáth Orsolya különvéleménye:
Kezdem azt gondolni, hogy lassan nem lesz mit kitalálni. Az egésznek persze az az eredője, hogy valamiképpen mindenkinek (na jó, szinte mindenkinek) pénzt kell keresnie. A munkalehetőségek egyre fogynak, gondoljunk csak arra, hogy egyre kevesebb munkaerőre van igény, minden területen fogy a státuszok száma. A szupermarketekben előbb-utóbb magunk is lehúzhatjuk az árukódot és gépbe dobhatjuk a pénzt (ergo nem lesz szükség eladókra sem), a reptereken mindent átvesznek a robotok és automaták (még egy csomó munkaerő kiesik), a bankolás nagyrészt a neten fut – és ezek csak a legáltalánosabb példák.

Sok-sok éve nyilvánvaló tény már, hogy a jövő pénzkereseti forrása a szolgáltatóipar. Na de mit szolgáltassunk? Bő tíz éve még abszurdnak tűnt, mikor egy Cserna Szabó-novellában Halinapi buliról olvastam. Ma már nem tartok elképzelhetetlennek egy olyan céget, aki direkt erre szakosodik, vagyis holtaknak rendez bulit. Biztos rá lehetne dumálni a hozzátartozókat (erre külön felvehetnek egy marketingest), hogy ez milyen szuper és fontos dolog. Sőt, a nagyobb haszon érdekében a cég működhetne MLM rendszerben is, így kicsit több pénz forogna és a bebukott ügyetlenek forintjai az alapítók pénztárcáját dagaszthatják.

Vagy utalhatok Legát Tibor egyik műsorára is, melynek az volt a címe: „Hogyan öltözzünk a halálunk napján?” Nos, szerintem erre is sokan ráugranának, komoly üzletet lehetne belőle csinálni. Persze most csak morbid példák jutnak az eszembe, de akárhogy nézem, maga a rapid válás is elég morbid dolog. (Ennyit érne a holtodiglan-holtodiglan? – ismét a beidézett szövegekre utalva). A meggondolatlan házasságkötések és így a válások száma is egyre növekszik. Ez is üzlet, nyilván, gondoljunk az ismert mondásra, hogy a két legnagyobb buznisz az esküvő és a temetés. A válás sem olcsó mulatság. (A lelki részéről ne is beszéljünk, bár nekem is van olyan ismerősöm, aki úgy házasodik és válik, mint ahogy más nyaralni járkál. Meg gondolhatunk Liz Taylorra is, aki legendásan hirdette, hogy akibe beleszeret, ahhoz rögvest hozzá is megy…  ez a fajta életelv is legalább ugyanannyi válást, mint frigyre lépést követel.)

Ahogy a körülöttünk lévő világ elanyagiasodik, úgy lesz a házasságok sorsa is egyre inkább pusztán konzumkérdés. Nem jó? Lecserélem. Márpedig ez nem vezet jóra. A hírben szereplő cég nyilván a könnyű esetekre, a közös megegyezésre specializálódott, évekig elhúzódó vagyonmegosztási kérdésekkel és gyerekelhelyezési ínyencségekkel tűzdelt csemegére nem tudnak instant megoldást. Olyan esetekről meg ne is beszéljünk, amikor a férjre vonatkozóan – teszem azt, családon belüli erőszak miatt – távoltartási végzés van érvényben.

A villámválást pont azoknak találták ki, akiknek a házassági eskü nem érték, és egy kötelék elszakításának ténye is csak egy számlatétel a sok közül. A kérdés persze, hogy a végén ki fizeti…