Facebookon vallott a fiatalok gyilkosa

Augusztus 10-én szerdán, kora hajnalban megölte húszéves barátját és annak barátnőjét egy magyar férfi Londonban. A 31 éves B. Attilát egy kórházban tartóztatták le, vágások voltak a nyakán és a csuklóján is. A rendőrség szerint a gyilkos afféle szerelmi háromszögben élt V. Tibor szintén kint dolgozó magyar fiúval és Alice A. brit kolléganőjével. Némely hírek szerint az indíték az lehetett, hogy a fiatal pár ki akart lépni a viszonyból.

A gyilkossággal gyanú- sított B. Attila Fotó: thesun.co.uk

Londonban, Harlingtonban, a rendőrségi jelentés szerint 15.15-kor a munkahelyükhöz közeli házban találtak rá a holttestekre. Ott, ahol a férfi a lány torkát elvágta, Tiborral pedig húsz késszúrással végzett. Az, hogy ezután Attila is öngyilkos akart-e lenni, még nem teljesen tisztázott. Mindhárman a heathrow-i repülőtér melletti, négycsillagos Radisson Edwardian hotelben dolgoztak. Itt volt recepciós Bán Attila is, aki – mint azt a közösségi oldalra feltöltött képek is igazolják – a gyilkosságot megelőző napokban még együtt töltötte délutánját barátjával, Tiborral, aki pár hét múlva költözött volna vissza Magyarországra. Tette után bejelentkezett ugyanerre a közösségi oldalra, ahová csak egy mondatot posztolt: „I’d like to wake up from that nightmare…” vagyis: „Fel szeretnék ébredni ebből a rémálomból…” Az értetlen barátok sorra kérdezték, mi a baj, amire a választ már csak a hírekből vagy más hozzászólóktól kapták meg. Azóta több mint kétszáz hozzászólás érkezett a tettes utolsó mondata alá, melyeknek hangulata leginkább egy verbális lincseléshez hasonlítható. Sokan kívánnak az áldozatokéhoz hasonló kínokat a tettesnek, mások csak azért látogatnak az oldalra, hogy részvétüket nyilvánítsák a gyászoló családoknak. A barátok pedig még mindig nem hiszik el, hogy Attila ilyen tettre volt képes.

Az áldozatok: Alice és barátja, Tibor Fotó: thesun.co.uk

Craig Lawson, az áldozatok egyik munkatársa azt írja, nem szokott közösségi oldalakon hozzászólni, és ezután sem teszi majd, de most úgy érzi, meg kell osztania gondolatait két munkatársáról: „Tibor becsületes, barátságos és megbízható kolléga volt, olyan ember, akivel öröm dolgozni. Alice-t négy hete ismerem, csak négy hete! De nagyon rendes, igaz szívű lánynak ismertem meg. Olyan pozitív kisugárzása volt, hogy akárhányszor találkoztunk, mindig felvidított engem is és mindenkit. Múlt kedden le voltam hangolva, ő meglátott, megölelt, és azt mondta: „Ne aggódj, akármikor szólj, ha kedved van beszélgetni!”

A legfrissebb hozzászólók között szólal meg egy New Yorkban bártenderként dolgozó perui származású férfi, aki azt írja: „Nem tudom, mit is mondhatnék, még mindig nem hiszem el, amit olvasok… igen, Attila meleg volt, a barátja voltam, amikor New Yorkban járt. Mélységes részvétem Tibor és Alice családjának, barátainak.” Amadeo többek között arról is mesél, hogy amikor Tibor Angliába ment, keményen harcolt az álmaiért. „Bárcsak mellette lehetnék, soha nem felejtem el őt, amiért segített hinni magamban, elfogadni a másságomat.” A fiú arra kéri a hozzászólókat, hogy hagyják most az ítélkezést és a pocskondiázást.
Ha Attilát elítélik a kettős gyilkosság miatt, büntetését egy nemzetközi egyezmény értelmében Angliában és Magyarországon is letöltheti.