A hír: Stohl András jogerősen tíz hónap letöltendő börtönbüntetést kapott járművezetés ittas állapotban bűntette miatt. Legkorábban öt hónap elteltével bocsátható szabadlábra.
Ezt az ügyet ki sem lehetett kerülni. Végighallgattam már például (véletlenül, egy kocsiban ülve ) egyórás betelefonálós rádióműsort is az előző tárgyalás idején. Már akkor is megdöbbentett az az indulat, és az érdeklődésnek az a már-már beteges foka, ami az egész mizériát körbevette. Érdekes volt hallgatni, mikor a gyűlölet fröcsögött a szavakból, és ömlött Stohlra, mintha ő maga lenne Mefisztó, de legalább is a Sátán elsőszülött fia. És ugyanilyen izgalmas volt azzal szembesülni, hogy valaki úgy védi őt, mint anyatigris a kölykét.
Nekem Stohl se kutyám, se macskám, bizonyos darabokban ugyan szerettem nagyon, de kedvenc színészemnek nem nevezném, azt meg sokan tudják már rólam, hogy mi a véleményem a drogokról és alkoholról. Azt gondolom, senkinek nem lenne szabad ittasan kocsiba ülnie, a zéró tolerancia híve vagyok. Azt is gondolom, hogy aki mégis megteszi ezt, azt akkor is meg kell büntetni, ha nem okoz balesetet. Ha pedig visszaeső, akkor annál súlyosabban. Így egyetértek a született eredménnyel. Ám a körítés visszatetsző a számomra, mindkét oldalon.
Stohl drogprevenciós körútját pedig egyenesen nevetségesnek, olcsónak és szánalmasnak tartom, ócska cirkuszi mutatványnak. Persze gondolhatta azt a „csapata” és ő is, hogy ez kell a népnek, erre harapnak, aki képes idejét azzal tölteni, hogy a fórumokat teliszórja a vele kapcsolatos dolgokkal, az ezt is beveszi majd. Nem is tudom, hogy a közvélemény terelgetésén kívül mi volt ezzel a szándékuk. Bizonyítani a jó útra térést: Ha például egy többszörös gyilkos az enyhébb büntetés reményében hordószónoklatot tart az emberi élet szentségéről (olyat, hogy a nap is megolvad mézédes szavaitól) akkor az biztos, hogy felmentést érdemel?
Nincs annál szörnyűbb, mint börtönbe kerülni. Még nagyon rövid időre is. Édesapám ügyvéd volt, és kamaszkoromban sokat beszélt arról, milyen belülről a börtönök világa. Azt ugye nem kell senkinek sem elmagyarázni, hogyan fest az elítéltek élete. Hát még, ha ismert ember az illető. Akiről mindenki mindent tud és azt gondolja, joga van a véleményét közölni vele. És nem egyszerű ilyen bélyeggel a szabadulás után sem. Aki hangosan kiabálva kevesli a tíz hónapot (vagy az esetleg csökkentett időt), nem akarja tudni, miről beszél. Nem hiszem, hogy létezhet teljesen tiszta lap. Nemrég a barátom egy nagyobb cikket írt a Csillag börtön dolgozó rabjairól, akik esetleg évekig példásan teljesítenek, új szakmát sajátítanak el, ám aztán mégsem a legjobb ajánlólevél, hogy az üzem kitűnő munkatársai voltak, kevesen alkalmazzák őket szívesen. Stohl helyzete a szabadulás után még kétélűbb lesz: újra indul a médiagépezet, és szabályszerű állásfoglalás lesz, ha valaki vele játszat el egy szerepet, vagy ha valamelyik csatorna a képernyőre teszi, vállalva ezzel azt, hogy esetleg népszerűséget veszít. Kétszer kell tehát Stohl-nak a mélyvízbe merülni: a börtönben, és utána. Nem lesz egy fáklyásmenet. Persze ha nem ítélik el, akkor is szörnyű évek vártak volna rá.
Nehéz dolga volt a bíróságnak is. Emlékszünk még Harper Lee zseniális regényére, a Ne bántsátok a feketerigót-ra? Ott persze egészen más volt az alapállás (bűntelen fekete ember a fehér bíróság előtt, a régi Amerikában), de ott sem hozhattak tárgyilagos ítéletet. Mert a közvélemény és az ügy precedens jellege nem engedte. Most is fennállt egy hasonlóan képtelen helyzet. És a képtelen helyzetekben csak félmegoldások léteznek. Adjunk a közvéleménynek (börtönbüntetés), de ne harapjunk túl nagyot (rövid idő).
Akkor lenne ez a pár hónap börtön egy úgynevezett igazságos ítélet, ha az összes ittas vezető esetén ilyen szigorúan járna el a bíróság. Így ez megmarad egy látványos show-nak, aminek csak Stohl issza meg a levét.