“Nekem valóra vált, amit jósoltak”

A hír: Több részletben 28 millió forintot csalt ki egy hódmezővásárhelyi jósnő békéscsabai áldozatától; a rendőrség vádemelést javasol. A jósnő rontáslevétel ígéretével csalta ki áldozattól a pénzt. Azt mondta neki, hogy a bankjegyeket egy szent helyre viszi, ahol megtisztulnak, és ha ez megtörténik, akkor visszaadja őket, ám erre soha nem került sor. Kiderült, hogy újsághirdetés segítségével hasonló módszerekkel csalt ki pénzt, ékszereket egy idős békéscsabai férfitól és további három hódmezővásárhelyi lakostól is.

Peller Mariann véleménye: Eddigi életem során egyetlenegyszer jártam hivatásos jósnál. Hogy épp milyen életszakaszomban voltam? 2010. április közepén berendeltek magukhoz az akkori főnökeim, majd elhangzott az akkor rémisztőnek tűnő döntés, ezennel véget ér a közös munka, elbocsátanak. Nem sokkal azelőtt – február és március során legalább háromszor egymás után – szakítottunk az akkori párommal. Nem volt egyszerű az elválás, nagyon szerettem, de egyszerűen nem működött a dolog. Nagy nehezen felfogtam, hogy ennek tényleg mindjárt vége lesz (ha nincs már rég vége).

Így az utolsó hetemet a Reggeli és Csak csajok című műsorokban úgy csináltam végig, hogy tudtam, ez az én hattyúdalom. Igyekeztem méltóképpen búcsúzni, mosolyogva, emelt fővel. Jutalomjáték gyanánt a Csak csajokban, legnagyobb örömömre, megkaptam vendég műsorvezetőtársnak Soma Mamagésát. Ő ugye köztudottan rendkívül nyitott az ezotériára, számtalan ágát maga is műveli, ezért számíthattam rá, hogy sok spirituális témánk lesz a héten. Nem is csalódtam. Az utolsó reggelen vendégünk volt egy elismert jósnő, aki az egyik reklámszünet alatt félrehívott. Elmondta, hogy nézte a héten az adásokat, megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mert előfordult, hogy kirázta a hideg, amikor egy-egy spirituális témában megnyilvánultam, és úgy érezte, valami nem stimmel, szeretne segíteni, ha elfogadom. Elfogadtam (könnybe lábadt szemekkel…). Elbúcsúztam a munkatársaimtól – nem volt könnyű, mert szerettem a munkámat és az összes munkatársat.

Egy héttel később felkerestem a jósnőt. Szeretettel fogadott. Másfél órát töltöttem nála, sok mindent megtudtam az aktuális helyzetemmel és a jövőmmel kapcsolatban, bár a legtöbb előrejelzés valószerűtlennek tűnt, mindenesetre végtelenül jólesett a biztató prognózis. Azonban alig négy hónappal később elkezdtek valóra válni a jóslatai, pedig addigra már el is felejtettem, miket mondott.

Egy hatalmas változás vagy egy összeomlás-közeli élmény pont „elég” ahhoz, hogy az ember lánya valamiféle kapaszkodó után nézzen és nyúljon. Azt hiszem, így vagyunk ezzel a legtöbben. Szeretnénk hallani, hogy minden rendben lesz, hogy ez csak egy átmeneti, rossz periódus az életünkben. Szerintem ez a felfogás még a normalitás talaján mozog. De az már elképzelhetetlen számomra, hogy valaki nagy összeget csaljon ki belőlem azzal a szöveggel, hogy leveszi róla a rontást. Ebből is látszik, mennyire elhagyatottak vagyunk mi, emberek, hit és bizakodás nélkül. Szükségünk van a kapaszkodókra. Akinek szerencséje van, annak a kapaszkodót a családja, az imádott hivatása vagy a boldog párkapcsolata jelenti. A többiek azonban, akiknek egyikből sem jutott, ki vannak szolgáltatva az olyan csalóknak, akik jó érzékkel, szinte ránézésre megmondják, kinek mire lenne szüksége, amiért cserébe egy pillanat alatt kiadják akár a legféltettebb kincsüket is.