“Csakazértis túlélem 2011. 11. 11.- et!”

Mint az MTI megírta, a számok titkos jelentését kereső középkori numerológusok hittek abban, hogy minden számnak vannak pozitív és negatív vonatkozásai is, kivéve a 11-est, amely maga volt a színtiszta gonosz, és a bűnösöket jelképezte. Mindez nem jó előjel 2011. november 11-re, amikor a században egyedüli esetként háromszor ismétlődik a 11-es szám a dátumban. Egy amerikai horrorfilm is készült erre az alkalomra 11/11/11 címmel. Egyesek szerint a 11-es valósággal üldözi őket, kísértetiesen gyakran bukkan fel. Az Egyesült Államokban viszont szokatlanul sok pár tervezte be házasságkötését ’11. 11. 11-re és a 11-es szám a szerencsejátékosoknak is kedvence.

Nem tudom. Én tizenegyedikén születtem, természetesen szeptember tizenegyedikén, mikor máskor. Kissé aggódom, hogy valaki hülyéskedésnek veszi egy nemzetközi repülőtéren, vagy egy nyilvánvalóan hamis útlevélbe fineszesen belevarrt Al Kaida-tagságra utaló jelnek, vagy csak úgy antipatikussá válok és felcsattintja a gumikesztyűt, akármi. Mondjuk én enélkül is megoldom, hogy a reptéri biztonsági szolgálat elfelejtse Rowan Atkinsont, Dublinba menve például egy csavarhúzó maradt a belső zsebemben. Kontakthibás volt akkortájt a garázskapu, néha szerelni kellett, nálam maradt a szerszám. Budapesten simán átment, tojtak rá vagy nem is látták, Dublinban viszont odalépett hozzám egy négy méter magas helyes ember, és kifogástalan udvariassággal megkérdezte, hogy elképzelhetőnek tartom-e, hogy egy csavarhúzó van a zsebemben. Azóta van klausztrofóbiám. Elkalandoztam.

Az összes apróbb és nagyobb hülyeség megtalál, de eddig a családban az volt a hagyomány, hogy ez az ára annak, hogy a nagyobbakat viszont megússzuk. Mondjuk nagybátyám vesekő miatt hunyt el, abban, amiben az elmúlt száz évben már nem divat meghalni. Nem ment el orvoshoz, szedett gyógyszert a fájdalomra, aztán a kő perforálta, és szia. Ebben egyébként én is hiszek, mármint abban, hogy ha nem megyek orvoshoz, akkor minden elmúlik, kérném ezt vinnyogva felolvasni a temetésemen. Eddig mindenesetre hozom a családátlagot, volt már mindenem, egész testre kiterjedő viszketésem ételmérgezésből kifolyólag, egy nem helyes újságírólány azonnal rá is hiénázott, amikor elmondtam; úgy képzelem, hogy fejét kezébe temetve ült otthon két hétig, hogy hogy lehetne ebből vádat fabrikálni, aztán heuréka, és leírta tényként, hogy szteroidokat szedtem, és attól sárgultam be. Nem tudom, talán az apján látta ezt a mechanizmust – kissé egyszerűsítő az algoritmus, mintha egy rokonomnál hasfájás után vakbélgyulladást állapítottak volna meg, és én ettől minden hasfájást ide vezetnék vissza. Nem szoktam gondolkodni írás közben, de most azért bevillant, hogy újságírónak fogom elküldeni ezeket a sorokat, s épp az ő szakmáját ekézem, de biztosan érteni fogja, hogy ahogy az én szakmámban is vannak hülyék szép számmal, az övében is. Hol tartottam?

Szóval a hülye tünetek olimpiáján dobogóra állnék, ez fix, a már említett, sárgasággal egybekötött full body viszketés után volt még megállíthatatlan, háromnapos tüsszögésem, kikattant a derekam négykézlábas ágyról leszállástól, fél éven át fájt a sarkam, amit én magam sarokrákként diagnosztizáltam, és darabos gyümölcsöt tartalmazó meggydzsemet szedtem rá, valamint egyből tudtam, hogy negyvenhárom éves koromra megjavult látásom hátterében szürke hályog áll. Ja, cseng a fülem, tehát agydaganatom is van. Egy orvos ismerősöm megpróbált lebeszélni, közölte, hogy elszigetelt tünetként ez nem valószínű, akkor legalábbis szédülnék vagy valami, azóta szédülök is, sőt valami is van. Szóval nekem a tizenegyes szám egyrészt különleges, arra a napra emlékeztet, amikor a CNN előtt szomorúan letettük a tortát, másrészt arra figyelmeztet, hogy náthában fogok megdögleni. Talán tüsszentés közben lefejelek egy nindzsakardot.