A férfit erőszakoló nőnek sincs bocsánat

A hír: Bíróság elé állítottak három nőt Zimbabwéban, akiket azzal gyanúsítanak, hogy férfiakat erőszakoltak meg és a begyűjtött testnedveket fekete mágiára használták. A rendőrségi közlemény szerint az erőszakolók stoppos áldozataiknak egy kábító oldatot adnak be, majd közösülnek a magatehetetlen férfiakkal. Most három nőnek kell bíróság elé állnia, mert egy közúti ellenőrzés során a rendőrök több, spermát tartalmazó óvszert is találtak az autójukban, amelyeket vélhetően az úgynevezett meggazdagodási rituáléhoz használtak fel.

Soma véleménye: Eddig csak a megerőszakolt nőkről, lányokról szólt a fáma, lám, most a férfiak is átélhetik azt, amit évezredek óta több millió asszony. (Az Új egyensúly című könyvemben erről külön fejezet szól: „A nők elleni és a családon belüli erőszakról” címmel.) És ez még nagyobb szomorúsággal tölt el, mert a nő legnagyobb érdemei között az empátia, elfogadás, megértés, gyöngédség, melegség áll. Ettől lesz NŐ. Így viszont egy tesztoszterontól fűtött vadbarommá alacsonyodik. (A tesztoszteron a férfi egyik domináns hormonja, ez felel több minden más mellett az agresszióért és az erős szőrzetért. Milyen lenyűgöző a mi szakrális, szóképes nyelvünk, az „erőszakos” szó visszafele olvasva: „sok a sz(zs)őre.” A nőknél a mellékvese termeli a tesztoszteront, a férfiaknál jóval kisebb mennyiségben, de a hatalom megélésének a hatására is növekszik e hormon szintje.)

Bevallom, a húszas éveim elején egy darabig én is gyűjtöttem a spermát. Egy kis szelencébe raktam a különféle testfelületeken landolt nemes anyagot, és igen, éreztem azt, hogy olyan, mintha ezzel különféle erőket gyűjtenék be. Bár nagy különbség, hogy az én kedveseim ezt önként és dalolva adták…
Bárkin is erőszakot tenni az emberi sötétség egyik igen durva megnyilvánulása. Csakúgy, ahogy az is, amikor azt gondolják, hogy egy szűz lánnyal való közösülés gyógyítja az AIDS-et. Ugyanis Zimbabwe is egy olyan afrikai ország, ahol sokan ebben a tévhitben élnek.

Nagy kérdés az, hogyan lehet az emberi értelemben és szívben lámpást gyújtani? Ráadásul úgy, hogy az ne a vallás bűntudatkeltő, félelemre épülő terrorjából jöjjön, hanem legbelülről, ahol az ember azért nem bántja a másikat, mert az már neki fájna.

A rituálék, szertartások, beavatások évezredek óta az emberi lélek joggal fakadó igényeiből jöttek. Azt gondolom, a 21. századi embernek ezekhez vissza kell térni, mert ezekre valóban szükség van. Komolyan mondom, hogy kifejezetten nehéz számomra felfogni az emberi sötétségnek azt a szintjét, amikor valaki tudatosan mer és képes mágiát vagy rituálét építeni más szenvedésére, avagy azt felhasználva. Amíg nem jut el az emberek tudatáig az az alapigazság, hogy „ki mint vet, úgy arat”, addig a szenvedés körforgásában marad az ember. És mindegy, hogy férfi vagy nő.