Elhagyott a húsz évvel fiatalabb diákjáért!

Kedves Lilla!
Segítség! Egy 63 éves asszony segélykiáltása ez, akit elhagyott a szeretője. Miután 25 évvel ezelőtt elváltam, és két gyerekkel egyedül maradtam, egy volt egyetemi tanárom karjaiba menekültem. Nagyon becsültem a munkáját, ami összekötött bennünket. Mindenben számíthattam a támogatására, cserébe a szeretője, a takarítónője, a házvezetőnője lettem… Nem ígért ő semmit, de korrekt volt, és főleg diszkrét! Pár évvel ezelőtt egy szemináriumon egy fiatal kolléganő volt a szobatársam, aki bizalmasan elmesélte, ki udvarol neki. Róla mesélt. Döbbenten hallgattam. A hölgy nálam 13, nála 20 évvel fiatalabb, csinos, tele önbizalommal, és persze szabad. Amikor rákérdeztem, a szeretőm tagadta, mondván hogy volt diákja. Kapcsolatunk folytatódott, de az árnyék kísértett. Most, 3 év múltán én nyugdíjba mentem, ő pedig elhidegült tőlem, és vele van. Milyen igazságtalan az élet, a 70 éves férfinak új távlatok, a 63 éves nőnek a csalódás! Nagyon nehezen tudom feldolgozni az öreg, elhagyott szerepet… Hogyan tovább?
Egy hű olvasója: Fanni

Kedves Fanni!
Először is azonnal törölje a szótárából azt a szót, hogy öreg! Az imént felolvastam a levelét egy önnel egyidős ismerősömnek (mellesleg még mindig bombanő!), aki felsikított: „Istenem, ebben a cipőben járok én is! De azt, hogy öreg lennék, kikérem magamnak!” Az ő barátja is hetvenéves volt, és utólag kiderült, hogy már a kapcsolatuk ideje alatt is csajozott. A hölgy szerint azért, mert az ilyen idős férfiaknak már folyton kompenzálniuk kell a korukat, bizonygatni önmaguk előtt, hogy még potensek, és képesek elcsábítani egy nőt. Olyan ez, mint nálunk az arcfelvarratás. Csak a férfiak más szervükben látják az ifjúság titkát. Visszatérve önre: szerintem ne sajnálja, hogy elveszítette ezt a férfit, hiszen soha nem is volt igazán az öné. Ne orroljon meg rám, de az emlegetett korrektség és diszkréció bennem pont az ellenkező benyomást kelti: a barátja nem akarta felvállalni önt mások előtt! Ön pedig sajnos elkövette azt a hibát – amit egyébként oly sok nő –, hogy alárendelte magát a szeretett férfinak. Főzött, mosott, takarított, és főleg felnézett rá, ami köztudottan legyezgeti a hiúságukat. Csakhogy közben teljesen elfelejtkezett saját magáról! Legalábbis mostani csalódottsága és magánya erre enged következtetni. Hol vannak a jó barátnők, ismerősök, a társaság, akik most segíthetnének átvészelni ezt a nehéz időszakot? De még semmi sem késő! Próbáljon emberek közé menni, beszélgetni, járjon fürdőbe, cukrászdába, sétálni. Itt a tavasz! Egy könyvet is ajánlok. Doris Lessing: Megint a szerelem. Egy önnel egykorú írónő kései kalandjáról szól, finoman árnyalva lelkének minden rezdülését, csalódásait, reményeit. Egyik barátnőm épp mostanában panaszkodott, hogy a hatvanöt éves takarítónője felmondott. Állítólag szerelmes lett! Önnek miért ne lehetne ilyen szerencséje?

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Marozsán Erika: Amikor anya lesz a színésznőből
• Villámgyors vacsora: melegszendvics
• Elhagyott a húsz évvel fiatalabb diákjáért!
• Márciusi ifjak 2012 – a Nők Lapja őket választotta
• Nem akar kakilni!
• Klímatudatosan a fürdőszobában
• 12 jó tanács az energiatakarékos vízhasználathoz

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!