2012. Március 16.

Klímatudatosan a fürdőszobában

Azt hihetnénk, egy fürdőszoba nem lehet komoly energiafaló, hiszen naponta csak pár percet töltünk el fürdéssel. Csakhogy az ivóvízkincsünket fogyasztja, a mosógép és a takarításhoz használt maró vegyszerek pedig káros anyagokkal szennyezik a környezetet.

Mihalicz Csilla, Rist Lilla

Klímatudatosan a fürdőszobában Szereplőink – Anasztázia és a fiúk, valamint Rist Lilla párjával és gyermekeivel – környezeti szempontból is átgondolták, mi folyik ki a csövön egy átlagos ház tartásban.

A fürdéshez, mosáshoz, mosogatáshoz való vízfelhasználás tekintetében a szombathelyi kis családban nincs nagy dőzsölés: Vajda Anasztázia, párja, Zoltán, és bátyja, Arnold havonta átlagosan 5300 forintot fizet az elfogyasztott víz után. A parányi fürdőszoba ablaktalan – de az ajtaját sokszor nyitva hagyják, hogy szellőzzön –, épphogy befér a rövid kád és a mosógép. Mindhárman zuhanyozva tisztálkodnak, a fiúk röviden, Anaszti viszont olykor szereti magát áztatni a meleg vízben, ami korlátlanul jön a csapból, hiszen távhő melegíti.

Spórolós mosóprogramok

A mosógépet Anasztázia kezeli, és általában hetente kétszer kapcsolja be. A kiváló márkájú A+ energiaosztályba sorolt gépet a séi SOS Ifjúsági Ház vásárolta abba a bérlakásba, amelynek Anaszti és a fiúk az első lakói – félúton az igazi, „védőháló” nélküli élet kapuja felé. Mosóport a fiatalok adományképpen kapnak, a finom, illatos öblítő viszont már olyan luxus, amelyhez Anaszti eltántoríthatatlanul ragaszkodik. Háromféle mosóprogramot használ, egy 15 perceset a színes ruhákhoz, a másfél órás, 60 fokos „fehér mosást”, illetve 30 fokon mossa a törülközőket, ágyneműket. Heti egyszer van a lakásban nagytakarítás, ilyenkor az otthonuk leginkább egy katonai kaszárnyához hasonlít: mindenki csiszatolja a saját „körletét”.
– A fiúk nem tudom, mit csinálnak portörlés gyanánt, de én még az üres dobozokat is letörölgetem sima
vizes ruhával – mondja Anaszti, aki miután lecsapott beköltözéskor a nagy nappali szobára, és ezernyi szépészeti flakont tárol az egy szem polcon, elbíbelődik a takarítással.
A hét közbeni WC-fertőtlenítést, mosdótisztogatást is általában ő végzi el, ha szükséges. Ha valami elromlik, Zoli „bütyköli meg”, legutóbbi nagy tette az elöregedett víztartály rendbe hozása volt. Jó is két ügyes férfi a háznál – szerelőre például csak végső esetben kell költeni. A víztartály rég megérett volna arra, hogy egy víztakarékosra cseréljék, de erre egyelőre nem futja.

Vízimádók trükkjei

Klímatudatosan a fürdőszobában „Nálunk mindenki vízimádó – ezért aztán mindenki tud úszni, és mindenki imádja a víz összes formáját.
A hideget, a langyosat, a forrót, a folyóvizet és az állót, a csapvizet, a természetes nagy vizeket, az édesvizet és a tengerit. Szóval, úgy vagyunk vele, mint a Pom-Pom meséiben Gombóc Artúr a csokoládéval. A víz jöhet mindenféle formában. Nyaranta érezzük meg inkább, mekkora kincs a tiszta édesvíz, amikor eltöltünk néhány napot a Dunán. A készletünk ilyenkor egy kannányi és néhány kulacsnyira korlátozódik, mert a hajóval nem lehet ennél sokkal többet szállítani. Mosogatunk, mosdunk és főzünk pár literből, itthoni mértékkel nézve hihetetlenül kevésből. A természetben szerzett tudás és tapasztalat aztán óhatatlanul átszivárog a mindennapokba. Az ember hazatérve már nem tudja lelkiismeret-furdalás nélkül folyatni a csapot mosogatás közben, és rácsodálkozik egy nagy adag forró vízre a kádban. Aztán persze múlik a hatás, és egyre kevésbé érezzük a vízpazarlás felelősségét. Vagyis ezen a területen volna még mit fejlődnünk. Az épülő házunkba azért álmodtunk néhány takarékossági trükköt. A ciszterna, az esővíztározó például egész határozottan létezik az építési terveken, ennek megvalósulása azonban kifejezetten pénzkérdés, és ezért – egyelőre legalábbis – egész biztosan nem fog megépülni. Az esővizes vécéöblítés és mosás is megfogalmazódott már, de ehhez is egy egész rendszert kellene kiépíteni, ami szintén rengeteg pénzbe kerülne. Úgyhogy ez az ötlet is az álmok birodalmában maradt. Szóval nekünk is azzal kell szembesülünk, mint a legtöbb családnak, hogy takarékoskodni, legalábbis rendszerszerűen, sokba kerül, befektetést igényel. Lehet, hogy később megtérül, de a pénzt most kellene befektetni. A jövőbe pedig egyelőre még senki sem utazott, mi sem, úgyhogy az a pénz valójában nem létezik. Maradnak a kis trükkök, a csavarhúzó, amivel meg lehet húzni a csapot, hogy ne csöpögjön, és a gyerekeknek mindennap elmondott mondatok, hogy gyere ki a kádból, zárd el a csapot, és a ne folyasd, ha nem kell a víz…”
Rist Lilla