“Felvennék pár rapszámot egy profi stúdióban”

Krisztián ötévesen került el otthonról, először gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz. Igazi kemény élete volt a fővárosi „nyócker”-ben, vagy a gettóban, ahogy ő mondja. Régi feldolgozatlan traumái miatt gyakori pszichológiai megsegítésben részesül, öngyógyító folyamatként pedig verseket, majd rapszövegeket kezdett írni. Ebben végre igazán megtalálta önmagát, a rapzene nála életformává vált.
Környezete sokszor nyers, vagány fickónak látja, pedig nagyon vágyik az emberi dolgokra, mindarra, ami kisgyermek korában hiányzott az életéből. Szüleiről nem sokat tud, de azt mondja, nem is érdeklik. Él-hal viszont a testvéreiért, minden körülmények között megvédi őket. Próbálkozott már saját zenekarral, de nem jutottak el a fellépésig. Álma, hogy egy profi stúdióban felvehessen egy-két rapszámot.

ŐK JELENTKEZTEK A KÍVÁNSÁG TELJESÍTÉSÉRE:

Lőrincz György

„Zenészként és hangmérnökként számtalan ismert zenekarral  (Beatrice, Sziámi, Európa kiadó…) dolgoztam már. Jelenleg a hangtechnika-oktatás a legfontosabb megnyilvánulási formám – nappali és esti tagozaton tanítok. A Keleti Blokk Kulturális Egyesület tagjaként két stúdióval és tanteremmel rendelkezem, és időnként ingyenes stúdióidővel támogatom a tehetséges előadókat. Örömmel segítenék Krisztiánnak is!”

Krisztián kívánságának közvetítésében és további gyermeksorsok jobbra fordulásában segít:
Fészek Gyermekvédő Egyesület