“Megnézném, hogyan dolgozik a természetfotós”

Nagy dologra vállalkozott az abonyi házaspár, amikor három testvért újra egymáshoz terelt. A két nagylány és a kisfiú két külön családnál élt, Zolika még óvodába járt akkoriban. Amikor a gyámhatósági eljárás során a nevelőszülők először hozták el őket egy napra „ismerkedésre”, egyikük sem akart többé hazamenni régi lakhelyére. „Amikor elindultunk velük vissza, és hátranéztünk a kocsiban a férjemmel, mindhárom gyerek sírt – mesélik. – Még meg sem volt a döntés, de ők már összepakoltak és naponta kérdezgették, amikor hazamentek az iskolából, van-e már papír. Végül másfél hónap múlva született meg a döntés, hogy hozzánk költözhetnek, de egészen addig zsákból öltözködtek.

Amikor a gyerekeink kirepültek, azt mondtuk, hát ekkora házban már csak nem fogunk zavarócskázni, hadd legyen nekik otthonuk. Sosem kértük, mondják azt, hogy anya, apa, mégis: talán egy hétig voltunk Erzsike néni meg Gyuri bácsi. Amikor megfogtam a kezüket, és úgy mentünk az utcán, azt mondták, nekünk a kezünket így még sosem fogták így meg. Nem értettem, miért…”

A nevelőanya mesél még néhány dolgot, milyen körülmények között „nevelték” egykor Zolit, de ezeket a gyermek érdekében nem részletezzük. Ám aki nem tudott semmit a múltjáról, sokáig az is érzékelhette a nyomokat. „Amikor ide került, állandó menekülésben volt – mondja »mamája«. – Ha már komolyabban ránéztem, kirohant a kapun túlra. Azt mondták, nem lesz képes normál tagozaton tanulni, de én nem hagytam, apránként hoztuk fel, és most négyes tanuló. Azóta sokat változott, nálunk »nyílt ki«, de leginkább most is az állatok között érzi jól magát, az egész napját el tudná képzelni velük. Egy kiscicát, kiskutyát, kiscsirkét órákig el tud dajkálni, az a terve, hogy állatgondozó lesz. Sok természetfilmet néz, ilyenkor mindig elgondolkodik, vajon a filmesek hogyan közelítik meg és tudják megörökíteni az állatokat. Szeretne kimenni »terepre« természetfilmessel vagy -fotóssal.

ŐK JELENTKEZTEK A KÍVÁNSÁG TELJESÍTÉSÉRE:

Lóránt Attila
National Geographic Magazin

“A szürke hétköznapokon egy vezető hazai kreatív grafikai stúdió művészeti igazgatója vagyok. Számomra azok az ünnepnapok, amikor valahol a messzi északon vagy a dél-amerikai őserdőben cipelem a fotós felszerelést. A National Geographic Society fotográfusaként jelenleg a hazai nemzeti parkokról készítek fotósorozatot és örömmel teljesíteném Zoltán kívánságát!”

Molnár Péter

“Nemrégiben építettünk egy itatós lest a madaraknak a kecskeméti arborétumban, úgy gondolom, remek alkalom lenne Zoltánnak kipróbálni. Délutánonként 12-14 faj (szajkó, meggyvágó, vörösbegy, nagy fakopáncs, zöld küllő… de bejöhet a karvaly is) látogatja ivás és fürdés céljából. Az itató egy kb. 1,5m X 5m-es medence, amelynek az egyik végén a beszálló van, a másikon egy kis bódé, amelyen egy kémüveges ablak (1,3m X 0,5m) teszi lehetővé a madarak zavartalan tanulmányozását és fényképezését. Ketten pont elférünk benne.  Adnék Zolinak is egy állványt és egy gépet fotózni a program idejére.”

Tóth Zsolt Marcell
Természetfilm.hu Egyesület

„Természetfilmesként örömmel segítünk annak a kisfiúnak, aki természetfilmesekkel szeretne terepen, munka közben eltölteni egy napot.”

Zoltán kívánságának közvetítésében és további gyermeksorsok jobbra fordulásában segít:
Fészek Gyermekvédő Egyesület