Sikeresek, szépek… és sérültek

Weisz Fanni (20) fotómodell, szépségkirálynő – a siketek szolgálatába álltam

2010, TV2 Megasztár: Rúzsa Magdi énekel, és mellette egy gyönyörű, siket lány jelbeszéddel tolmácsolja a dal szövegét. Ő volt Weisz Fanni. Ahogy most ülök vele szemben, teljesen nyilvánvaló számomra: az igazi szépség belülről sugárzik…
– Minden ott kezdődött, amikor tizenöt éves koromban elindultam a Baranya Szépe versenyen – jeleli Fanni, és édesanyja, Léránt Ágnes fordít nekem.
– Gátlásaim voltak a siketségem miatt, csak anyukám és a nagymamám győzködésére voltam hajlandó benevezni. Kisminkeltek, megcsinálták a hajamat, senki nem tudta, hogy nem hallok. Amint kiléptem a kifutóra, szememmel rögtön anyuékat kerestem. Ők mutatták, mikor mit kell csinálnom. Amikor megválasztottak szépségkirálynőnek, nem akartam elhinni. Iszonyúan megijedtem a helyi tévé mikrofonja láttán. Csak akkor derült ki, hogy nem tudok beszélni. Nagy szenzáció lett belőle!
Attól a pillanattól kezdve elkezdtem kinyílni… Korábban eléggé bezárva éltem, mert Magyarországon sajnos a siketek még ma sem tudnak az épekkel együtt iskolába járni. Ennek főként az az oka, hogy a jelbeszéd sokáig nem volt elfogadott nálunk, a siketek iskolájában, ahova jártam, kifejezetten kitiltották. Pedig az USA-ban már diplomát is szerezhetnek jelbeszéd segítségével a sorstársaim. Itthon a szájról olvasást tanítják, de ennek vannak korlátai. Anyukám, amikor kicsik voltunk – a bátyám is siket –, szóképekkel ragasztotta tele a lakást, így tanultuk meg, hogyan írják az asztalt, a széket, és jelekkel is próbált kommunikálni velünk. De csak a szépségkirálynővé választásom után kezdtem el behatóbban a jelbeszéddel és ezzel párhuzamosan a siketek és nagyothallók ügyével foglalkozni. Nem is gondolnánk, mennyi embert érint! Csak Pécsről egy egész busznyi gyereket vitt hétfő reggelenként a busz a siketek iskolájába, Kaposvárra. Azóta a Facebook segítségével megkerestem néhány képviselőt, és így elmondhattam a problémánkat a Parlamentben is. Most pedig alakult egy  összefogás, a Csend Hangja Klaszter. Itt olyan cégek tömörültek, amelyek szeretnének tenni az ügyünkért. Velük dolgozom együtt, és az arcomat, a kapcsolataimat a siketek szolgálatába állítottam. Azt tervezem, egy Pécs melletti faluban nyitok egy családi napközit, amelyben siketek és épek együtt tölthetik el az idejüket. Gyerekkorban kell elkezdeni az együttélést, akkor később is természetes lesz az emberek számára.

Pásztory Dóra (28), kétszeres paralimpiai bajnok – Szeretek élni!

Dórival 2000-ben találkoztam először, még a sydney-i paralimpia előtt, ahol kétszáz méteres vegyes úszásban elnyerte első bajnoki címét. Emlékszem, egy gátlásos, mozgáskorlátozott kislányt kerestem, és egy derűs, egészségtől kicsattanó kamaszt találtam. Abban a pillanatban mintha a szél fújta volna el a szorongásomat…
– Mások is így vannak ezzel. Én szoktam nyitni az emberek felé, igyekszem tudatosan leépíteni a bennük meglévő sztereotípiákat – árulja el Dóri tizenkét év elteltével. – A titok az, hogy szeretek élni. Soha nem szenvedtem a végtaghiányomtól, mivel így születtem, így nőttem fel, nekem ez a természetes állapot. Sőt kimondottan előnyként élem meg, hogy azonnal kitűnök a többiek közül. Kiskoromban a házunkban volt egy bölcsőde, és anyának idejekorán be kellett adnia, mert annyira vágytam a gyerekek közé. A mai napig nagyon fontos, hogy legyenek közösségek, amelyekhez tartozhatom. Korábban ilyen volt az úszócsapat, ma pedig az alapítványok, amelyekben önkéntesként dolgozom. Rengeteg barátom van, az athéni olimpiára például negyvenfős szurkolótábor kísért el. Amikor a családom és a barátaim előtt világcsúccsal védtem meg a bajnoki címet, úgy éreztem, ennél többről nem is álmodhatnék. Azt hiszem, a csúcson fejeztem be a sportkarrieremet. Szerencsém volt, 2004-ben úgy döntött a kormány, hogy mi, fogyatékkal élő élsportolók
is ugyanolyan pénzjutalomban részesüljünk, mint az olimpiai aranyérmesek. Ennek segítségével alapoztam meg az életemet. Vettem egy lakást, és felköltöztem Pécsről Budapestre. Azóta már édesanyám is feljött, nagyon jó barátnők vagyunk. Beiratkoztam az egyetemre, kommunikáció és nemzetközi tanulmányok szakon végeztem. Közben teljesült egy másik álom is! Három éve sportcsatornán közvetítek úszást. Egy ideje a 3–5 éves korosztály toleranciára nevelésében veszek részt, a Gondolkodj Egészségesen! program keretében. Vasárnaponként pedig együtt futunk a kerekes székesekkel és a Suhanj Alapítvány önkénteseivel a Margitszigeten. Mit kívánhatnék még? Talán csak azt, hogy a többi fogyatékkal élő társamnak is sikerüljön megtalálnia a sikert és a boldogságot. Bízom abban, hogy a példámból erőt merítenek.

Varga Katalin Eszter (25) kerekes székes szépségkirálynő – Gördülő (drága)kövek

Ami már a Miss Colours Hungary szépségverseny döntőjén is feltűnt, az Kata tartása. Nem mosolygott, csak elgurult a zsűri előtt, és azonnal megszületett a döntés: ő lesz Magyarország első kerekes székes szépségkirálynője…
– Nagyon tévedsz, a döntés nem ott született, a verseny előtt hosszan elbeszélgettek a nevezőkkel – igazít helyre, amikor találkozunk.
– Arra voltak kíváncsiak, mennyire vagyok ambiciózus, hogyan kommunikálok, megfelelek-e majd a feladatra, amelyet győzelem esetén nekem szántak: képviseljem egy éven át a fogyatékkal élők ügyét konzulként. Csakhogy én nem egy esztendőt szeretnék erre szánni az életemből, hanem az egészet. Ezért is jelentkeztem a versenyre. Végre megtaláltam az életcélomat. Négy évvel ezelőtt ért egy autóbaleset, amelynek következtében kerekes székbe kényszerültem. Az orvosok azt mondták, csoda, hogy egyáltalán életben maradtam. A rehabilitáción nagyon sok sérültet láttam, olyanokat is, akik nem tudtak küzdeni… Az elején nekem is nagyon nehéz volt, de mára elfogadtam ezt az állapotot. Főzök, mosok, boldogan élek a barátommal, mint a többi velem egykorú fiatal. Csak az bosszant, hogy nem lehetek egészen önálló, mert nincsenek akadálymentesítve a járdák, a bankok, a különböző intézmények. A felépülésem után például be kellett mennem a Munkaügyi Központba, mert időközben megszűnt a cég, ahol dolgoztam. Ahogy szoktam, előbb telefonon érdeklődtem, hogy a kerekes székemmel be tudok-e gurulni, és azt a választ kaptam, hogy nem. Így hogyan intézzek el bármit is? Ez nem csupán anyagi kérdés, szemléletbeli problémák vannak a társadalomban.
Még ahol gondolnak is ránk, ott sem tudják tisztességesen megoldani a feladatot. Például előfordul, hogy hiába tudok begurulni egy mellékhelyiségbe, nem tudom magam után becsukni az ajtót, mert az a másik irányba zárul. Munkalehetőségekre is szükség lenne – és még sorolhatnám. Számomra a szépségkirálynői cím nem pusztán egy koronát jelent. Elsősorban kihívást látok benne. Vajon tudok-e hatni, elérni valamit a segítségével a sérültek ügyében? Hogy ők is felemelt fejjel élhessenek.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• „Ma már inkább férjre, gyerekre vágyom”
• 3 szuper fogás gyerekeknek – paradicsomos tészták
• Egyéjszakás kalandnak indult…
• Kézcsók a krokodilidomárnak
• Sikeresek, szépek… és sérültek
• Szexualitás kamaszkorban – fontos tanácsok szülőknek
• Amikor nincs több haladék, az öregedés megkezdődik

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!