– Egyszer egy pszichológus azt mondta nekem, azért vagyok vállalkozó szellemű, mert a legidősebb fiú szerepet viszem – mesélte a harmincas Mónika, aki több sikeres vállalkozást vezet, s három gyerek közül ő a legidősebb.
– A családunkban annak idején nagyon várták a trónörököst, aki továbbviszi majd a nevet, s bár soha nem járattak nadrágban, nem akarták, hogy fiú legyek, de egy gyerek attól még akaratlanul is érzékeli, mit várnak el tőle. Legnagyobb lány létemre én valóban egy férfiasabb szerepet vittem, s aztán ez kihatott a munkámra is. Innen jön a határozottságom, a stílusom, vagy hogy a legfontosabb értékek közé a bátorságot, az észt és a logikus gondolkodást sorolom elsőként, nem pedig a kedvességet vagy a jószívűséget.
Elsőszülöttek: Hataloméhes konzervatívok
– Az elsőszülöttek életében fontosabb a család, mint a később születettekében vagy az egykékében. Jobban kötődnek a családjukhoz és a szüleikhez – mondja Hegedűs Anita pszichológus, a „Születési sorrend és személyiség” című tanulmány társszerzője, saját kutatásaira alapozva. – Nehezen ismerik be ugyanakkor a hibáikat, és azokat nehezen fogadják el. Ennek egyik oka adódhat a pozíciójukból is, tőlük ugyanis mindig sokat várnak el a szüleik, nagy teljesítményre ösztönzik őket, hiszen ők a család első gyermekei. Ezért nekik sokkal nehezebb beismerniük, ha valamiben nem olyan jók, mint mások, vagy valamit nem tudnak.
Az elsőszülött gyerek fejlődésére azonban pozitív hatással is van kiváltságos helyzete. A történelem is azt igazolja, hogy a legidősebb gyerek mindig különleges volt, ő örökölt, ő vette át a gazdaságot. Ezáltal sokkal kedvezőbb helyzetbe került, mint a többiek, akik úgy nőttek fel, hogy egyszer majd el kell hagyniuk az apai házat. Alfred Adler osztrák pszichológus az elsőszülötteket hataloméhes konzervatívokként jellemzi. Született vezetők, megbízhatók, lelkiismeretesek és perfekcionisták, akik nem szeretik a meglepetéseket. Az államelnökök között meglepően sok elsőszülött van. Agresszívak, de közben az is fontos nekik, hogy mások kedvében járjanak. Ők a minták a kisebb testvéreik előtt, és nagyon vágynak a szüleik, később pedig a világ elismerésére.
Középsők: Nyugodt versengők
– A másodikként születettekre erőteljesen jellemző a hatalomra és fölényre törekvés, az ambíció – mondja Hegedűs Anita. – Állandó versenyben áll idősebb testvérével, nyughatatlan, és soha nem ismeri el a fölötte levő tekintélyt, a hatalmat. Belőlük lesznek a forradalmárok és lázadók. Ha testvére nem érzi vetélytársnak, és nem szorítja háttérbe, a második gyerek a legjobb pozíciót mondhatja magáénak a születési rangsorban. Legnagyobb pozitívuma helyzetének, hogy mindig jár előtte egy úttörő, és ez arra ösztönzi, hogy igyekezzen őt utolérni. Ő nem akar annyira megfelelni a környezetének, mint az elsőszülött, kevésbé fontosak számára a tradíciók és a család. Született versenyző, sokkal individuálisabb, mint az elsőszülött testvér. A nem elsőszülöttek nyitottabbak és társaságkedvelőbbek. Könnyebben beismerik hibáikat, mert elfogadják önmagukat annyira, hogy nem félnek szembenézni a hiányosságaikkal. Megfelelő önkritikával és nyíltsággal rendelkeznek önmagukat illetően.
Legkisebb gyerekek: Elkényeztetettek és elrontottak
A mesékben mindig a legkisebb gyerek a hős, ő indul el szerencsét próbálni, s végül ő nyeri el a királylány kezét és a fele királyságot. A legkisebb lány pedig a legjóravalóbb és legszorgalmasabb, akivel általában rosszul bánnak. A mesékben az elsőszülöttek irigyek az utánuk következőkre, akik kitúrták őket megszokott helyükről. A legkisebbek a mesékben pozitív szereplőként jelennek meg, ezzel érzékeltetve a szülői elfogultságot velük szemben. A legkisebb testvérek imádják a társasági életet, és a pénzzel ők bánnak a leginkább felelőtlenül. Nem akarnak mást, csak jól érezni magukat. Imádják a reflektorfényt, ezért van köztük nagyon sok előadóművész. Bár nagyon elbűvölők lehetnek, sokan közülük manipulatívak, elkényeztetettek vagy gyámoltalanok és életképtelenek – állítja Hegedűs Anita.
Alfred Adler szerint legkisebb gyereknek lenni a legrosszabb pozíció, még ha ez a felszínen nem is úgy tűnik. A legkisebb gyerek ugyanis általában nagyon sajátságos, kiváltságos helyzetben van a családban: ő az elkényeztetett, az elrontott gyerek, aki mindig a legkisebb marad, akire semmit nem lehet rábízni. Ennek megfelelően vagy lázadni fog, hogy kitörjön helyzetéből, vagy a fészekben marad, és a kényeztetés, valamint a szülői védelem miatt nyomasztó kisebbrendűségi érzést él meg, az élet problémáitól pedig visszariad, vagy kitér előlük.
| Mi a helyzet az egykékkel? Az egykék a legszorongóbbak minden gyerek közül. Nagy bennük a megfelelési kényszer, mind közvetlen környezetüknek, mind a társadalmi elvárásoknak – véli a pszichológus. – Még felelősségteljesebbek és még inkább törekszenek a tökéletességre, mint az elsőszülöttek. Általában a náluk idősebbekkel jönnek ki jobban, mert gyerekkoruktól felnőtt-társasághoz szoktak. Az egykék mindig a szülői figyelem középpontjában vannak, ezért fennáll a veszélye, hogy elkényeztetetté és önállótlanná válhatnak. Az egykék az állandó figyelemtől úgy érezhetik, különlegesnek számítanak. Túlzott fontosságot tulajdoníthatnak maguknak, amit a közösségbe kerülés renget majd meg. A szülők „segítsége” miatt nem találkoznak akadályokkal, azokat mindig eltávolítják az útjukból, ezért felkészületlenül érhetik őket az élet problémái. |
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- D. Tóth Kriszta: Nősül az öcsém!
- A testvérek hatása a személyiségre
- Varró Dani: Misi következtet
- Rendezz te is garázsvásárt!
- 3 laktató fogás zöldségekkel
- Öngyilkosság kamaszkorban?
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!