A modellre senki nem vigyáz

Kezdjük azzal, hogy kizárjuk a „modell” fogalmából a férfimagazinokban „bájaikat felfedő” leányzókat és a tévéshow-kból ismert „szil-ikonokat”. A mi lányunk, Szécsi Tímea igazi divatmodell, divatbemutatókon, divatfotózásokon dolgozik. Hónapokat töltött Milánóban, Párizsban, és még csak húszéves. Előtte a jövő. Szép, egzotikus, különleges, ezeken kívül kedves, értelmes és melegszívű.
A napját Kozma Norbert fodrásznál kezdjük, Timi gyakran dolgozik vele fotózásokon. Az első meglepetés: egy modell haját nem lehet festeni, vágni. A szemöldöknek, a körömnek is natúrnak kell maradnia, így kell rendelkezésére állnia a megrendelőknek. Akik viszont bármit tehetnek vele.
– Kivéve a vágást és festést – mondja Tímea. – De bárhogyan kisminkelhetnek. Igen, leginkább a sminken szoktam meglepődni. Olyan is volt, hogy feltupírozták a hajamat, alig fértem ki az ajtón. Vagy idősebb, morcos nőt festettek belőlem, egész nap szigorúan kellett néznem, és amikor a végén azt mondta a fotós, hogy mosolyogjak, csak a számmal bírtam. Az arcizmaim képtelenek voltak rá.

A modell – bizonyos szinten eszköz. Azért keresnek olyan lányokat, akiknek a külsejében ezer lehetőség rejlik, akik alakíthatóak, ám a rájuk rakott anyagon is átsüt a személyiségük. (A kisugárzás szót, hasonlóan a világbékéhez, kerüljük…) Akik szinte minden bőrt a sajátjukként tudnak viselni. De ez azzal is jár, hogy akik alakítják őket, azoknak sokszor fontosabb az, akivé éppen gyúrják a lányt, mint maga a lány, akivel dolgoznak. Ezt el kell tudni viselni. Sőt: elfogadni. Ahogy sok egyebet.
– Volt, hogy fotózáson a 41-es lábamra egy 38-as cipőt kellett felvennem. Felvettem. Elkékült lábbal
is pózolni, mosolyogni kell.
Norbi semmi kínzót nem tesz, csak felhúzogatja, megszöszösíti Timi tincseit.
– Egy modell hajára jobban kell vigyázni? – kérdezem a fodrászt.
– A hőkezelés, a vegyszerek megviselik a hajat, hajvéget. Ezekre szoktunk hajvégápolót ajánlani. Van
olyan lány, akinek egy ázsiai fotózáson olyan hajat csináltak, hogy a nap végén szinte levehette a fejéről… Fülig le kellett volna vágni a szétégetett frizuráját. Most próbáljuk rendbe hozni.
Tímeában tizenévesen kezdett el motoszkálni: modell szeretne lenni.

Mell: 80, derék: 60, csípő: 84 cm

– Majdnem hetven kiló voltam, és tíz centivel alacsonyabb – döbbent meg minket. – Igen! De annyira erős volt bennem az elhatározás, hogy két éve nyáron, egy személyi edzővel, heti hétszer másfél órát dolgoztam. Három hónap alatt fogytam tizenöt kilót. Utána mertem a képeimet ügynökségeknek elküldeni. Az Art Models jelentkezett, hogy várnak. Még aznap jöttem. Egy hét alatt megvoltak a tesztfotók, és négyéves kizárólagos szerződést kötöttek velem.
Amikor Timit az ügynökségben lemérték, 176 centi magas volt. Ez jó, de lehetne több, mondták. Erre nőtt még négy centit…

– Tulajdonképpen mi vonzott ebben az egészben?
– A kifutó világa. És a gyönyörű divatanyagok a magazinokban. Ezeknek akartam a részese lenni. Most is ezt szeretem. Ha dolgozom, és érzem, hogy jó, amit csinálok. Van olyan fotózás, hogy bár abba se hagynánk! Igaz, olyan is, hogy a sírás kerülget, mert lekezelőek, figyelmetlenek, nem gondoskodnak ételről, vízről…
Mi viszont megsalátáztatjuk. Mint kiderül, szénhidrátot szinte egyáltalán nem fogyaszt.
– Reggel natúr joghurtot eszem, gyümölcsökkel, gabonapelyhekkel. Ebédre csirkét vagy halat, hozzá salátát. Uzsonnára gyümölcsöt és vacsorára is. De az néha elmarad. És reggel egy kávét.
Timi édesanyja féltette a lányát, hogy étkezési problémái lesznek.
– Mindig nyugtatgattam, anyu, ne félj, nem leszek anorexiás, vigyázok. De már tudom, milyen könnyű ebbe belesodródni. Nem lettem anorexiás, de vannak hullámvölgyek. Előfordult, hogy két napig nem ettem semmit. Ezt így elképzelni nehéz, de amikor az ember ott van egy másik országban, reggeltől estik castingokra jár, meg kell felelnie, aggódik, megkapja-e a munkát, közben nem tud sem enni, sem edzeni, és nála tíz (!) kilóval könnyebb lányokkal van versenyben, az olyan, mint egy örvény. Beszippant. Elkezdesz azon gondolkodni, hogy nem vagy elég vékony… Nekem ez a legnehezebb. Az étkezés.

– Mert szeretsz enni?
– Igen, nagyon! Például sosem voltam édesszájú, de a csokira annyira rá tudok éhezni azóta…!

– Ugye nem igaz, hogy vannak modellek, akik bármit megehetnek?
– De, sajnos igaz. Laktam együtt ilyen lányokkal, ezért tudom. Főleg a fiatalabbak. Egész nap esznek, este még pizzáznak, és nem látszik meg rajtuk. Van ilyen.

Kis faluból a divatfővárosba

Tolna megye közepén, Bölcskén élnek Szécsiék. Kedves, összetartó család. Az édesapa rendőr volt, most kert- és tóépítő, az édesanya otthon maradt, mert a nagyfiú középsúlyos értelmi sérült, rá
kellett vigyáznia. Timinek van még egy tízéves húga is.
– Nekem a család nagyon fontos! Kint sok lány kinevet, mert a napi telefon nem maradhat el egyszer sem. De az adott erőt, az tartott meg, attól bírtam helytállni. – Még a hangja is átmelegszik, ahogy a családról beszél.
Elgondolkodva megyünk tovább. A napi edzés ezúttal a Gilda edzőteremben lesz, Timi olyan gyorsan öltözik át – mint egy modell.

– Számít, hogy milyen ruhában mész el egy castingra?
– Sokat! Nem lehet farmerben, nadrágban sem igen. Fekete ruha vagy szoknya, az nem vonja el a figyelmet az arcról, a hajról, abban látszik az alak. Harisnya kell, mert egy modell legyen szolid. Nem mindegy az anyag minősége, a cipősarok magassága. Volt egy tizenhat centis teletalpú cipőm, azt mondták, nem jó, mert nem derül ki, tudok-e járni klasszikus magas sarkúban.

Tizenhat centi?! Tímea a járást otthon gyakorolta, a szobában, ahol meg tudott kapaszkodni. Addig, míg rá nem érzett.
– Másként járunk Milánóban, másként Párizsban. Milánóban rázzuk a csípőt, keresztbe lépünk, váll hátrafeszítve, a fej mozdulatlan. Párizsban nincs csípőrázás, és szinte szaladunk…
Milyen furcsa. Ez a frissen érettségizett lány egyszer csak fogta a bőröndjét, mert Milánóban várta egy bérelt modell-lakás, egy ismeretlen ausztrál kolléganővel, és ő, aki életében nem ült még repülőn, hónapokig a mély vízben evickélt. De megtanult úszni. Azt hitte, tud angolul, de az éles helyzetben kiderült, van még mit tanulnia. És tanult, és figyelt. Hogy idomuljon az elvárásokhoz, de közben megmaradjon önmaga.
– A modellre senki nem vigyáz, csak ha ő vigyáz magára – mondja.
Ő mos, ő keres fogorvost, edzőtermet, veszi a ruháit. És fizeti. A kinti ügynökség megelőlegezi a költségeit, amiket a keresetéből fizet vissza. Ha az ügynökség ráfizet, többé nem hívják. De Tímea jól haladt, sokat dolgozott, jó munkákat kapott. Jól keresett, csak ennek most még nagy része a költségekre ment el. Szavai nyomán a divatvilág olyannak tűnik, mint egy divatklip: nagyon pörgős, kicsit hideg, érzelemmentes, vérprofi. Ezt kell bírni. Nem tervezni, csak észnél lenni. Aztán hazajönni és feltöltekezni a családi otthonban…

– Igazi barátok is csak itt vannak. Kint legfeljebb kedvesebb kollégák. És a modellek kilencven százalékánál szó sincs párkapcsolatról. Mikor? Hogyan? Tíz százalékuk távkapcsolatban – ahogy én láttam – szenved.
Már a Bajcsy-Zsilinszky úton sétálunk Sipos Zita kozmetikus, sminkmester stúdiója felé. Ő hozta rendbe Timi dús szemöldökét, amit kamaszként kitépetett. Ha ilyen gondja van, hozzá fordul ma is.
– A modellek hozzám – főleg, mert sokszor fiatal lányokról van szó – a pattanásaikkal jönnek. Tudják, hogy nem elég alapozóval eltüntetni. Utána meg azonnal kezdődik a szemkörnyék ápolása. Egy okos modell tudja: akkor képes a hibátlanság időszakát kinyújtani, ha foglalkozik ezzel is…
Timi testkezelést kap, a bőre hófehér. Mert egy modell nem napozhat!
– Volt, hogy egy castingon kérték, mutassuk a nyakunkat, nem látszik-e a bikini pántja. Tavaly nyáron a strand környékén sem voltam, hogy ne fájdítsam a szívemet… De hát valamit valamiért.