Császárral szülni anyai kudarc?

Innen kezdődnek a problémák: eleinte 4-5 órát is aludt, most már jó, ha kettőt, aztán egyet vagy kettőt, aztán megint hármat. Szóval teljesen összevissza. Próbáltam teát adni cici helyett, első ébredés után elfogadja, utána nem. Eleinte még szopizott rendesen éjjelente, most viszont úgy veszem észre, hogy csak egyet-kettőt szív és kész, szinte
alszik, amikor felsír. A szeme is csukva van. Én már nagyon nehezen bírom ezt az »éjszakázást«, hogy ennyiszer kell kelni, és úgy látom, hogy ő is fáradt. Nagyon zavar, hogy nem tudom eltalálni, mi a baja, vagyis szerintem fáradt és álmos, de akkor miért nem alszik vissza? Mit csinálok rosszul? Mit kéne tennem? Miért nem tudom megoldani ezt a problémát? Hagyjam bőgni éjjelente? Nem teszek ezzel rosszat neki? Lelkiismeret-furdalásom is van, hogy már nem bírom az éjszakázást, és önző módon aludni szeretnék végre. És hogyan szokjunk le a szoptatásról? Azt hittem, majd elapad a tejem, és akkor megoldódik a dolog magától. De így olyan rossz, hogy nekem kell őt leválasztani. Szeretek szoptatni (kivéve éjjel), és furcsa, hogy már egy év is eltelt, holott csak most született…”

Éjszakázás

Levele most nem idézett részeiből kiderül, hogy hosszú vajúdása után egészséges, négy kiló tizenkét dekás gyereket szült, aki szépen fejlődött, akit bőven tudott szoptatni, aki jó és nyugodt kisbaba volt. Maga tehát egy sikeres anya, aki mégis nagy kudarcként élte meg, hogy császárral kellett világra hoznia gyerekét a természetesen induló szülés után (mert a nagy gyerek feje nem fordult be a szülőcsatornába). Mindez természetesnek is volna tekinthető. Arról is ír, hogy harmonikus kapcsolatban élnek, hatalmas kertjük van, sokat vannak kint a levegőn, mondókáznak, énekelnek, amit a gyerek nagyon szeret. Mégis önzőnek és „rossz anyának” tartja magát azért, mert éjszaka aludni szeretne. Holott a gyereknek is pont erre volna szüksége, hogy maga végre kipihenhesse magát, mert az anya nyugalma és pihentsége nyugtatja meg igazán a gyereket is. (A maga feszültsége, hogy „jaj, megint milyen éjszakánk lesz”, önmagában is elég ahhoz, hogy „felverje” a gyereket.)
Hogy az esti lefekvések mindig ugyanúgy zajlanak, az nagyon helyes. És ugyanakkor? Ez is fontos volna. Kritikai megjegyzés: a gyereknek nem szabad – nem szabadna – mellen elaludnia! A szakemberek és tapasztalt anyák egyetértenek abban, hogy az éjszakai nyugalom egyik első feltétele, hogy a gyereket ébren tegyük le a kiságyába, és hogy tanulja meg, szokja meg, hogy ott egyedül alszik el. Különben az alvásmélység csökkenésével mindig újra felébreszti magát, érzékelve, hogy környezete, amelyben elaludt, megváltozott. Ha az elalvás előtti időnek megvan a mindig ismétlődő ritmusa és rítusa, akkor ez az átszoktatást is megkönnyíti. A gyerek mellé kiskendőt vagy egyéb, a szülőt „helyettesítő” „átmeneti tárgyat” téve elérhetjük, hogy azt fogja markolászni, szorongatni, csücskét szopogatni. Hirtelenjében két könyv is eszembe jut, ami a segítségére lehet. Az egyik Anette Kast-Zahn és dr. Hartmut Morgenroth szülői tanácsadó könyve, a Minden gyerek megtanul aludni! (Az alvási zavarok elkerülése és megoldása csecsemőkortól iskoláskorig – Szépnap Könyvek Kiadó, 4. kiadás, 2008.) „Segíts, hogy egyedül is meg tudjam tenni!” – idézik Maria Montessorit a szerzők, figyelmeztetve, hogy ez az egyedül elalvás egyik alaptétele is. A könyv 84–87. oldalán pontos „kezelési tervet” talál arra, hogy a gyerek hogyan tanulhatja meg, hogy egyedül aludjon el, és végigaludja az éjszakát. Hány percig hagyjuk sírni (ordítani) a szoktatás első, második, harmadik stb. napján, első, második, harmadik
alkalommal… Nagyon fontos ebben az életkorban már, hogy nyugodtan mondjuk el a gyereknek, mi a helyzet és mit szeretnénk. Mindig ugyanúgy ismételve a rövid, de fontos mondatot. A másik könyv: dr. Gál Éva és dr. Kemény János Aludj velem! című könyvecskéje. Ami pedig a leválasztást illeti, ha maga is úgy érzi, hogy eljött az ideje, ez a szoptatások ritkításával, kihagyásával kezdődhet meg. Kast-Zahn–Morgenroth könyve külön fejezetben ír az éjszakai etetésről való leszoktatásról, és leszögezi, hogy egy 5-6 hónapos kisbabát éjszaka már nem kell etetni…