Aktuális

Woody Allen-interjú

Az évtizedek során kiderült, hogy Woody Allen szereti Londont, Barcelonát, Párizst, Rómát, de a szíve igazán New Yorkért dobog, ahonnan ki se mozdulna. Csak hát muszáj volt. Mert az amerikai producerek csak akkor nyitották volna meg a pénztárcájukat, ha belekotyoghatnak a forgatókönyvébe, a szereplőválasztásába és az elkészült filmbe is, amire Woody nem volt hajlandó. Ezért forgatott az utóbbi években Európában, itteni partnerekkel.

Legutóbbi filmje akkora siker lett, hogy végre összegyűlt annyi pénze, amennyiből újra Amerikában forgathat. Hogy miről szól az új film, azt nem árulta el. Csak annyit, hogy Cate Blanchett és Alec Baldwin játssza a főszerepeket. A magánéletével kapcsolatban kevésbé volt titkolódzó, főleg amikor megtudta, hogy egy női lappal osztom meg élettapasztalatait.

Woody Allen interjú

– Annyi ötlete van, hogy évente rendez filmet. Miből táplálkozik a fantáziája?
– Hát… ha valakibe szorult némi tehetség, abból folyton kikívánkozik,  hogy kezdjen vele valamit. Hol egy film, hol valami jó sztori… Szerencsém van, hogy meg tudtam élni belőle egész életemben. Ön is tudja, mekkora mázli ez.

– Minden művész élete tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel. Mi volt élete legmélyebb és a legkiemelkedőbb pontja?
– Nem emlékszem ilyen libikókára. Én csak csinálom a filmjeimet, és kész. Nem olvasom el a kritikákat, fogalmam sincs, mennyit kaszálnak a filmjeimen. Mire eljutok odáig, hogy bemutatják, lelkileg már rég túl vagyok rajta. Sokszor a részletekre sem emlékszem. Csak előre nézek. Most például azon fő a fejem, hogy ez a San Franciscó-i film összeálljon. Nem gondolkodom olyan kategóriákban, hogy siker vagy bukás. Sokszor az a filmem bukott meg, amiben hittem, és abból lett siker, amitől égett az arcom.

Woody Allen interjú– Mondjon példákat!
– A Hollywood Ending (Holly Woody történet) tökéletes film volt egy vicces alapötletből. Egy vak rendezőt játszottam, aki elhiteti, hogy lát, és rendez. A kutya se volt kíváncsi rá. Viszont a Manhattant, amiről azt hittem, úgy eltoltam, hogy biztos bukás lesz, nagykanállal ette a közönség.

– Mennyire hízelgő a tudat, hogy híres?
– Nem nagyon. De ahogy a Rómának szeretettel című filmemben a fickó, akit játszom, mondja: jobb híresnek lenni, mint névtelennek, mert a hírnév sok előnnyel jár. Mondjuk, ha szombat este begyullad a torkom és felhívom az orvost, azonnal ugrik, hogy persze, természetesen, Mr. Allen. De ha egy névtelen senki volnék, azt mondaná, hogy a hétvégén nem dolgozik, vagy fel se venné a telefont.

– Mennyit merít a filmjeihez a saját életéből?
– A fiatalkori hülyeségeimet nem a filmjeimben próbáltam helyrehozni. De sokszor gondolok rá, hogy mi lett volna, ha akkor és ott másképp viselkedem, mást mondok, vagy mi történt volna másképp, ha akkor tudtam volna, amit ma már értek és látok.

– És másnak érzi magát most, mint akkoriban?
– Hogy mennyit változtam? Hasonlítok a régi énemre, csak óvatosabb lettem. Bizonyos helyzetekben háromig számolok, mielőtt kinyitom a számat.

– Úgy érzi, sokat hibázott?
– Nem sokat. Rengeteget… De nem loptam, senkit nem bántottam, csak nem tudtam élni bizonyos helyzetekkel, mert nem voltam elég erőszakos. Azt sajnálom igazán, amit nem csináltam. Például elszalasztottam egy csomó jó nőt, mert nem mertem őket leszólítani, pedig ma már tudom, hogy kifejezetten örültek volna. De túl gyáva és lökött voltam, azt hittem, szóba se állnának velem.

– Híres nők voltak?
– Nem. Csak csinosak.

– Mást is sajnál, nemcsak ezt?
– Ó, nagyon sok mindent. Hogy nem álltam ki bizonyos emberek mellett, amikor szükségük volt rám, mert úgy éreztem, hogy nem ismerem őket eléggé, vagy azon berzenkedtem, miért pont tőlem várják, hogy kihúzzam őket a bajból. Segítenem kellett volna, nincs mese.

Woody Allen interjú

– Fél valamitől?
– Csak attól, amitől mindenki. Tériszonyom van, klausztrofóbiás vagyok, félek az alagútban, félek a haláltól, az öregedéstől, a betegségtől, attól, hogy valaki megtámad, kirabol, betör a lakásomba. Annyi mindentől félek, hogy holnapig sorolhatnám.

– És hogy kezeli a félelmeit?
– Sehogy. Eszem magam. Shakespeare mondta, hogy a bátor csak egyszer hal meg, a gyáva sokszor. Hogy én hányszor, arról jobb nem is beszélni.

– És mikor érezte magát boldognak?
– Most, az elmúlt pár évben. Mióta megismertem a lányt, akit elvettem feleségül, kimondottan boldog vagyok. Feleség, gyerekek. A házasságom működik. Az utóbbi tizenöt-húsz évemre nem panaszkodhatok.

– Van-e olyan életbölcsesség, amit szívesen megoszt az olvasókkal?
– Hogy szép dolog az őszinteség, de nem mindig hasznos. Van, amikor jobb kedvesnek lenni, mint őszintének. Mondok egy példát. Meghív valaki vacsorára. Egész nap ott állt a konyhában, kotyvasztott. Megkérdezi tőlem, hogy ízlik-e. Most legyek őszinte? Bántsam meg? Nem kerül semmibe azt hazudni, hogy ilyen jót már régen ettem!

– Előfordult, hogy nyíltan megmondta, amit gondolt?
– Egyszer vagy kétszer, de inkább ne tettem volna! Amikor rendezek és rossz a színész, én meg leteremtem, képzelheti, mennyire örül neki! Sokkal jobban járunk, ő is, én is, ha szépítek. Úgyhogy inkább selyempapírba csomagolom, amit gondolok.

Woody Allen interjú– Ön rendkívül sokoldalú művész. Létezik olyan, amihez nincs tehetsége?
Sokat adnék azért, ha jobb muzsikus lehetnék, mint amilyen vagyok. A zene a legfenségesebb tehetség, és én igazán szerettem volna remek muzsikus lenni. Vagy balett-táncos. Sztepptáncos. Klasszikus zongoraművész. Fantasztikus jazz-zenész. Zenész.

– Szívesebben lenne sikeres zenész, mint sikeres filmrendező?

– Bevallom, igen. De csak akkor, ha kimagaslóan jó zenész lennék.

– Mi a legnagyobb félreértés önnel kapcsolatban?
– Hát van egy pár. Az egyik az, hogy lila értelmiséginek tartanak. Meg neurotikusnak. Attól, hogy ilyen figurákat játszom, még nem vagyok gyagya. Sőt nagyon is produktív vagyok. Minden reggel kipattanok az ágyból. Fegyelmezetten élek. Nem iszom, nem kábítószerezem. Keményen dolgozom. Felelősséget érzek a munkám iránt. És nem költök többet egy filmre, mint 20 millió dollárt. Nyugodtan fogjuk rám, hogy megbízható vagyok. Nevelem a gyerekeimet. Mindent megadok nekik. És messze nem vagyok olyan neurotikus, amilyennek látszom.

– Mégis jár terápiára.
– Fogalmazzunk pontosan: jártam. Sok millió emberrel együtt. De 18-20 éves korom óta egyedül tartom el magam, és nem is rosszul. Van lakásom, megtakarított pénzem, gondoskodom a feleségemről. A gyerekeket jó iskolába járatom.

– Mitől lenne maradéktalanul boldog?
– Maradéktalanul? Olyan nincs. Az ésszerűség határain belül akkor vagyok legboldogabb, amikor otthon lehetek New Yorkban a családdal, leülök a tévé elé, nézem a kosármeccset, és iszom egy pohár sört. Nincs szükségem többre.

– Mi a mottója?
– Mottóm nincs, csak egy jó tippem. Élj úgy, mintha nem lenne holnap. Hidd el, egy idő után bejön.

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, és olvasd elsőként a legizgalmasabb híreket!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése