Aktuális

Mr. Darcy, az örök férfiideál

Jane Austen 41 éves korában halt meg – anélkül, hogy valaha is megismerte volna a testi szerelmet. Rajongói szerint máig tartó sikerének titka, hogy hű tükröt tart a nők generációi elé.

Mr. Darcy, az örök férfiideálA romantikus regények királynője sosem ment férjhez, de rejtélyes magánélete számos spekulációra ad okot mind a mai napig. Nem volt szerencsés a szerelemben, s ma már azt is sejtjük, ki volt a férfi, aki összetörte a szívét, és örökre elszakította Cassandra nevű nővérétől. Egy brit irodalomtörténész, dr. Andrew Norman legalábbis azt állítja, minden nyom egy dr. Samuel Blackall nevű teológushallgatóhoz vezet. A 2007-ben bemutatott Jane Austen magánéletében Jane ugyan Tom Lefroyba szeret bele, s a film szerint ő volt a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyjának ihletője is. Úgy tűnik azonban, valójában a Lefroy család közeli barátja, dr. Blackall lobbantotta lángra a szívét. Jane egy 1802-es devoni tengerparti nyaraláson ismerkedett meg Blackall-lal, s bár állítólag kölcsönösen vonzódtak egymáshoz, a kapcsolatból végül nem lett semmi. A legközelebbi hírük az volt a férfiról, amikor 1813-ban egy másik nőt vett feleségül. Az sem világos, miért romlott meg a viszony a nővérek között a férfi miatt, Cassandra ugyanis a teljes, 1801 és 1804 közötti levelezésüket elégette. Az azonban egyre valószínűbb, hogy közvetett módon ugyan, de dr. Blackall az, akinek – múzsaként – a Jane Austen-életművet köszönhetjük.

Felér egy simogatással

Mr. Darcy, az örök férfiideálAz írónő mára globális méretű vállalkozássá nőtte ki magát. A Jane Austen márka erősebb, mint a Dickens vagy akár a Brontë nővérek közös brandje. Hogyan tudta mindezt elérni összesen hat, az udvarlásról szóló könyvvel? Egy angol vidéki lány egy apró faluból – a ma 380 lakosú Chawtonból, Hampshire megyéből – világhírű lett. A regényeit sűrűn feldolgozzák Hollywoodtól Bollywoodig. (Látták már a Büszkeség és balítélet zombiváltozatát?) Kétszáz éve műsoron van, s a közönség még mindig nem unja. 2007-ben a BBC Nagy Könyv műsorában a Büszkeség és balítéletet választották meg a könyvnek, „ami nélkül a nemzet nem tudna élni” – a listán a Biblia csak a hatodik helyig jutott. Austen ma népszerűbb, mint Jézus. Persze nem mindenki rajong érte. Mark Twain szerint például: „A jó könyvtárnak egyetlen feltétele van. Még az sem fontos, hogy könyvek legyenek benne. Egy a lényeg: hogy semmiképpen ne legyen benne egyetlen könyv sem Jane Austentől.” Mark Twain azonban még nem tudhatta, mire jutnak 2012-ben amerikai tudósok. Azt találták, hogy Jane Austen könyveinek olvasása az agynak azokat a területeit aktiválja, amelyeket egyébként csak a mozgás vagy az érintés képes mozgósítani. A Büszkeség és balítélet ezek szerint felér egy simogatással. Az eredmény az idegtudósokat is mélyen meglepte, akik eredetileg arra számítottak, hogy a figyelem szabályozásáért felelős területeken észlelnek majd változást a felületes, illetve elmélyült Jane Austen-olvasás során. Az olvasók azonban úgy viselkedtek, mintha fizikailag is belehelyezkedtek volna a sztoriba.

Könyvklubok sztárja

Austen legújabb kori világuralmában nagy szerepe van Andrew Davies forgatókönyvírónak is, aki az 1995-ös Büszkeség és balítélet BBC-feldolgozását írta. Adásba kerülése után egy csapásra megduplázódott a chawtoni Jane Austen Házba látogató turisták száma, 24 ezerről 58 ezerre. A megnövekedett érdeklődés hívta életre a Jane Austen Központot is Bathban, amelynek évi 42 ezer látogatója van – 90 százalékuk nő. Weboldalak, blogok, Twitter és Facebook rajongói oldalak tömegei tartják Jane-t ma is életben, és könyvklubok épülnek a könyvei köré, ahogyan azt A Jane Austen Könyvklub című filmben is láthattuk. Jane Austen Társaság működik Angliában, az Egyesült Államokban, Európában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Argentínában is, amelyekben neves irodalomtörténészek sem rejtik véka alá elfogult rajongásukat kutatásuk tárgya iránt. A Jane Austen-rajongók rendszeresen tartanak kosztümös dzsemborikat is. Aki azonban azt feltételezi, hogy Austen mindig ilyen népszerű volt, téved. Mostani popularitása ugyancsak új keletű. A sírkövén semmi nem utal a könyveire, s a halála után jó ideig nem nyomtatták őket újra. A viktoriánus években a csillaga leáldozott, helyette Walter Scottot, Dickenst és Thackeray-t olvasták. Charlotte Brontë sem szerette Austent, „vértelennek és mesterkéltnek” találta. Az 1860-as években a winchesteri katedrálisban, ahol Jane Austen sírköve található, egy sekrestyés megkérdezte egy látogatótól: mondja már, mi érdekes van abban a nőben, akinek a nyughelyéről annyian érdeklődnek nála. A 19. század végén ívelt fel megint Austen csillaga. Ekkor jelent meg unokaöccse, James Edward Austen-Leigh életrajza, amely kifejezetten a viktoriánus közízléshez volt igazítva. Kimaradt belőle a bolti tolvaj nagynéni és az értelmi sérült bátyja, George is. Még az egyetlen róla ismert portrét is kezelés alá vetette a család, hogy bájosabban fessen rajta. Austen könyveit elkezdték újranyomni, és az első világháború borzalmainak árnyékában már a régi szép idők nosztalgikus meséiként olvasták őket újra. Azért szerették, mert édes volt, otthonos, kényelmes, nőies és nem fenyegető.

Mr. Darcy, az örök férfiideál

Churchill vele nyert háborút

Ma azonban már nem a bájáért, hanem feszes stílusáért, a regényeiben érezhető, kontrollált dühért és a humorában rejlő, harapós társadalomkritikáért értékelik őt a kritikusok, s bérelt helyet kapott világszerte a kötelező irodalomlistákon. A hetvenes évektől ő a feminista irodalom egyik sztárja. 1995-ben pedig a vasárnap délutáni családi mozizás favoritjává lépett elő, amikor a forgatókönyvíró Andrew Davies és nem utolsósorban Colin Firth visszafogott, párás erotikával pumpálta tele a sztorit, és tesztoszteronnal töltötte meg a Jane Austen-márkát. Hihetetlenül hangzik, de száz évvel ezelőtt Austent főként férfiak olvasták, ám ma Jane Austen számukra a sztereotipikus női szerző. A témája túl érzelmes, túl csajos, férfialakjai túlságosan konformisták, a jelenetei pedig túl finomkodóak ahhoz, hogy lekössék egy férfiolvasó figyelmét. Ez a férfias ellenállás Austen irányában azonban szintén csak új keletű. Winston Churchill azt mondta, Austen könyvei és az antibiotikumok segítettek neki megnyerni a háborút. Amikor pedig Rudyard Kipling elveszítette a fiát az első világháborúban, Jane Austent olvasott fel hangosan a családjának, ebben találtak közös megnyugvást. A mai nőknek viszont nem esik nehezükre Miss Elizabeth Bennetben magukra ismerni. Csodálják függetlenségéért és fanyar humoráért. Azokhoz a lázadó, kicsit fiús hősnőkhöz tartozik, akikkel az okos lányok könnyen azonosulnak. Lizzie Bennettben ott van az a tiszteletlen, feminista szikra, ami alkalmassá teszi arra, hogy a mai nők is élvezzék a történetét. Nem nehéz őt elképzelni, amint egy egyetemi kollégiumban rója a köröket, és járja a maga útját. Ami pedig Mr. Darcyt illeti, nos, a nők még ma is őt keresik – ugye, kedves Bridget Jones? És meg is találják. Ha máshol nem, hát a Büszkeség és balítélet lapjain.

Mr. Darcy, az örök férfiideálCikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top