Többnyelvű gyerekek

„Amikor elkezdte az óvodát, akkor még magyarul is csak kb. 30-40 szó volt, amit rendszeresen használt, rá 3 hónapra indult meg igazán a beszéde magyarul. Most tartunk ott, hogy németül már mindent megért az oviban és épphogy elkezdett németül beszélni. Január eleje óta heti egyszer hordjuk logopédushoz (a gyerekorvos javaslatára) és azóta itthon is egy-egy napi rutinfeladatnál németre váltunk át. Sokszor mondja a fiam, hogy ne beszéljünk németül. Eredetileg úgy terveztük, hogy amikor a fiunk 6 éves lesz, akkor hazaköltözünk és az általános iskolát Magyarországon kezdjük el. Sajnos a férjem nem tud tovább itt maradni az állásában, valószínű, hogy költözködnünk kell. Egyelőre egy kínai munkalehetőség van, ahol tudna német nyelvű óvodába járni. Nekem sok más okból sem tetszik ez a lehetőség. Az a kérdésem, hogy ha bárhová máshová kell külföldre mennünk, akkor a fiamra vajon ez milyen hatással lesz? Megviseli-e egyáltalán a változás? És, ha mondjuk, angol nyelvkörnyezetbe kerülünk? Vagy esetleg próbáljunk meg már most hazaköltözni és akkor folytatná magyar óvodában? Mostanában említette a fiam, hogy ő magyar oviba akar járni. Az otthoni környezetünkben német nyelvű ovi nincs, csak német nemzetiségi általános iskola, ahová majd szeretnénk járatni. Nagyon aggódom és féltem, nehogy lelkileg sérüljön. Gondolom, hogy a kislányomnál még a környezetváltozás nem jelent problémát.”

Nyelv

Állás, megélhetés, az egzisztencia kiépítése – ezek a felnőttélet gondjai, és ezekben a felnőtteknek lehetőség szerint olyan döntéseket kell hozniuk, ami az ő számukra megfelelő, nem jelent lemondást, hanem utat nyit a saját életük kiépítése felé. Mert hosszú távon a gyerekeknek is az szolgálja az érdekét, ha a szülők magukat is „meg tudják csinálni”. Természetesen nem úgy, hogy a gyerekeket „leadják” valahol, vagy kifejezetten káros, hátrányos helyzetbe hozzák, és ezért igaza van aggodalmas körültekintésében. Ha azonban a gyerek stabil családban él, ahol a szülők megfelelő döntések után maguk is stabilnak érzik magukat betöltött állásukban vagy otthon, egyszóval „a bőrükben”, akkor érzelmileg nem traumatizálódhatnak (nem sérülhetnek) súlyosan, még ha a sok költözés, utazás, távollét jelent is lelki terhet számukra. Úgy gondolom, fontos volna, hogy otthon mindnyájan magyarul beszéljenek. Igaza van a kisfiának, hogy ezt kéri! A németet vagy bármelyik másik nyelvet majd felszippantja magába a környezetéből. Azt is tudnunk kell – bele kell törődnünk –, hogy amit így hároméves kora után, óvodás korában felszív magába, elsajátít az idegen nyelvből, azt a későbbiekben, ha másik nyelvi környezetbe kerül, majd könnyen elfelejti. De ez nem baj. Ha angol nyelvterületre kerülnek, simán hagynám, hogy a gyerek angol környezetben angolul beszéljen, nem erőltetném tovább is a német óvodát. Szóval, ne próbáljuk a németet – vagy bármelyik másik nyelvet, ha egyszer életünk úgy alakul, hogy nyelvterületek között vándorolunk – „megőrizni”, minden körülmények között, feltétlenül. Természetesnek kell tekintenünk – miközben az otthoni stabil magyar hátteret biztosítjuk a családon belül, és nem „gyakoroljuk” a különböző előbukkanó idegen nyelveket –, hogy a gyerek a környezet, a külvilág nyelvét kezdi beszélni, ezt kezdi használni, például még a testvérével beszélgetve is. Vagy éppenséggel, mint ezt nemegyszer látjuk, a környezet nyelvén válaszol a szülők magyar kérdéseire, tehát ő elkezd otthon is a szűkebb vagy tágabb környezetében használt nyelven beszélni. Ilyenkor is csak az tanácsolható, hogy a szülő az anyanyelven, vagyis ez esetben magyarul beszéljen, anélkül, hogy a gyereket is erre „kényszerítené”. A kínai munkahelyet sem választanám csak azért, mert ott német óvodára is van lehetőség. Szabadon válogatnék a magam felnőtt szempontjai szerint és legfeljebb nincs német óvoda, csak angol. Ha pedig netán hazaköltöznének, én a maguk helyében azt hiszem, hogy magyar óvodába és magyar iskolába adnám itthon és nem német nemzetiségi általános iskolába, a német vagy bármelyik másik idegen nyelv „megőrzéséről” más módon gondoskodnék.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Risztov Éva: „Soha nem szabad feladni” Tavaszi finomságok friss zöldfűszerekkel Nyári Krisztián: A szabadság és a szerelem forradalma Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjai Misi és a testvéri szeretet Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!