Aktuális

A szülők nagy része kémkedik a Facebookon

Egy kutatás szerint a szülők csaknem fele rendszeresen ellenőrzi, mit csinál gyermeke a közösségi oldalakon. Hadas Kriszta különvéleménye.

A hír: Az amerikai anyáknak már 72 százaléka regisztrált a Facebookra, és ez a tendencia a legtöbb országban érvényesül. Minden másodikuk töredelmesen bevallja, hogy bizony fontos szempont volt facebookos regisztrációjánál az, hogy így láthatja, mit csinálnak ott a gyerekei. A facebookozó szülők 43 százaléka naponta ránéz gyermeke profiljára, leginkább a státuszfrissítésekre, a fotókra és az ismerősök posztjaira kíváncsiak.

A szülők nagy része kémkedik a Facebookon Hadas Kriszta véleménye: Az anyák többsége tudni akarja, sőt ellenőrizni is szereti azt, hogy mi történik a gyerekeivel. Mi, anyák már csak ilyenek vagyunk. Lehet ezt titkolni, nagyvilági, felvilágosult fölénnyel azt mondani, hogy nem, én igenis egy olyan szabad szellemű, a gyerekét nem állandóan kontrolláló, pórázon vezető nő vagyok, akiben ez még fel sem merül. De szerintem többségünkben néha bizony felmerül, hogy csak egy egészen picit „kémkedni” kéne a gyerek után. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e fegyelmezni magunkat. Az önfegyelem gyakorlására pedig jó terep a Facebook. Szerintem ugyanis ciki a közösségi oldalakon nyomozni a szeretteink után. Még titokban sem teszem, pedig bevallom, néha ott bujkál bennem is az a csúnya, megfigyelős kisördög. De magam előtt is szégyelleném megtenni. Mint ahogy azután sem kutakodom, hogy a férjem képeit milyen hölgyek lájkolják, azt is megállom, hogy a kamaszlányom profilját böngésszem, csak hogy megtudjam, a legutóbbi bulin a képek tanúsága szerint esetleg illuminált állapotban volt-e. Nyilván nem olyan buggyantak, hogy olyan posztokat, képeket töltsenek fel magukról, amelyek kínos helyzetbe hozhatják őket.

Különben is, a családi kommunikációnak a konyhában a helye. Legalább is szerintem. Persze ha a mindenki számára látható kezdőlapon jelenik meg valami a lányomról, azt megnézem, elolvasom, és ha tetszik, gyakran lájkolom is. Ha nem tetszik, nem csinálok semmit. A kommentelés már egy másik kérdés. Néha megteszem, de vigyázok a számra. Még régebben, egyszer elkövettem azt a hibát, hogy Sári egyik kamaszosan csücsörítős, pózolós fotójához odaírtam egy, a kelleténél pikírtebbre sikerült mondatot. Este otthon aztán olyat kaptam, hogy leégett a hajam. És a lányomnak igaza volt. Én is nagyon utálnám, ha az anyukám tréfás vagy kevésbé tréfás, esetleg megrovó posztokkal kommentálná a netes jelenlétemet, és akár jó szándékból, de mégis halálra égetne a közösségi oldalak népe előtt. Anyaként ugyanehhez a jogos elváráshoz próbálom tartani magam. Elfogadom, hogy a gyerekem az üzeneteit, képeit elsősorban a barátainak, saját korosztályának szánja, és nem a kedves nagyinak vagy az anyjának. Ez az ő privát szférája, még akkor is, ha ország-világ láthatja. Furcsa, paradox kettősség, de ez már csak így van mostanában. Igen, sokan a fél életüket a közösségi oldalakon élik. Óránként értesülhetünk arról, hogy ki kivel és hol szórakozott, mit főzött, milyen kedvvel ébredt-feküdt, milyen szellemes vagy nyálasan szirupos idézetet talált, milyen magvas gondolatai vannak reggel-délben este, mennyit fogyott, milyen politikai nézeteket vall, és még sorolhatnám. Gyakran azt érzem, mindehhez semmi közöm, de egyáltalán nem idegesít. Csak a szélsőséges, gyűlölködő szövegek dühítenek, keserítenek el.

Ám valakit szép csendben törölni is lehet az ismerősök közül. Ha nem érdekel, vagy nem tetszik a duma, egyszerűen továbbtekerem, és kész. Elfogadom, hogy az itt vagyok, élek, figyeljetek, reagáljatok rám, a természetes vagy már nem egészséges exhibicionizmus, az önkifejezés sajátos megnyilvánulásai együtt járnak a közösségi oldalak kultuszával, aminek számtalan előnye is van. Szóval a kamaszok közül is sokan szinte percenként értesítik a társaikat arról, hogy éppen merre járnak, mi van rajtuk, kit szeretnek, és kit utálnak. Aztán várják a visszajelzéseket, akár a suliban, óra közben is. De nem tőlünk, szülőktől. A korosztályuk nyilvánossága előtt élnek, de nem tűrik, hogy az ősök kutakodjanak és beleszóljanak az életükbe, ez pedig nagyon is akceptálható elvárás a részükről. Ha otthon van őszinte párbeszéd, információcsere, nem kell nyomozni.

Tudom, ez már szakállas, agyonsulykolt közhely, de igaz.

Még valami; a minap olvastam egy cikket, melyben felsorolták a közösségi oldalakon való legirritálóbb tevékenységeket. A kényszeres dokumentálás előkelő helyen szerepelt. Például ugye sokan, persze főleg nők, imádják naponta megosztani gyermekük egyedfejlődésnek szakaszait. A kis Brúnó vagy Lilike sapkában, sapka nélkül, ásítva, egérfogacskákat villantva, apát-anyát puszilva jelenik meg. Mások blogszerűen tudósítják az ismerőseiket kicsinyük aranyköpéseiről. Én meg erre azt mondom, tegyék! Akit zavar, ne nézze, ne olvassa. Én speciel nagyon szívesen osztozom mások örömében, és az is jól esik, ha mikor néha felteszek hároméves Zsiga fiamról, vagy a kamasz Sáráról (amit persze előtte egyeztetek vele) egy képet, azt mások, akik kedvelnek, lájkolják. Lehet, hogy ez az anyai agylágyulás jele, de bevállalom.       

Kriszta tényekben

Hadas Kriszta a Színművészeti Főiskola TV rendező szakán végzett.  Öt évig dolgozott a Magyar Rádióban, majd az MTV Objektív című műsorának alapító tagjaként folytatta szerkesztő-riporteri munkáját. A kereskedelmi tévék indulása után az RTL Klubnál a Frei Dosszié, majd az Akták című műsor riportereként dolgozott. 2000-ben csatlakozott a TV2 csapatához. Nevéhez fűződik az Igazi vészhelyzet című dokumentumfilm-sorozat, melyet a szakma több díjjal jutalmazott. A TV2-nél töltött 12 év alatt közel száz, főleg közéleti, szociális problémákkal foglalkozó riportot készített, és több műsornak is főszerkesztője volt.  2012-ben az RTL II Forró nyomon főszerkesztőjeként folytatta pályafutását. Férjezett, két gyermeke van; a 19 éves Sára és a hároméves Zsiga. 2012-ben Egy tökéletlen anya naplója címmel jelent meg első könyve, melyben önironikus, nevettető, néha fájdalmasan őszinte formában írja meg anyai sikereit, kudarcait, „bénázásait”.   

    
„Nem akarom, hogy külföldre menjen a gyerekem!”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése