“Hajókáznék a tesóimmal”

Három gyermeket vállalt a herencsényi Fábián család, de sajnos nem tudnak boldogságban élni. Bence koraszülöttként jött világra, hat hétig ki sem engedték a kórházból. Hiperérzékeny gyerek; elég volt, hogy az óvodában az óvónő megjegyzést tett a sapkájára, attól fogva szinte megnémult. Ma már nyolcéves, iskolába jár, de külön odafigyelést igényel. Megtanult beszélni, de csak teljes bizalmi helyzetben szólal meg: otthon anyukájával beszélget, de idegenek között vagy nyilvánosság előtt nem. Volt, hogy egyest kapott, mert nem tudta elmondani a verset, de ha a folyosón kérdezték ki, hibátlan volt a szavalat. Vizsgálta persze pszichológus és járnak fejlesztésre, de nem állapítottak meg nála semmilyen rendellenességet, sőt a teszteken kiváló eredményeket ér el.

Még nagyobb a baj kisöccsével, Mátéval, a kisfiú sajnos nagyon komoly betegségben szenved: több daganatot találtak az agyában és a mellkasában, műteni pedig kis kora óta egyelőre nem tudják. „Sokáig nem is mondtam a családban senkinek, nem akartam, hogy sajnáljanak” – mondja az édesanya.

Testvérei nagy odafigyeléssel óvják a kis Mátét, amióta tudják, hogy beteg. Fogják a kezét, terelgetik, sőt megbeszélték egymás közt, hogy nagyon kell őt szeretniük.

„Korábban sosem hittem az ásványokban, az angyalokban, a szellemekben… de most már mindenbe kapaszkodom. Nem lehet, hogy pont az én gyerekem haljon meg! – mondja az édesanya. – Sokszor ott tartok, megbolondulok, de nem hagyhatom el magam. Nekem ők az örömöm!”

A szülők nemcsak a betegséggel küzdenek, de a svájci frankos hitellel is, mégis igyekeznek tenni másokért. Az édesanya megalapította a nagycsaládosok szervezetét a környéken. „Mindenkinek segítek, csak a magam baját nem tudom megoldani…” – mondja félhangosan.

Arra kérnénk olvasóinkat, teljesítsék a nagyfiú, Bence kívánságát. Egy kirándulásra szeretne elmenni – lehetőleg hajókázással.